Amit most tulajdonképp szívesen tanulnék-olvasnék, azok olyanfélék hogy matek-logika-programozás-fizika-irodalomelmélet-filozófia-zene. Természetesenhogy ehelyett már látott sorozatrészeket nézek újra és blogokat meg sciencefictiont olvasok. Különben kérdés, mi legyek ha nem tanár, az utóbbi időben kezdett el zavarni az hogy munkám nem lesz, és mégis kéne. hajhaj. Kiskoromban a programozást szerettem, csak biztos már öreg túlkoros vagyok, vagynem? Azt is szeretem csinálni hogy ilyen sufnimegoldásokkal megjavítok bármit bármivel, de ha jól sejtem az mostanában inkább ciki, mert újat venni szokás vagy speciális ketyeréket a probléma megoldására. Tudok embereket egy bizonyos időkorláton belül fellelkesíteni ötletekhez. Aztán megunom és félbehagyom ahogy általában bármit eddig. Tudok csinálni camera obscurát meg feketefehér filmet előhívni-nagyítani, pár kísérletet meg valamennyi érdekességet állatokról. Nem nagyon van olyan meló ami erre ráhúzható, mi?

Most egy hete már minduntalan nekivágok hogy ajándékok, és bár a karácsonyi tömeg kiborít, de viszonylag sikeresen tudtam csinálni, van esély hogy mindenki örül majd annak amit kap, effélék.

Már megint soha többé nem iszom alkoholt, legalább holnapig. Lejártak a könyvtári könyveim, folyamatost fizetek itt is késedelmet, hát nem lettem rendszerezettebb most se, szóval el kéne menni beadni őket, kifizetni hogy ne legyen mégtöbb, ilyesfélék, ám egy óra múlva zárnak, és figyelembe véve hogy reggel két óráig gondolkodtam azon hogy inni kéne az ágy mellett, elérhető távolságban lévő ásványvízből a tényleges megcselekedés előtt, lehet hogy ez az idő kevés lesz hogy odaérjek.

Régenjah. Volt itt ÉvaTünde meg Heni barátnők, megjött Tamás Pápuából, mentem Dylan Moran standupot nézni amire régen elfogyott a jegy de ebayen licitáltam jól és megoldódott, olvasok Philip Pullman meg játszok gondolatolvasódzsinn ami kitalálja noam chomskyt abból hogy amerikai, tudós és két lábon jár. Ezt a kérdést különösen kedvelem, elvégre biztos van egy csomó tudós aki csak négykézláb hajlandó közlekedni, illetve az is elgondolkodtató hogy mondjuk tolószékre gondolnak-e itt és mennyire is píszí az.

Azért az nem kínos hogy chromera még mindig nem lehet google toolbart szerelni? múltkor is amiatt töröltem, pedig játszanék azért vele... jó, biztos anélkül is remek de akkoris.
Amúgy van már google toolbarból ötös verzió, én még régebbit használtam reggel is, lehet régóta van már, viszont ez megoldotta ami miatt többször állítgattam gombokat régen, netről elérhető bárhol ugyanaz a beállítás, nem kell többet nézegetni hogy milyen gombok is voltak a máshelyen pontosan, jóez. csodálkoztam is hogy nem volt régebben benne.

Túl sok ismeretlen tökjó angol vicces sorozat van, borzalom hogy a magyarok nem hallottak Jeeves and Woosterről, Black Booksról, Blackaddert meg elbaszott szinkronnal adnak csak, ha majd egyszer összekapom magam lehet írok hogyvoltot belőlük, legalább valamennyire látható legyen hogy van ilyen is.. [ja, és ki is találtam nekik egy szót, hogy britcom, szerintem jó kis szó]

az amúgy megvan, amikor úgy érzed, az illedelmesen mosolygás közben egyszercsak szilánkosra robban a koponyád, épp a beszélő arcába, akkor aztán meglepődne, nézne jól, persze így meg beszél tovább és bólogatsz. egyszercsak majd felrobban a jobb szemem a nyomástól, érzem én.

Kiolvastam tegnap ánglusul az utolsó harrypottert, eddig kimaradt valahogy, namost az egy dolog hogy félórát ríttam mikor a Harryt a halott szeretteinek árnyalakjai, gyakorlatilag zombik kísérték meghalni, na de azért mondjuk ha én feketemágusnak volnék, szerintem nem pont aranybögrécskébe, gyémántos diadémba, aranygyűrűbe meg kis drágaköves medálkába raknám a lehasított lélekdarabjaimat..

webkettőápdét, avagy írj róla és valósággá válik,
mikor néztem a google reader shared items lapomat, esküszöm mindenre hogy nem volt rajta előfizethető feed, na azóta lett, így lehet megosztani a feedekből kiszűrt jóságokat, akár kommentelve hogy miért szép és hasznosak. De ugye azóta kalapáltam deliciousben egy feedet, ami a mondhatatlan taggel jelölt lapokat szórja az ajánlóba. asszem körülnézek hol lehet csinálni olyan feedet amibe ezt a kettőt beállítom hogy simogassa össze, aztán ráeresztem blog mellé, persze így az is lesz feliratkozható, ha valaki nagyon helyesen nem az egész blogot töltené be minden alkalommal.
Amúgy a readerben a kommentelt megosztás ismerősök felé (ahogy azt egy csomó ITblog megírta) közösségi térré válik, nem pofázik bele aki nem ismerős, szórod szerte cimboráknak a jó tartalmakat, és pofonegyszerű meg gyors (mondjuk három klikk, de akkor már sokat mondtam). Úgyhogy drága cimborák, tessenek kipróbálni mert olyan nehezen lesz közösség abból hogy egyedül pofázok..
De ha már így, akkor megemlíteném, hogy nekem személy szerint bejönne a fülecskés rendszerezés az eddigieken túl a readerben, mert túl sok mindenre feliratkozva eléggé összehányt hatású most.

Pénteken meg megyek Leonard Cohen koncertre, jól.

Tegnap kirándultunk New Forestbe, az egy hatalmas természetvédelmi terület Dél-Angliában, ami tele van vadpónikkal. Nagyon szép különben az egész, tökjó kis falvak-városok vannak benne, meg gyönyörű az erdő, és pónikon kívül van sok őz meg szarvas meg borz meg ilyesmik.

Mikor út mellett láttunk három lovat a bokrok között akkor leparkoltunk és elkezdtük becserkészni a vadat, menekültek, követtük őket sokáig, már épp fordultam volna vissza, mikor fordulás közben megláttam hogy tőlem két méternyire épp nyugodtan legelészett egy póni a csikójával, nem is sunyta hátra a fülét hogy félne, sőt mikor odamentem hozzá akkor közelebb jött, hagyta hogy simogassam, aztán szóltam a többieknek hogy fogtam egy lovat, és megetettük egy csomó almával meg körtével, jófej volt nagyon, egy idő után meg a csikó is hagyta magát megetetni.

Gyerekek kaptak Triopnevelőkészletet, a triopok ilyen kis vízi élőlények sok lábbal, amik nagyon gyorsan nőnek, első nap kikelnek a vízben a tojások, de akkor még nem is lehet őket látni, és minden nap majdnem megduplázódnak, kedves lények, most őket tanulmányozom hogy az aranyhalcsemeték eltűntek egyszercsak, nemtudom azzal mi volt a gond most, nem is ehették le a nagyok őket, no mindegy, én mindent megtettem.

Mesét olvasok Leónak, nagymama elmegy mögöttem, fa bábszínház megint rázuhan a fejemre. Én lehet hogy rosszul olvastam a szerződést, de esküszöm nem emlékszem olyan kikötésre hogy naponta egy családtag koponyánbasz a bábszínházzal. Tudom, nem tehet róla senki, de lassan felaprítom tüzifának ha tovább csinálja. (a fát. nem az embereket. pontosításvégett.) El is megyek Black Books harmadik évadot nézni meg jógázni. ehh.

Voltam moziban, új JamesBondon, nemistudom. Nem hiszem újranézem.. Azért szépen törtek az üvegek benne. (újabban KMKn ajánlottak közül megtetszett pár disztroj játék és meglepően élveztem a gyilkot, kicsit ijesztő)

Most minden elvvel ellentétben videóztunk Leóval, de előtte a kicsi kirugdalta a fa bábszínház lábát, mire az olyan erővel baszott engem kupán hogy utána szédelegtem meg mondtam hogy jaj jaj, Leó nevetgélt is rajta, én meg gondoltam agyrázkódásközelben gyereketdobálni talán veszélyesebb volna mint kanapéról bámulni a micimackót. hát így.

A blogcímkép természetes az impossible mission II nevű örökbecsű játék screenshotja, naggyon sok időt töltöttem azzal tizensok éve.

A webkettő és én, vallomás, kiteregetés

Ez a post furcsa lesz, formázott, kiemelés van benne, gyakorlatilag előtört belőlem a népnevelő egy szívemnek kedves témától. Mert amíg azt írja nekem hogy egyetlen címlistámon szereplő ember se használ feedet (oké, readert), meg valószínű személyre szabható honlapokat, ilyesmi, addig talán van itt is keresnivalója, mert ezeknek lehet értelme. Elmesélem hogy énmithogy, ami messze nem rendezett és olajozott, de akár az is lehetne, és még így is hasznosám.

Sőt, még szómagyarázatot is írok, e. Szóvalhogy. Mi az a feed mondjuk. A folyamatosan frissített (vagy elvben folyamatosan frissíthető) oldalakon egy csomó új, friss, ropogós tartalom van, ámde amíg be nem pötyögjük a címet, addig ez nem derül ki, ráadául lehet hogy naponta többször is hiába nézegetjük, merthogy a világlustája bizony még mindig nem írt, hiába ígérgeti. Ez volt régen. Aztán mivel nem volt kényelmes egy bizonyos oldalszám fölött, próbálták kiküszöbölni mindenfélével, hírlevélként köremailben szétküldve akár a hírt hogy frissült, akár magát a cikket. Nos a feed az erre jó, hogy nagyon egyszerűen kiváltja az ilyesmiket. Kell hozzá egy program/alkalmazás/cucc ami képes kezelni a feedeket, amik a különböző beállított oldalakon megjelenő friss tartalmak. Google reader (elnézést, ezt használom, azért erről írok, nem mondom hogy legjobb volna, sosemis teszteltem másikakkal, mert felállítani a rendszert kicsit munka, csak utána jön a láblógatás, éshamáregyszer az megvan, akkor lusta vagyok csak próbálásért szerelni) pl. browserben fut, és egy személyreszabott oldalon összegyűjti hogy melyik beállított oldalon jelent meg új cikk, amit az oldal felkeresése nélkül rögtön el is lehet ott olvasni (ha a teljes cikk megy a feedbe. Ha csak az eleje kedvcsinálónak, akkor tovább kell klikkelni azért). Az olvasatlan cikkek számát kiírja, alapban csak azokat jeleníti meg, de a teljes tartalom kereshető remekül, mindent lehet címkézni, érdekes tartalmakat becsillagozni, külön elérhető honlapon tartalmakat megosztani, báár azt hiszem hogy az így kapott oldalnak nincs olyan feedje amire fel lehetne iratkozni, pedig nekem erős hitem hogy a következő nagyonfontos dolog az a követhetővé válás lesz. (Erről azért egykét mondatot csak muszáj, ez az új mániám, annyira követhetetlen és beláthatatlan információrengeteg van báármiről, hogy egyrészt egyre konzervatívabban keresünk/nézünk utána akárminek - megszokott keresők, hírportálok, wiki, ilyesmi -, másrészt szerintem lassan ki fog alakulni emellett vagy talán részben helyett is egy olyan szakértői réteg, akik az adott témával foglalkozó lapokat mélyen ismerik, és egyfajta szűrőként egy külön lapra gyűjtik össze a valóban fontos, újszerű tartalmakat valószínűleg rendszerezetten, és egy ember követésével, hogy mit olvasott amit fontosnak is tart, milyen összefoglalókat ír, elvileg nem lenne szükség arra hogy mindenki könyékig túrjon a blogokba, ésmégis működhetnék, megkapnánk a téma velejét és egy csomagot hogy hol érdemes továbbkeresgélni ha többre vágyunk. talán. de van már erre persze ezer kezdeményezés, amikor mondjuk readerben hirdetik hogy fel lehet íratkozni azokra a feedekre, amiket Obama tanácsadója követ).

Ha rendes ember lennék, akkor rendberaknám végre a readeremet, mert annyi feed van hogy folyamatost ezernél több az olvasatlan cikk már jóideje, meg el kéne dönteni hogy mik azok a tényleg gyorsan változó-fontos-ilyesmi lapok amik kellenek a kezdőlapok közé, addig rendben hogy van igoogle (visszatérünk rá), magyarnak az Index, oxfordinak a Daily Info (ha pécsen vagyok akkor meg Pécsinapilap - ezek eléggé minimál cuccok, de napi program, helyi hírek ilyesmi megvan benne, arra jó), és itt kerülök bajba, hogy angol általános lap, ami lehetőleg nem offline lap online kiadása (most olyanok vannak egy rakással beállítva - Guardian, Times, Independent - mert még nem nézegettem végig őket hogy melyiket érdemes leginkább meg milyen felépítésük van ilyesmi), tulajdonképp itt is az ilyen standard angol kezdőlapot keresem, hogy mivel indul a brittek napja a tejesteán kívül, ez volna a kérdés, csak nemtudom hol kell megkérdezni, biztos lehet ugyanis. Rendes újságok netes kiadásai meg jók, szépek, kellenek, de szerintem máshogy működnek a weben mint az eredetileg odatervezettek, és valahogy az gördülékenyebb meg átláthatóbb amit nem nyomtatnak ki. Tudom, prosztó dolog hogy köpök az onlinekiadásokra, ezvan. És meggyőzhető is vagyok, meg tesztelek rendületlenül. Mindegy. Meg talán be kéne rakni a blogot kezdőlapok közé akkor talán nem felejteném el annyi ideig írni. mittomén.

Ha kezdőlapok megvannak, akkor kell még az, hogy google toolbar (igen, eladtam a lelkemet a googlenek, minden adatom ott van neki, de cserébe tök működik, releváns találatokat ad, még a nyomorult adsense hirdetések között is volt amire már rákattintottam, pedig nem szoktam reflexből klikkolni a villogó cuccokra). A toolbar az jó és kedves dolog mert ha van olyan oldal amit rendszeresen használsz valami miatt, szolgáltatásszinten, hogy fordít, zenét ad, akármi, és kéznél kell legyen egy másodperc alatt, akkor azon a lapon valami keresőmezőre jobbklikkel rányomva a menüben alul be lehet azt kattintani hogy egyéni keresés generálása, és lesz egy teljesen saját gombod a rendszerbe építve, ami rögvest odavisz és nagyon kis helyet foglal, ilyen pici ikon, elfér belőle egy rakás, nálam van gmail, reader, google maps, youtube (amikor a kétéves beteper a szobába és köszönés helyett elsorolja hogy Vau-vau, háp-háp, nyihaha, röfröf, miaú! majd letottyan a gép elé és szemrehányóan néz hogy még mindig mást csinálok, akkor jól jön a gyorsgomb, de tényleg), a Mindmegette receptkeresője (hasonló okokból, ha az apróbbik elaludt akkor van kb egy órám készletfelméréssel-receptkereséssel-előkészítéssel-főzéssel. nem mondom hogy mindig gasztronómiai csodákat csinálok, de nagyjából ehető, ilyen szintidővel szerintem ez korrekt), szótárak (Sztaki, Merriam-Webster, The Free Dictionary, Urban Dictionary), Wikipedia, meg pár ilyen online rádió meg zenedolog, hogyha egyszer annyi időm lesz vagy eszembejutna (amúgy ezek Last.fm, Deezer, AOL radio, BBC iPlayer). Ja, és persze ezekkel ki lehet hagyni pár lépést kereséskor, mondjuk böngészés közben kurzorral kijelölve egy ismeretlen nevet nem kell elmenni a wikipedia lapjára, bemásolni a keresőmezőbe, stb, hanem csak a kijelölés után rányomni a wikipedia gombra és rögtön a találati oldalt adja meg.

Visszakanyarodván iGooglere, ott első fülecskén a személyes cuccok vannak, gmail, google calendar, google talk, picasa albumomból képek, meg teendőlista amit mindig elfelejtek feltölteni. Van még hasznos feliratú fülecske, ha arra átlapozok akkor egy helyen van térkép, helyi időjárásjelentés, valutaváltó, szótár, wikipedia, angol útvonaltervező vasútra, effélék. Van egy időelbaszó fül is sajnos, ilyet nem kéne építenem, enélkül is remekelek benne, félperces játékok amiknek nincsen semmi célja és órákon át lehet zombiként kattintgatni, napi Douglas Adams idézet amiből szerintem már mindegyiket legalább tízszer olvastam, meg ilyen hülyeségek, és akkor jön a komoly tartalom ameddig csak ritkán jutok el, hogy külföldi hírek - magyar hírek - IT - Gazdaság (ha már itt körülöttem mindenki közgazdász vagy efféle) - Tudomány (ez tökjó, mindig lenyűgözött/szórakoztatott az új fejlesztésekről olvasás, nagyonfelszínenmaradva lelkesedek értük, megszállott spidronrajongó vagyok és hűdeszeretnék egy gömböcöt élőben látni, effélék) - London (közlekedéstervező, Time Out ajánló, helyi hírek-időjárás-blogok, metrótérkép, stb). A baj az, hogy egyrészt teleraktam mindenfélével amit nem is olvasok de törölni az olyan durva lépés lenne, meg hogy csak a már megcsináltak között nézelődtem főleg, ahelyett, hogy jól azokat az oldalakat pakoltam volna bele amik tényleg hasznosak lennének ilyen formában (meg kell tanulni hogyan lehet belepasszintani feedeket iGooglebe, az a jó hogy a nagytestvér ebben is jófej, ad egy csomó ingyen szakkönyvet hogy így programozz magadnak jóságokat, okoska, azért az nem volna nagyon rossz hogyha sokan tudnák megcsinálni pofásra-kényelmesre a neten is azt ahol mászkálnak). Merthogy. Mostjönafontos. Amiből nem nagy baj, ha kihagyom egy hétig az újdonságokat, és nincs olyan vágyam hogy visszaolvassam a kimaradottakat, arra ez a jó. Átnézni hogy aznap mi volt érdekes meg hír, címeket végigfutva a fontosakat megolvasni, a többiről meg tudni hogy van, erre volna ez remek. Amikor valamit szorosan kell követni, és mindent olvasni belőle, akkor jön a reader.

Google readerbe azokat az oldalakat érdemes belerakni, ami fontos tartalom, meg mondjuk ahol rendszeresen nagyobblélegzetű dolgok vannak, erre nincs mindig idő hogy tényleg odafigyelve végigolvassa az ember, itt meg olvasatlannak jelölve kivárja a dolgot, nem felejtődik el így. Nekem ez most tiszta rendetlen, tele van olyan oldakkal, amiket valamikor találtam és azóta kiderült hogy nem frissülnek egyáltalán, de nem akarom törölni merthogy előbb akkor ami van belőle legalább azt el kéne olvasni, viszont arra nem ez volna jó hogy itt tároljam a címet, szóval át kéne rendezni, talán valami social bookmarking oldalra vagy tudomisén (iigen, az is lesz mindjárt). Aztán. Vannak ismerősök blogjai, meg ilyen kis napi viccesek, Homár, Napirajz, képregények, ezeket le lehet tekerni egy perc alatt, kevés időt vesz el és mókás. Beállítottam még egy csomó komoly/érdekes blogot, mondjuk ilyen MediQ, KönyvesBlog, Onlinemarketing, Hungarian Spectrum, millió gasztroblog, streetfashion blogok mert azokon annnyira jó képek vannak néha hogy öröm nézni, Khívától keletre (lezárult már sajnos, visszaolvasandó ha eddig nem), meg még kismillió dolog amiket elég összevissza olvasok vagy nemolvasok hangulattól függően, van egy blokk amit stabilan naponta csekkolok, a többi meg várja hogy mikor kerül rá sor, meg kéne nyírni itt is azért hogy mi maradjon benne, emberibb lenne talán kevesebb, ténylegolvasott bloggal feltöltve, majdegyszerhogy.

Most már majdnem vége, csak egyet ragozok még, hogy social bookmarking, az eddigiek mellé kell egy olyan dolog ahol nem a frissülő oldalakat lehet betárazni és várni a következő adag finomságot, hanem hogy ami jónak találtatott cikk, azt miképpen lehetne szépen rendszerezve, visszakereshetően, megoszthatóan eltárolni, erre jó nagyon a közösségi építésű dolog, én most delicious-t kezdtem el, itt az oldalakat címkézheted, nézheted hogy mások milyen címkéket adtak neki, hányan mentették le maguknak az adott cikket, keresni lehet címke, felhasználó, téma, bármi alapján, azokat az oldalakat kapod meg amit a legtöbben találtak fontosnak, ismerősöket követhetsz, fel lehet íratkozni egy kiválasztott felhasználó feedjére vagy egy címke alapján, és utóbbi nekem jólesz, mert ha adok a fontos, megosztanivágyott cikkeknek egy olyan címkét amit mások nem használnak, akkor ha annak a címkének a feedjét beépítem a blogra szerelt dobozba, akkor nemcsakhogy a postokat tudjátok olvasni, hanem azt is hogy szerintem mi érdekes (ez kifejezetten lustáknak jó, mert a delicious fejlesztett browser alá alkalmazást, és így bármilyen oldalt böngészés közben egy klikkeléssel rá tudok küldeni erre a feedre), és mivel mindenki más oldalakat nézeget, lehet hogy majd lesz benne újdonság, amit akár érdemes megolvasni, jobb lesz visszatérni a lapra mert ha nem is írok újat, de ajánlok helyette másét, nem zaklatok annyiszor mailben küldött linkekkel embereket, kék ég, napsütés, madárcsicser. Hát nem? (Sőt sőt, ezzel még sokkalta interaktívabb lehetne ám, mert ha a drága olvasók közül ment le valaki cikket a meghatározott címkével deliciousben, akkor az is rögvest helyet kap a blogon. Csodálatoshisz.)

The “Blog” of “Unnecessary” Quotation Marks
Fél napja ezen mulatok, valami csodás blog a "szükségtelen" "idézőjelekről". Hogy mondjuk Made in "Germany"

Facehunterről. Mennyire jó a pulcsi.
IMG_2840.jpg (image)

Palin

Tegnap voltunk Art régi és egyben Leó leendő ovijában. Óvónénik bájosak (és nem gügyögnek!), gyerekek vidámak, Leó azonnal berombolt közéjük, felfedezte a játékokat, beszállt a srácok doboztologatásába és sírt hogy haza kellett menni. Bár kinyithatta az ajtót a kulcsával, ezzel most épp bármire rávehető, kapott egy kis játékkulcsot, aminek annyira örült hogy üstöllést meg is tanulta új szóként azt hogy key, és kulcs-kulcs-kulcs felkiáltásokkal rohamoz minden ajtót azóta. Nagyonjógyerek.

Index - Öt perc alatt feltölthető laptop

Már most elkezdtem vágyni egy minireaktorra, elektromos autóra meg öt perc alatt tölthető mindenre. (Amúgy az Index miért nem rak ki kis ikonsort a cikkek aljára hogy továbblogolható, diggelhető, socialbookmarkingolható legyen? Tudom tudom általában csak furán néznek rám ha azt mondom hogy rss, de próbálkozni lehet no.)

Mióta az aranyhalak megették az ikrákat tulajdonképpen nem szimpatizáltam velük nagyon, köptem én az aranyhalakra, úgy. Jó, etettünk a kicsivel, de azért mégiscsak micsoda népség. azonban most megengeszteltek egy újabb, valószínű csemegének szánt halkezdeménycsomaggal, amit viszont megmentettem idejében, szétnyírt harisnyából-hurokká alakított gemkapocsból és nehezékkavicsból összeszereltem egy ilyen védőcuccot, ugyanabban a vízben, ugyanolyan hőmérsékleten stb vannak, de a nagyok nem férnek hozzájuk. Én vagyok MacGyver.

Ja, azt eddig el is felejtettem írni, hogy keményen hummuszfüggő lettem, éppen próbálkozom a megalkotásával is, mert a bolti mennyiség állandóan egy perc alatt illan el, illetve hamár gasztro, minap csináltam meg életem első négy rúd bejglijét, három mákos és egy csokis típusút mert a mák kifogyott és mind utánpótlásért mind túróért el kellett volna vonszolni magam a város másik végén lévő lengyelboltba és hát hogy nem. A jelek alapján a cucc jól sikerült, maradék már nincsen, viszont meglepett hogy milyen egyszerű, azt hittem ez nagyobb kunszt azér.

Ápdét, nem jó ötlet rendetrakni addig amíg a füst elér a szobába. Mikor felkapartam az első próbálkozást úgydöntöttem feladni csak nem lehet majd a teljes csicseriborsókészletet felhasználja elképesztő mennyiségű, nemolyanízű cuccot állítottam elő. Tamás megette, de ez nem jelent sok mindent mert túl éhes volt. viszont mikor megéheztem azért megbarátkoztam vele magam is. Hát még kell szerelni a fűszerezésen meg mindenen az tuti

jóarcnak tűn, mármint persze úgy hogy fogalmatlan barom vagyok bármilyen aktuális témában (bár valószínűleg a nemaktuálisokban szintúgy)
Index - Jaksity: Letolt nadrággal állunk a csalánosban

Már pár napja akartam írni, hogy az aranyhalak petét raktak, tök izgalmas, először csak átlátszó kis gömbök voltak az akvárium falán de napról napra nagyobb lett bennük a pötty és hogy engem jobban érdekel mint a srácokat, jujdejó. Namost reggel még mindig jujdejó volt, délutánra viszont valamelyik hal lezabálta a csemetéket. téléshóéshalál. irgumburgum.

Hát nagyjából szokás szerint nem látszik már ki a szoba a rendetlenség alól, el is döntöttem hogy na majd veszek mindenféle rendszereződolgot és végigolvasok nyolcvanféle organising-blogot, az egyiken úgyis azt írták hogy ez a rendetlen embereknek való, mert a rendesfélék tippek-trükkök nélkül is tudnak emberi körülmények között élni az ilyen káoszlelkűeknek meg csak praktikákkal megy, hát remélem beválik, mindenesetre vettem sokelválasztós papírrendszerezőmappát és a földön heverő cuccból kiválogatom hogy mi számla/szerződés/egyetemipapír otthonra meg mi se. mondjuk holnap. vagy azután.

Van nyomtatóm, apám vett újat én meg reptettem a régit ami szerencsére elég apró jószág, ez remek és csodálatos mert Tamást nem akartam minden hülyeséggel zaklatni hogy ugyan töltse már azzal az idejét hogy nekem nyomtat mindentavilágon. azóta már van a fél falamat beborító reformációterjedése olasz-lengyel-magyar földön tizenhatodik-tizenhetedik században-táblázatom, még régebben csináltam és felragasztgatás helyett lehet hogy inkább tudnom kéne. nomindegy.

Voltam otthon mindenféle esküvőkön, mondjuk cimboraesküvőn a repkedés-nemalvás miatt fájt a fejem egy ideig (aztán kértem gyógyszert és bevettem pálinkával-kávéval-öt liter vízzel és jó lett), de a késői kezdés (mármint az alkoholbevitelé) miatt csak hajnalra lettem annyira vidámrészeg hogy egyesével lehalásztam mindenféle ismererőst meg ismeretlent hogy no akkor most társalkodunk és kész aztán meg nemsokára már szedelőzködés kezdődött, úúgy maradtam volna még, kedves jófej emberek közt.

Mivel van szabadidőm mosthétvégén, és mivel annakidején tudva hogy mennyire sorozataddikt tudok lenni jól félbeszakítottam a west wing (elnökemberei) nézésemet, most elszabadítom a világvége és előszedem a második évadot. Ha egy hétig nem jönnék ki a lakásból annak oka lesz.

Amikor kijöttem oxfordba, nem volt kulturális sokkom attól hogy fizetek-szolgáltatást kapok, meg mosolyognak az emberek, tetszett, jónak tűnt meg hogy így természetes, néha meglepődtem azon hogy milyen logikával és mégis működik minden, meg hogy alapvető jóindulat. hogy hiába a káeurópai gyanakvás, és olyan kicsit bután jön ki hogy a semmit méregetem rosszakar-é. Vagy nemtudom, lehet ez is sokk, csak a nem pofánvágós fajtából. Merthogy mikor most félévután hazamentem az utóbbi sokk volt, egyszerűen elszoktam tőle, kijöttem a napi rutinból, hogy már nem evidens az hogy lazán tegez a buszsofőr és kiröhög mikor jegyet akarok venni és nem értem hogy neki azzal csak meló lenne és inkább üljek már végre le a seggemre hogy indulhassunk. Az elején még meg is hatódtam, hogy milyen kedves hogy nincs apróm csak ezresem és mégis elvisz, de van egy olyan gyanúm hogy nem puszta szívjóság volt. És egyáltalán, ha elszánt vagyok és fizetni akarok azért amit igénybeveszek akkor ufónak kell nézni? De miután visszazökkentem már fasza volt, mentem régimagyar konferencia, begyűjtöttem cimborának még egy szegedi okosembert, hát már én is embereket gyűjtök, tiszta pokémon, már majdnem teljes a szegediokosembersorozatom. Átsétáltunk Párkányba is, az nem a legjobb szervezés volt, kb öt percet töltöttünk ott buszrarohanás előtt, de onnat nézve tényleg nagyonszép Esztergom, fotó stb. Pécsen tudtam találkozni szinte minden cimborával, siker, beszélgetés, örömboldogság hogy vannak ők meg összetrombitálhatók a kedvemért :)

Vannak ezek a lassan csordogáló másnapok, mikor fél óráig tart öt bögrét meg pár tányért elpakolni, amiket tulajdonképpen teljesen kedvelek, bár lehet abban bennevan az előtte lévő jófej emberekkel beszélgetős, borgőzös hajnaligvacsora is.

Ápdét, megtaláltam a hajfestékem eukompatibilis nevét, mert mi más lenne az "intenzív gránátvörös" mint "Dark Intense Mahogany Violet Blonde". Ugye egyértelmű.

Tesztet töltöttem. Érzelmi intelligenciám átlagos, még egy ponttal le is maradtam a nőátlagtól, bezzeg rendszerező intelligenciám vagy mi a szösz az magasan veri a férfiátlagot is, háhh.

Itt még el is felejtettem, otthon kutyaseismeri itt pedig mindenki rajongja és nem véletlenül, vannak nagyonjó dolgai, stand-upos, halott, amerikai, Bill Hicks. Csekkolni tessenek. Tecső [igen, youtube], főleg a szállodákról, dohányosokról, keresztényekről szólókat, aztán pedig szerelembeesvén az összestöbbit ugyanúgy. Nem mind ugyanennyire jó, deazérthát.

Meg hogy valami állat beköltözött a szobámba hogy a véremből lakmározzon, ki se látszom már a csípések közül, tegnap elegem lett és a látható dolgokat (rovar, kaszáspók a sarokban effélék) lefújtam hajbalzsammal, mert csak ez volt olyan fegyver amiből egy méter távolságból tudtam bántani őket, hát nem mondom hogy örültek, de azért nem haltak bele, úgyhogy most selymesen csillogva és még agresszívebben fognak támadni. nyilvánhogypersze megint elfelejtettem bármilyen védő vagy irtó anyagot beszerezni.

Egységesíteni kellene a színeket, vannak erről a tanulmányok hogy mennyire lesz más a világ ha nincsen arra szó hogy türkiz, tudomén, de most nem ezért fontos hanem mert a szigetországban nem lehet olyan festéket kapni ami megszokottra csinálná a fejemet, pedig kéne mert a múltkor a postsecreten volt egy ilyen lap hogymiszerint "nem születtem vörösnek, kijavítottam", mondjuk ánglisul ez szebb, hogy didn't born with red hair, fixed it, a fixed az jó, tetszik. énisúgy. itt meg kinéztem azt a szót hogy auburne, mert tetszett és a képen hasonlított, na ennek nem szabad bedőlni, a képen minden auburne ugyanolyan, vörösesbarna, ahhoz képest ez a tapasztalatok alapján pirostól lilán át barnáig jelent a világon mindent. na mindegy, már rendeltem segélyszállítmányt széphazámból. Igen, ilyen problémáim is vannak. :)

Dolgok amiket már megint kurvára nem akartam tudni, mert nélkülük jobb lett volna rovatunk következő darabja, hogy magyarországon ha örökbefogadásra váró csecsemő vagy, jobban teszed ha kék a szemed és szőke a hajad, hiszen különben úgynevezett kitudjamilyen géneket is hordozhatsz és maradsz az intézetben. hátbazmeg kurvajó.

Most megfontolás alatt a következő terv, hogy visszajövök-e oxford miután/miközben otthon egyetem. Mert akár megvárnának, két félévet várnának rám, hihetetlen. Szóval hogy most keresek órák itt, amiket lehet bekreditáltatni műveltséginek, az nem lenne egy utolsó dolog mert pl legalább letudnám egy részét előre, azokon kívül pár óra van magyarból, meg szigorlatok (régimagyar záró, elmélet záró, finnugor meg második irotöri, meg hát szakdoga után ilyen államvizsga de az még távol), pedagógiából van két tanítási gyakorlat meg egy rakat személyiségfejlesztő tréning, amiktől mind hányok mert gyakorlatilag ez is színes filccel csomagolópapírrarajzolás lesz, fasza ám, hazudni hogy hiszek ebben az ostobaságban, na mindegy, meg pedagógia szakdoga, de az kb egy kibővített fogalmazás ha jól sejtem, majd választok neveléstörténeti témát akkor legalább talán csinálhatom a tanszék egyetlen normális emberénél, az jó volna. Dehogyszóval. Februárban hazatérek, nyár elejéig egyetemezek, megpróbálom letudni azokat a tárgyakat amiknél feltétlenül szükséges a jelenlétem. Nyárra visszajövök, jó esetben itt maradok és innen járok vizsgázni, ha túl sok órám marad akkor otthon vagyok és úgy. Aztán egyetem befejezve, és gyerekekkel vagyok még nyár végéig, amikoris lehet hogy itt nézek körül hogy egyetemen hogyan lehet mit csinálni, mert az nem hangoznék rosszul ha itt csinálnék valami cuccot, főleg ha le lehetne valahogy akasztani ösztöndíj is. Jól hangzik ez vajon így? Az egyetlen gondom, hogy nem érzem a gyerekvigyázást munkának, olyan mintha folyamatost nyaralnék talán, ok, elfáradok benne, de a gyerekek az nem munka. És ettől ilyen hülye érzésem van hogy csak lógatom a lábam és nem is csinálok semmit. Mondjuk ha közben kutatnék, ami a mostaniban nem volt terv, de ha később nem volnék ennyire lusta mint amilyen vagyok? hmhm.

Leó hajnalban üvöltve ébredt, rémálma volt, reggel elmesélte hogy álmában nem volt szabad megsimogatnia a kutyust. Kétéves akarok lenni. najónem.

Nemsokára megyek ma harmadszor inni, délután söröztünk kazah leánnyal, este pezsgős-boros vacsi volt (nyilvánpersze isteni, Art édes volt, folyamatosan nekem csinált kaját, aligis evett), most meg lilateknősbe lehet letekintünk hogy megvan-e még és mérnek-e italt. telefon, egészbiztos letekintünk. Múltkor ott jártunk oxfordimagyarleánnyal, összefutottunk kedves gót cimborával is, na onnantól viszont én furcsa dolgokat műveltem, egész este ölelgettem az úriembert, pedig nem vagyok az az ölelgetős típus, barátnőket sem puszival köszöntöm, eddig ilyent csak a sándor közelében műveltem, de ő meg vonzza a balsorsot, hát nyilván buksinsimogatja az ember, hát nemtudom én furcsulok-e vagy csak fentebbiek váltanak ki a világban érdekes reakciókat, például a gót fiút az egész kocsma ölelgette, lehet csak hasonulni akartam tán.

Teljesen boldog vagyok, miután kipróbáltam mindenféle összemásolgatós kódbuherálást a googletoolbargombokhoz, elolvastam a használati utasítást és most csupa csinos és jófej gombom van, ráadásul egyikhez én csináltam ikont is és pofás lett meg működik meg minden. van ez a furcsa vonzódásom a matek-számtech-elvontabb nemgyakorlati természettudomány vonalon, kombinálva az irodalommal azt hiszem az egyetlen lényeg hogy ne kelljen tudomást vennem a külvilágról, borzasztóan nem tudom hogy mi van a világban, és csak most hogy közgazdász-politológus családban vagyok vettem ezt egyáltalán észre, össze is szégyelltem magam és vettem egy könyvet hogy világháborúutáni európa, amit majdegyszer és akkor jó lesz, legalábbis kicsit kevésbé kínos.

Ma reggel hazautazott a norvég kislány cimbora, hát ha muszáj bírtam volna még csinálni, de szerintem öreg vagyok én már ehhez, még hogy nem mentünk is ugrálni kemény volt, részben hogymivel önkontrollom az úgy nincs, és láncdohányossá változom minden lehető alkalommal, torkom megviselt megint, fáj meg minden baja van, de egyelőre azt hiszem antibiotikumot sohatöbbé nem akarok szedni, ez a penicillin nem nekem való, olyan kutyául voltam tőle múltkor hogy csak. Mindegyis, norvégkislány aranyos, jó volt megismerhetni, kölcsönöst meg is hívtuk egymást hogy pécs meg oslo, majdmeglátás, vicces vón.

Istenéltesse a bátyámat, illetve járjunk mind örömtáncot hogy jóideje ez az első évfordulóünnepcucc ami nem három nappal később jut eszembe, dátumokban nem vagyok jó, mi mindenben nem még tejóisten, például most hogy olvasás, én nem is tudom, betűundorom lett a magyarszaktól egy ideje, küzdök vele meg minden de gyakorlatilag alig olvasok főleg hogy összevetve kiskor mikor mástse, élés helyett fogyasztottam akkor a betűt vagymi. Ellenben hogy a könyv mint tárgy meg lehetőség továbbra is túl vonzó, esmég négykiló könyvvel tértem haza tegnap hogy majdegyszerolvasni, mert párhuzamost nehéz volna és amúgyis olvasok most legalább ötöt egyszerre már (vajon tényleg négy kiló? lemérte hogy vicces legyen az eltúlzott pontosság? csak bemond egy számot hasra hogy vicces legyen a pontosság látszata mint ahogy állandóan csinálja? Állandóan csinálja vagy ilyen ostoba módon próbál enmítoszteremteni?)

Most meg jól megyek és hajatmosok hogy a nyelviskolás kocsmaesten legyen mit bagószagúra inni, bár itt hogy minden fedett területről ki vannak tiltva a szenvedélybetegek azért közel sem olyan hányinger a hajam közelében másnapulni mint egy-egy nonstopkocsmabeli hajnal után mondjuk.
A minap meg annyira voltam részeg hogy éreztem le kőn zuhanyozni, de azt már nem vettem észre hogy a zuhanyzó ajtaját nem csuktam be a művelethez és reggel nemkicsit lepett meg hogy a fürdő előterében bokáig vízben caplatok. el nem tudtam képzelni mi történhetett, áradás, vagy valami, kiöntött a folyó és bejött a szobámba. aztán azért lassan leesett a nyomok alapján..

Tök zavarbaejtő amúgy, találtam egy cimborát a nyelvsuliban, ugyanazokat a filmeket kedveli mint én (jesszusom, látta a Ghost worldöt!! imádja! rajongja steve buscemit! jarmusch filmeket néz, Lost in translationt, Hunter S. rajongó, imádja az Ed Woodot, csináltam is gyorsan országimázst hogy mienk a lugosi meg a stranger than paradise nagymamája, és rögtön vágta meg idézett a nagymamától mikor mindenkit szétver kártyában, hihetetlen szóval), teljesen beteg történetei vannak, iszik, dohányzik, szóval kellemes társaság, és hozzá 16 éves a norvég leány. Na most vagy én vagyok gyermeteg vagy ő mutáns, de teljesen mókás inni vele, mondjuk szegény nem is tud máshogy, mert illegális beszereznie ilyesmiket és rá van szorulva az igazolványomra.

Hétvégén barátkoztam, magyar leányok, aranyosak, egyik még egészen közel is lakik, nem félóra buszútra, le is szerveztem hogy nincs más megoldás el kell mennünk jógázni mert egészen biztos hogy csak ott lehet helyiekkel barátkozni, bár tuti hogy mindig lesz jobb ötletem, lusta vagyok én ahhoz, meg egyensúlyérzékem sincs, milyen kínos lenne ahogy mutogatnak rám hogy a bevándorló már megint pofárazuhant a repülőtengerimalac-állás közben és ismét tíz perc szünet amíg feltörli a vérét a matracról. Amúgy meg alig pár hónap után eszembejutott hogy ha van bankszámlám akkor akár oda is lehet utalni a fizetésem, akkor Liznek se kell annyit bankbajárni, és én sem érzem úgy hogy legkésőbb csütörtök este seggire kell vernem a maradék hetipénznek, remél remél, bár a spórolási terveim rendszerint az első könyvesboltnál/kocsmánál megszűnnek létezni. Ellenbenhogy. Ha mégis sikerülne, akkor faszán lehet befizetni vele online egyetemi órákra, vannak aranyosak, ilyen heti verzióban is esti órák, meg egy-egy hétvégi tanfolyamszerű, és ha belegondolunk ez kevésbé életidegen mint amikor a bal lábamat a jobb kezemmel szorongatva dőlés közben próbálnék cimborálni, hátha.

Pár napja valami vírus kinyírta a gépemet, kétpercenként újraindult, óra helyett virusalert szó volt a sarokban, és azonnal letörölt minden vírusirtót a kis nyomorult, na gondoltam halál halál, netfüggőknek nem jó játék ám ez, próbáltam szerelni vele valamit, de lányos zavaromban gyakorlatilag letöröltem az egész meghajtót és újratelepítettem egy csupasz és ronda windowst amiben még csak azt se találtam hogy hol lehet vezetéknélküli kapcsolatot beállítani, milyen jó is ilyenkor hogy tele a család felkészült informatikusokkal, telefonos segítséget kértem apámtól aki persze rendes ember és csinált mentést a működő rendszerről, visszatöltöttem, és élek megen, bár pont összeomlás előtt csináltam meg különösen pöpecre a google toolbarban a gyakrankellő oldalak linkjeit, forrásba belepiszkálva nyúltam ikont egyiktől másikhoz meg tudomisén, most meg csinálhatom újra, majd ha meglesz el ne felejtsek változásokat menteni előzőhöz képest, akkor legalább ezzel nem kell szívni legközelebb.

Amúgy most tiszta fesztivál van, tegnap volt az utolsó sulinap, ma előszülinapi parti, holnap családi szülinapozás (Art öt éves ugye) meg sábbát is, akkor az már négy nap, ráadásul a holnapira be lett ígérve egy egésznapos mulatás, ami, tekintve hogy Tamás egy hét múlva lép egy hónapra messze dolgozni, valószínűleg lesz is, én ezt úgy értelmeztem hogy délelőtt kezdek el inni és folytatom estig. Adom fel az elveimet, szinte már a nyomorult vaníliaízű spanyol borral is megbarátkoztam amiből Tamás kóstolás nélkül hozott rekesznyit, pedig utáltam először. Amúgymeg úgy érzem magam mintha most lenne a nemlétezett bulisvagány áltis időszakom, az előbb tértem vissza a szobába miután kisurrantam elszívni egy cigit a bokor mögött, még jó hogy tuját nem kell dörzsölnöm a szagellenőrzés miatt. Mondjuk nemhiszem különösebben érdekelné őket, de adatlapra mégiscsak azt írtam hogy nemdohányzó, meg lebegtetek még egy visszatéréslehetőséget, addig szerintem bármit elnéznek, kapok szabadság első szóra meg elnézően mosolyognak mikor részegen a gyerekeiken röhögök, na nem mintha ők nem. És nem úgy, hanem egyszerűen hihetetlen viccesek tudnak lenni a két- és ötéves srácok.

Na ezért nem lettem tizenéves lányok bébiszittere bazmeg, két csitri van itt vendégségben hogy Art öt éves lesz holnap, ma előszülinap van családbarátcsaládokkal, a tízévesleányok fennhangon unatkoznak és folyamatost engem zaklatnak, ha három méternél távolabb megyek visítanak, követnek, szobámba betörnek, öklömnyi gyurmát dobnak a pofámba, kieszik a szekrényemből a karamellás cukrot amit utálok de megvesztegetési célokra van ott, egy ideig kakapómódra megpróbáltam magam halottnak tettetni de ezeknek a hullagyalázás smafu, aztán végső elkeseredésemben elkezdtem őket fejjel lefelé lengetni, ez a kulcs a gyerekekhez, működött is, csak könyörögtek hogy még pedig már tőből akart kiszakadni a kezem. Hogy én milyen kurvára bölcs vagyok amiért beleírtam az adatlapba hogy apró és fiú típusú csemetét vállalok csak, hihetetlen.

Hogy már megint megfáztam ebbe a tizenötfokos nyárba, emeltem az adagokon az immunrendszernövesztő fakéregőrleménytabletta és társaiból. Most marékszám eszem őket folyamatost túladagolva, mert az biztos hatásosabb. Dupla adag placebotól gyorsabban gyógyulnak a képzelt betegek? Kiegyensúlyozza vajon ez a tüdőmre kérgesülő kátrányt?

Mikor pénteken kitaláltam hogy a barátkozás kulcsa most épp a dohányzás, vettem is egy csomaggal, és szóbaálltak velem egy ideig, a kitaszított és megvetett kisebbség csak összetart, jól elbíztam magam szokás szerint hogy tuti recept meglenne, na nem is beszélt velem senki már hétfőn. Azért a kutya meg a macska. Viszont. Otthon nekem vannak a cimborák, ha zaklatom őket kötelességszerűen mondják is hogy persze hiányzom, és szeptember végére kértem és kaptam másfél hét szabadságot, a program úgy néz ki eddig hogy 18-20 konferencia lesz esztergomban, ott iszunk a régimagyarosokkal, aztán 20-26 pécs cimborák család, 27 unokatesóm esküvője, családdal ivás, 28 másnaposan vissza oxfordba. Szerintem jó terv.

Most meg elmegyek Birmingham, mert Betti jóarc és szabadnapja van és holnap hazatelepül, meg amúgysem voltam ott még.

Tamás: - Tudod, Art, pénteken lesz a születésnapod, és olyankor bármit lehet csinálni, mindent amit csak szeretnél. Mi az amit a legeslegjobban szeretsz csinálni az egész világon?
Art: - A Kata fején ugrálni!
megkérdeztem azért mi a második legkedvencebb dolga, hátha lehet boltolni még valamit

Amúgy meg egyre inkább hiszem hogy nem lehet, sosemis lehetett dohányzás nélkül eredményesen barátkozni, biztos ezért voltam kitaszított áltiban is, mert egyszer kunyerálok cigit nyelviskolásgyerektől és máris barátkozik, sőt szinte be lett ígérve sörözés, és a "de csak péntekenként" az akár nem csak egyszeri alkalomra is utalhat, megtaláltam a kulcs, remélemlegalábbis. Olvastam tegnap egy milyenféle vitaminok jók az immunrendszernek-cikket, eldöntöttem hogy olyanom nekem nincs, és vettem hatkiló különféle dolgot amire mindre rá volt írva hogy minimum csodaszer, meg narancs pallmallt mert nem csak immunrendszert akarok hanem társalogni is emberekkel. Ez a terv.

Este meg kopognak az ajtón, Liz fogja Leót és szabadkozik, hogy nem akarnának hosszan feltartani a pihenőidőmben, meg elnézést hogy zavar, de Leó nagyon szeretné ha megpuszilnám a hasát :))) Szóval ez a gyerekezésdolog, ha le is fáradok olykor, azért eléggé működni látszik :) Art most a Snakes and ladders társassal játszik napi ezret, múltkor már befenyített hogy ha nem megyek akkor elkezd játszani nélkülem és majd jól kimaradok, mondtam hogy jaj csak azt ne, remélem még kicsi érteni az irónia.. amúgy pofátlanul csal, és általában győz. mindegyis, szóval a lelkesedés mián eszembejutott hogy olvastam én snakes and ladders játszócuccról oxford mellett, el is mentünk csütörtökön mind, Leó elaludt a kocsiban és Arttal ketten előrementünk, hát amíg a kicsi felébredt én rohantam másztam csúsztam ugrottam vetődtem labdákban úsztam lengtem kúsztam meg minden efféle, mikor Tamásék bejöttek lerogytam pihegni, Art viszont két órán át folyamatosan cikázott, jó hely nagyon, és van léghokija is, menni kell még. Leó is úgy futott végig hogy alig tudtuk követni, nagyon élvezték, majdnem mint mi, bár a többi szülő mind kint ült, kávézott, olvasott, én nem is értem, ok persze fárasztó, de szerintem azért durva, kicsapja a gyereket játszani meg begyűjti mikor menni kell és ez a közös idő ami a gyerekre van fordítva akárki láthassa. Játszótéren is mindenki társadalmiéletetél, csak én kurjongatok a gyerekeknek meg énekelek nekik, tiszta ufónak néznek már.

Most épp Sziámi Boldog boldogtalanját hallgatom folyvást, egyszerűen nem tudok betelni az elefántos öntözőkannával, azzal a szép posztersimítással, meg úgy egyáltalán.

A falamra meg ezt szereztem a minap

Meghalt Dönci. Dénes József, 51 éves, gitározott Balatonban, EurópaKiadóban, Vidámparkban, mindenhol, összekiabáltak a Mihállyal színpadon, megjárta ő is a Hitgyülit ahogy kb mindenki közülük, csinált Dixi emléklemezt, zeneszerzett, koncertezett, ezek az emberek kiállnak és darálják le magukat élő adásban, és olyan sokáig halhatatlanok hogy ilyen hosszú és kitartó önszétszedés után megdöbbentő hogy most tényleg vége. Mikor nemrég még az égő cigit gitárra tűzve szólózott. Akkor ez nem lehet, ezt nem szabadna.
Kedden aludtam már mikor öcsém bejött és mondta hogy ezvan, reggel bekapcsoltam gépet, hátha nem is, és egy darabig tényleg azt hittem, mert sehol egy cikk, hát mi kapjon indexcímlapot ha ő se, még csak ilyen kis hír se volt, nem hogy ParaKovácsféle Badabúcsúztató (leggyönyörűbb, amit valaha), ilyen életekhez ez kell, úgyhogy valaki kapja össze magát, mert én nem ismertem Döncit, de felzaklatott az eset, és jó lenne olvasni valaki közelitől. Mert hír már van kint, de azért lehetne többetmáshogy is. Hogy érdemes volt belehalnia az életbe.

Nno, vakációmnak mindjárt vége, szülők ilyes voltak egy hetet, komppal, kocsival, rossz sávba kanyarodásokkal, néztünk london meg oxford meg így környéken pár kis falut, aztán szülők hazamentek, öcsém meg maradt, csütörtökön megy majd haza, annyira nem turistáskodtuk túl magunkat, voltunk egyszer biciklizni, egy napot cambridgeben, meg párszor kocsmázni ahol sikertelen barátkozási kísérleteket tettünk illumináltan. Most már amúgy elegem van, innentől atommal fogok mindenkit meginteni aki nem jön velem kávézni legalább a nyelviskolából, ha már más közösségbe úgysem tartozom semennyire itt. Viszont az egyik szórakozóhely kidobóemberével már egészen összecimboráltunk, szinte azt mondta hogy ha jön ismerősöm akinek nincs diákja, de rendesen viselkedik, üsse kavics, beengedi. Ja, ami vicces még, lebetegedtem ebbe a hideg nyárba, zuhog folyton meg efféle, és tüszős lett a mandulám, ami engem nem nagyon zavart, csak rákerestem és mindenféle fájdalmas halállal ijesztgetett az összes honlap ha nem szedek rá antibiotikum. Orvosnál ellenben nem volt időpont, ám amikor másodszor kérdeztem hogy biztose, akkor a néni feltett a telefonos listára, fél óra múlva felhívott egy doki hogy miapanasza, elmeséltem hogy mandula, kérdezte hogy ugyanolyan-é mint amikor egy hónapja jeles kollégája doktor Szilveszter írt fel gyógyszert, mondtam hogy nyilvánhogypersze, receptet nekem, és simán felírta telefonra. Senki bele nem nézett hogy hogyan mondok Ááát. Nagyonlaza. Tetszik. Mondjuk öcsém mulatott rajta hogy legközelebb már csak a "fáj. a szokásosat. most! kell!" telefonhívással zaklatnám a rendelőt, dehát ugyan.

vasárnap jön család, hétfőn elmegy ittenicsalád, két készülődést-pakolást követhetek-asszisztálhatok végig :) nagy vásárlás van, Tamás vett egy beszélő elsősegélyládát, csoportosítva van benne pakkokba hogy fejsérülés, lábsérülés stb, ha kinyitod van képes útmutató, meg beszél is. azt ugyan nem tudom hogy mit beszél, találgattuk hogy "Katonadolog!", "Keressen egy orvost!" vagy "Jaj, nagyon fáj?" szöveg lehet-e benne

A baj ott kezdődött hogy nem szinkronban rúgtunk be hanem felváltva, vasárnap én mocsokmód, hétfőn Zsófi, bár mindig ő szerezte be a barátjelölteket, használhatatlan vagyok. Ittunk pár helyen, meg majdnem vízibicikliztünk, meg kacsát kínoztunk, szóval csak a szokásos, végül a lila teknős nevű helyen kötöttünk ki, ahol barátkoztunk valami rockerekkel, meg egy Douglas nevűvel, aki jófejnek tűnt mert pl teljesen béna volt csocsóban így legalább nem egyedül én, meg mondta hogy orvos én meg teljesen lelkesedtem hogy akkor ő tulajdonképpen ki van képezve emberölésre, bár kicsit megorrolt hogy leháziorvosoztam mikor nem az, de nem lehetett engem akkor átverni (meggyőzni). Faggattuk hogy bennszülött-e, mondta hogy skót de nincs akcentusa, és emlékeim szerint kerítettünk igazi angolokat és beszéltettük hogy mondják meg tényleg nincs-e akcentusa, de ez kicsit homályos, az viszont hogy fényképezkedtünk is velük teljesen kiesett, csodálkoztam is mikor néztem Zsófi képeit, na mindegy, szóval kedves fiatalembernek tűnt, mikor hazaért bejelölt minket facebookon és meghívott csónakázni délutánra, de három óra józanodás után veszettmód lemondta hogy ejj de sajnálja mintha lenne már programja, de egyet se búsuljunk, majd máskor. Hazafelé azért még akivel csak összeakadtunk elmondattuk hogy I bought a boat, pl rakodómunkásokkal a sainsburys előtt, akkor kellett volna feladni mindent mikor Douglas lerázott minket, szertefoszlott minden remény oszt kész, de mi nem adtuk fel, nekivágtunk a hétfőnek is, sajnos az enzimek miatt én minden igyekezet ellenére szinte józanon, king's arms nevűben szenvedtünk hogy hideg van, meleg a sör, ostobák az emberek, és minden húszéves öltöny-nyakkendőben, ha volna magázás szerintem csinálnák egymás között, sok fontoskodó huszonkevéséves nyikhaj, borzalom, ennek is a legmélyét céloztuk be, fizikusbanda, utolsó vizsgáik után, csokornyakkendőben itták magukat mocsadékrészegre, és mondták hogy van velük egy tanáruk is, mondjuk ő is valami négy évvel idősebb otthon max demonstrátor, de fontossága teljes tudatában nézett ki a fejéből még ha beszélni akkor már aligis tudott, viccelődni akartam és mondtam hogy megtiszteltetés hogy megismerhetem, de ettől azt hitte hogy ismerek bárkit a tanítványai közül és folyvást azt akarta megtudni hogy kit, de amúgy úgy tűnt érti ahogy viccelődök, pl amikor kiderült hogy a fiúkon pátentos a csokornyakkendő akkor ezt szóvátettem hogy mégiscsak gyász, de mondta hogy neki rendes van, sok munkával kiérdemelte, én meg egyetértettem hogy így kell ezt csinálni, ezzel a vizsgával befejezték az egyetemet, lehet hogy ez az utolsó lehetősége hogy megalázza őket, hogy még rendes nyakkendőt se köthetnek, és bólogatott hogy bizonybizony, de hiába, ő sem lett a cimborám, valami borzalmas diszkóba mentek ahol én józanul és önszántamból nem töltök huzamosabb időt, el is menekültünk, hogy a lila teknősben bezzeg barátságosak voltak. na annyira, hogy megismert minket a kidobó, a csapos, törzsvendég lettünk, a lányok akik hajót mondatnak, de amikor ki akartuk vinni a sört akkor leparancsoltak minket, és amikor Zsófinak ötlete jött, hogy nem kiviszi a poharát dohányozni, hanem ő hazamegy, ezért a kidobóknak nem felelőssége hogy mit visz, akkor az egyik szó nélkül kikapta a kezéből és a csatornába öntötte, micsoda világ. Felzaklatta az esemény, el is mesélte mindenkinek hazafele, összefutottunk újra a sainsbury's rakodóival, egyik lány messziről kiabálta hogy i bought a boat, mire a másik aki az épületben volt kiüvöltött hogy megint az a kettő? és előrajzottak nevetni rajtunk, hát én már nem is tudom mit lehetne csinálni, egyszerűen még az alkoholisták sem fogadnak be. hjaj. de ezenkívül persze jolly good fun isnit.

Na csak összerakom mikor merre voltunk, szombatot nem találtam, de azért mert nem is mentünk kocsma, csak sétáltunk hogy város, meg folyó, meg jericho negyedben utcavásár (amit lekéstünk) meg utcafesztivál (amit nem), egy teherautóban léptek fel a helyierők, mi a Braindogs rekedtgyilkos hangú koncertjén ácsorogtunk egy darabig míg kibámészkodtuk magunkat Jericho szalonhippi lakosai és a folyóból kirajzott csatornapatkányok (tényleg. lakóhajók. Csokoládé című film csak nem johnny depp, hanem raszta ősz bácsi hologramos cilinderben van a szőrmellénykében persze csupasz felsőtestre véve. Volt botrány, a lakásban élők megszólták az egyik hajósnépi hölgyet amiért a kéthetes gyermekétől tíz centire tartja a cigit meg a sört, de aztán elsimult az üvöltő muzsikában, énekesbácsival komolyan félnék sötétben találkozni, showelemként villogtatta a szemét és valami olyan táncot járt hogy a subba de sajnálhatja hogy nem videózott senki, illetve elszántkegyetlen arccal, őrült szemmel belehörögte a mikrofonba hogy Jolly good fun isn' it?, ami egyik kedvencmondatom lesz, asszem Braindogs rajongó vagyok, remek volt, na, illetve az egyetlen esély hogy valahol befogadjanak, ha virágos nadrágban meg bekecsben odaállítok a hajósokhoz talán cimborálnak velem, bár Zsófi szerint azok barátkoznak egy babkonzervért is, nem kell túlspilázni.

Zsófi cimbora itt volt péntektől, gyerekezés után mentem London, mentünk Sohoba, mert az először kinézett Vaddisznó a pocsolyában kocsma tele volt, meccs, ilyesmi, és hasonló okokból seholse találtunk helyet, na a Duke of Wellington bárnál untuk meg, ahol először furcsállottuk hogy csak fiúk vannak, utána meg már nem furcsállottuk, csak esmég kívülállók lettünk,ez különben visszatérő motívum lesz, valahogy a helyi cimborák gyűjtése projekt eddig nem a legsikeresebb. Ittunk még pár helyen, Zsófi barátkozik intenzíven, bár lehet hogy nem a legjobb taktikát választottuk mikor olyan szavakat mondogattattunk az emberekkel amik igenviccesnek tűntek igaziangol kiejtéssel (food, park, I bought a boat) illetve azt meséltük hogy london sucks, mert éjfél után gyakorlatilag lehetetlen sörhöz jutni. Valami helyen voltunk ahol először indiaiakkal ittunk tán, utána meg egy kinti csoporthoz csapódtunk, volt egy Petros Chrisostomou nevű fiatalember aki mondta hogy ő most híresember és kiállítása van és épp ezt ünneplik, és rajzolt is valamit amit aláírt meg mindenféle elérhetőséggel látott el, illetve kaptam névjegyet, felkészült híresember az már biztos, ellenben furcsa cimborái vannak, Molo nevű néger srác ismerősnekjelölte Zsófiát, és egyrészt jehovatanúja, másrészt meg olyan képe van fent amin egy pisztolyt fog a kamerára, hát inkább visszajelölte gyorsan, ki tudja mit csinál azokkal akikre megorrol. Aztán spanyolokkal, akiket én végesvégig olaszoknak hittem, annak hívtam, stb masíroztunk egy sikátorba a trafalgartér környékén, ahol volt egy darab hotdogos, én nem tudom miért de ettől ők boldogok és izgatottak lettek, mi meg inkább zaklatni kezdtünk egy egyedül ücsörgő Adrewt, őt az ismételgetett szavakért cserébe némi magyarra is tanítottuk, de azt eléggé zokonvettük hogy bennszülött létére ő sem tud szerezni sört. így ránkreggeledett, hunyorogtunk bele a napsugárba bután, aztán vártuk hogy kinyisson a csomagmegőrző meg hogy jöjjön a busz meg hogy hazaérjünk meg hogy átaludhassuk a napsütést (apropó, a ragyogó napsütés és a rendkívüli meleg nem győzte meg Zsófiát, hiába mászkált minden ánglus egyszál pendelyben ő elkékült körmökkel vacogott pulóverben-kabátban), ez amúgy is szerencsés volt mert nem nyomorítanám meg a gyerekeket azzal a kinézettel inkább. Délután felmásztunk emberek közé, gyermekcsék jó megbámulták, ilyen "És mit eszik?" tekintettel, de az is kiderült, közelről figyelték mikor táplálkozott, nagyon érdekesnek találták :)

Oldalt e lehet beszélgetni ha épp online. Ha valakit érdekelne. olyan webkettes hogy csak, milyen kár hogy ilyen nemfrissülő zárvány ez, amit ugye nem nagyon ismerolvasnak a tömegek.
Holnaptól remek lesz, jön Zsófia, londonozás hajnalig aztán oxford keddig, jóaz. aztán meg egy hét, és elmegy itteni család nyaralni spanyolországba, otthonicsaládom nyaralni ide, és pihenek három hetet :) egy hét után szülők hazamennek, de megdumáltam hogy ahelyett hogy első ötletem szerint elvinnének haza magukkal, sokkal viccesebb lesz ha itthagyják nekem az öcsémet játszani, akkor mégsem leszek olyan magányos kitaszított nyomorult (tegnap már azon gondolkodtam hogy gumtree "barátokat keresek" oldalára írok), szóval akkor mégiscsak többen lehet turistáskodni, amit meg eddig úgyse nagyon csináltam, épp ideje is. öccs se mászkált még szerte anglia, sőt, nem szűnik mondogatni hogy nem tud elég jól ezen a nyelven, amit én meg nem hiszek el, de majd ha részegen idegenajkúaknak magyarázza az oszcilloszkópot, akkor biztos rájön hogy nemisúgyvan. jólesz nekünk, jó lesz nekünk[, ha intelligens gépek leszünk.]

Tök beteg voltam, nagyonlázas meg minden, és az éjszakákat alvás helyett hidegrázással töltöttem mert az milyen móka már úgyhogy kezdek kicsit fáradt lenni így pár nap után, viszont tegnap elmentem orvoshoz, aki kiröhögött hogy most már kár aggódni a gyerekeken, az elején fertőző, amúgy meg elmúlik magától, mandulagyulladás, de ha már idejöttem meg láz akkor nesze kapok egyheti antibiotikum, illetve hogy skarlátvörös a torkom és azt meg hogy a csudába nem éreztem, hát ezzel megleptem őt is persze, majd megszokja ha megyek még. Amúgy megjegyezném, bementem hogy nem tűnik élethalálkérdésnek, de nem vagyok túl jól, beférek-e ma rendelésre. nénik mondták hogy tele van, de egyik doki csinál délután magánpraxist itt, adjam meg a telefonszámom és akkor fel fog hívni és egyeztetünk időpont. gondoltam annyit megér hogy nem aggódok hiába, adtam telszám, két óra múlva hívott, délutánra időpont magánrendelésre, és mikor fizetni próbáltam nézett csak furán hogy miért kellene fizetni mikor ő itt dolgozik, és nem fértem be rendes időben? hátmiértis. keleteurópa kibukik folyvást. Ma már jobban voltam kicsit, elmentem venni biciklihez kobakot, itt mindenki hord olyant (ja, bicikli is megvan, csak azt nagyonlázasan és esőben hoztam haza mindenféle közveszélyes manőverekkel..) meg bicikliszerelőcuccot beállítani rajta mindent, éés vettem egy napszemüveget. nomost ilyent általában nem csinálok mert a napszemüvegeknek tapasztalat alapján két fajtája létezik, amelyikben komplett idiótának nézek ki, meg amiben Trinitynek a mátrixból. megszavaztam az utóbbit. mondjuk betegség miatt pingponglabdanagyságúak a nyakamban a nyirokmirigyek, szóval ha láttatok már golyvás Trinityt...

Az én hősöm MacGyver. Mindig azt hittem hogy olyanom nincs, de székragasztás közben a múltkor megvilágosodtam, pedig nem is lélegeztem be mélyen sokáig az illócuccokat. És ezt még az sem változtatja meg hogy a bundesligahajjal gyakorlatilag nézhetetlen a dolog, hogy miért nem bírták kivárni amíg csillagkapusra érik? el is megyek szigszalagból meg PETpalackból rakétát építeni.

Beszereztem a minap két növényt, csak még azt nem tudom hogy ilyen kaspót merre lehet kapni hozzájuk, nem járok eleget kertészeti szakboltokba biztos. Ez a növénydolog fontos, Kolozsvárt azzal is kezdtem a koliszoba belakását, hogy szereztem egy növényt, amit legott el is neveztünk Eszterrel Lajosnak, mert valahol mélyen belül egy kicsit minden Lajos. Ezt még mindig tartom. Mostani kettőnek nincsen neve, de állítólag majd virágzanak kéket meg sárgát, mondjuk nemtudom pincében is működnek-e, meglátás. Szobához különben tartozik még kaszáspók úgyismint Rozál. könyvespolc nincs. ez baj. majd valamikor orvoslom a problémát. meg szerzek könyvplakátot a világlegjobbkönyvesboltjának a plakátboltjából. vagy felhőkarcolónétkező NémethLászlót. ilyesmi.

Váháá, dejó, Zsófia cimbora alig két hét múlva itt tölt egy hosszúhétvégét, mulatunk majd londonban meg itt a terv szerint, leteszteljük hogy oxfordi vagy brüsszeli írkocsma jobb-e, meg minden. Illetőleg az is milyenjó, hogy apám megvette a laptopot amire félretettem pénzt, szerintem először nem költöttem el minden bevételemet azonnal, és így magyarbillentyűzetes meg minden, apám meg visszakapja amit eddig bitoroltam majd ha jönnek és rendezzük az üzletet. Holnap bank holiday van, ami nemtudom mitől van így nevezve de ha jól vettem ki csak annyit jelent hogy munkaszünetinap, és viszonylag gyakran tartanak ilyet, emiatt nyelviskola nincs most, Artúr meg nagymamánál van csütörtökig, szóval lazahét lesz ez. Hatodikán meg már jön Zsófi. Mennyirejó :)

Család beígért nekem egy biciklit hogy az mégiscsak a legalapabb közlekedés oxfordban, itt nincsenek nagyon olyan furcsa dolgok mint hegy (bár mondjuk az is megoldható minthogy biciklifelvonók, talán Brüsszel akarja most azt), csak annyira pörög a biciklibiznisz hogy minduntalan már eladottak után érdeklődnek nekem. De egyszer majdcsak, aztán körülnézem hogy mi van nemmessze. Pl bodzabokor, ami állítólag létezik itt, de én még egyet se láttam, pedig most van a szörpidény.

Ma megkaptam az angol jogsimat, kicserélés gyorsabb mint írták, aztán elszaladtam nyitni bankszámlát, ilyen nagyon primitívet néztem hogy mégiscsak bevándorlóvagyok ittviszonylatban zsebpénznyi fizetéssel, erre mondták hogy hűdejónekem, az adatok alapján sokkal jobb számlát dobott ki a gép, mindenféle ingyenbiztosítás van benne, hajhajhurrá, írjam alá, csak ennek mint utóbb kiderült van havidíja, mondjuk annyira nem vészes, meg nem tudom hogy lesz-e amit használok a reeengeteg lehetőségből amit mind nagyon biztosítanak, de simán lehet váltani ingyenesre ha nem térülne meg (mondjuk van benne utasbiztosítás ingyen, ha megyek haza az nem feltétlen hülyeség). Szóval meglátás, illetve szeptemberig megtartom ezt mert addig tart amíg megbíznak bennem, addig Solo nevű kártyát kapok ellenben három hónap után le lehet cserélni Maestrora, az mégiscsak szebben hangzik, kártyacsere után meg hát enyém lesz a világ rögvest, ez csak egyértelmű.

Voltam vasárnap londonban mert mégis, ha már ittfele, ugye, töltöttem soksok pénzt oyster kártyámra úgyhogy mostantól teljesen tudok közlekedni mindenfele bármikor majd ha ott esz a fene, megnéztem hogy hűdenagy óriáskerék, aztán london eyeba végül nem mentem bele mert tömeg meg amúgyis, ellenbenhogy mellette megszobort Dalíképek mondták hogy kiállítás (nem ám plakát, piha! jobban is nézett ki mondjuk), szóval akkor már bementem Dalí-Picasso dolgok nézni, Picasso a kutyát sem érdekelt, pedig voltak jócuccok ám. Illetve megnéztem a futóbolondokat a speaker's cornernél, hát próbálták fedobni a műsort, az egyik úriember felturbózta a kislétráját egy ráfüggesztett felfújható földgömbbel, másik szarvval ékesített baseballsapkában nyomta, meg volt egy ilyen kis szerencsétlen srác egy nagy táblát szorongatva, amin tudatta a világgal, hogy nem akar semmit, csak nem akadt jobb dolga.

írtam erről a riasztó előadásról hogy a tudomány feladata hogy jobbá tegye a világot. pár bejegyzéssel ezelőtt kifejtve is. és meglehetőst nyugtalanított hogy nem tudtam a célját az egésznek, holott láthatóan volt. na, megvan a cél: http://index.hu/tudomany/emball0519/ ne féljen az ember-állat hibrid embrióktól, a Tudomány az ön barátja.

Amúgy meg borozás közben ez ment, lelestem az előadó-cím, jócucc, hallgatandó, bár azért elmerengtem hogy hiába hogy azt gondolom milyen jó lenne így (nem zenélni tudni a felelőtlenül vásárolt szaxofonomon ebben az esetben, csak lenni. élni vagy ilyesmi.), ha nem illek bele.. Pedig ha tudnék lenni a lány ebben a táncban akkor biztos nagyon szeretném ezt táncolni. tudom hogy nem tánc dehát fontos-e az. naugye.

Ma mélyen szerelembe estem egy borral, ittam én eddig is amit elémtettek, de ez valami hihetelenülhűdejó, nem lehet elmondani, annyira túl van mindenen, pedig eléggé nem kannással itattak a háziak, a neve ennek a csodának az hogy Dead Arm. d'Arenberg 'The Dead Arm' Shiraz 2005. itt van e. ő az. ausztriai, a neve meg egy szőlőbetegség, amitől elhal az szőlő nagy része, ilyenkor a többit általában kiírtják és ültetnek újat. de pár helyen meghagyták ilyen foghíjasnak, és nem tudom hogyan de azon olyan cucc van amilyen nincsen is. Nem akartam meginni mert akkor nem marad mibe beleszaglászni. Olyan beleszagolni, hogy fel akarsz öltözni bele, viselni magadon. nem, nem borítottam a hajamra. és még van. egy kicsi, meg öt bontatlan. és lehet hogy megnézem ezt a linkelt üzletet, ami az utca végén van, mégiscsak először van kedvenc borom :))

Múltkor néztem csomó standupost, Kiss Ádám nevű (amúgy nem kedvenc, mert az Kőhalmi, aztán talán Bödőcs) mondta hogy valami ismerőse azt hitte volna, hogy az SOS rövidítés a "Segítség, Óh, Segítség" helyett áll. Ezen folyvást remekül szórakozom, az a pátosz süllyedés közben.. (amúgy van egy elméletem arról is hogy abban hogy anglia úgy általában jobb hangulatú hely szerepe van annak hogy a pátosszal teli kifejezés azt jelenti náluk, hogy szánalmas. ezt hihetetlen sürgősen be kéne vezetni nálunk. túl sok ember hisz mindenfélében kérdés nélkül. nem? - csak hogy kérdés is legyen, nyilvánhogy - )

Voltam egy előadáson, reklámozták mindenfelé, Richard Dawkins vezette a beszélgetést benne két nagy tudós között akik közül legalább az egyik nobeldíjas, nem keresek most rá lényegtelen, előre kellett regisztrálni, meg minden kutyafüle, és volt a neve hogy Mire jó a tudomány. Ésbazmeg, ezek azt tudták mondani, hogy a tudomány legnagyobb feladata hogy jót tegyen az emberiségnek. pofaleszakad. mert nem hihetnek benne ha komolyan csinálják, az nem lehet, sok indoka van kutatásnak de az emberek boldogsága nem az és kész. lehet érdekes meg fontos meg izgalmas meg újdonság meg célszerűbb mint ami addig volt, de emberiségnek több örömet adó, na ez fasság. egyik bácsi vagányan kezdte, hogy az emberiség kihal majd és mi fogjuk megteremteni azt a felsőbbrendű fajt ami minket felvált. ezzel lehet vitatkozni eléggé, meg már túl rég olvastuk akár Lemnél hogy Az úr hangja (megnéztem hogy tényleg Lem-e, az, 68as jesszusom), szóval annyira nem is vagány valójában, de itt mondjuk ebbenkeretben az. legyen. de ebből nem ér fél óra alatt visszahátrálni abba hogy persze szabadakarat és mi fogjuk akarni, meg valójában az is ember lesz csak halhatatlan, de hogy azért halhatatlan hogy ha az összes betegséget meg tudjuk gyógyítani akkor nem lesz oka a meghalásnak, csak ha baleset vagy öngyilok, ezt mondta is hogy ha nem tetszik ki lehet bármikor szállni ha valaki majd félne a halhatatlanságtól, és aztán zárta azzal hogy valójában egyelőre a feladat a hosszabb élet és jobb egészség. Többire nem tudtam koncentrálni mert túlnagyon ideges lettem, főleg merhogy erre ováció tapsvihar, igény van erre úgy néz ki, és ez szerintem olyan szinten ijesztő hogy iszonyat, egy ember kérdezte azt be hogy lehet-e szülni ha egyszer halhatatlanság, mert sokan leszünk egy idő után, de bácsi elcsapta az öngyilkossággal megint, mért tapsoltak ennek, miért csináltak ennek reklámot, hogyan lehet ez oxfordi egyetemközeli publikuselőadás, értem én hogy van hakni, de ez nem pont az a fórum szerintem ahol az lenne az alap hogy semmiről beszélve mutatják a pofijukat. mér nem ment oda senki hogy drága barátom, aztán milyen következménye lenne annak hogy hosszabb élet meg egészség? lenyeli-e szerinted bárki a nyolcvanéves nyugdíjkorhatárt? pontosan honnan is vezetted azt le hogy boldogabb aki többet és egészségesebben él? és egyáltalán, hogy minek kell kortesbeszédet mondani a tudomány mellett? elhangzott hogy nem kell félni a kutatásoktól, mert azok jót akarnak nekünk. volt aki félt? kellene tehát? ha a tudomány mellett kell kampányolni, akkor eszerint volna másik út? ebben a mélyen felvilágosodásbólgründolt világunkban? mire lehet szavazni a tudomány ellen? valaki mesélje már el ezeket, mert nagyon össze vagyok zavarodva, és látom én hogy ez valakiknek fontos volt, de hogy mire, azt nem.

Múlt pénteken mulatni mentünk Elmira nevű kazah lánnyal, meg Rafael nevű lengyel úriemberrel, akiről aztán kiderült hogy nem tud angolul, persze nem rögtön mert ez is úgy csinált mintha. ki is találtam rá egy kifejezést, hogy to fake english, nemtudom létezik-e de nekem tetszik. először ittunk valami helyen az egyik híd mellett (és ezzel nem kerültünk sokkal közelebb, de nemtudom a nevét) ahol egy kislány már olyigen volt vidám hogy mulattában fel sem tudott kelni a szőnyegről, ahova nem tudta hogy hogyan került, de láthatóan tetszett ott neki, mosolygott meg minden. Utána átmentünk egy olyanba hogy volt tűzoltólaktanya vagy ilyesmi, szerintem volttűzoltólaktanyája minden városnak van, nyolcvanas évek slágereivel, ami szerintem rossz és vicces annyira hogy mulassunk rá, de az egy négyzetméterre (négyzetlábra?) eső angyalok meg nyuszik száma meghaladta az indokoltat, én nem is értem mi visz rá felnőtt embereket hogy szárnyat hajlítgassanak csak úgy, amikor nem is beöltözősvalami van, úgyhogy innet is továbbálltunk, előtte azonban egy rejtéllyel szembesültem a wcben, úgyminthogy három automata volt a hölgyeknek, tampon, gumi, meg mellette a harmadik, amiből hét fontért vibrátort lehet kitekerni. Namost én értem az első kettőt, hogy hirtelen szükség támad így vagy úgy, és hát van olyan hogy felelőtlen fiatalok kimennek a sikátorba egymásnakesni, de az valahogy nincs a szemem előtt hogy egy hölgy hirtelen felgerjedvén kiszalad a sikátorba magánakesni. ezt úgy nehéz elképzelnem. tényleg. Ja és az érdeklődőknek, nem, nem tekertem ki hét fontért. Végül találtunk egy olyat hogy the bridge. na ez ilyen getvadék dizsi, hírhedt amúgy, és neménműfajom, csak addigra már nem számított szerencsére (megfelelő alapozás ugye) és kibírtam egy ideig, úgy csináltam mint aki táncol, mintha tudnék mondjuk, aztán mikor elkezdtem józanodni akkor kijelentettem hogy na innen én léptem, mert hát mégis (amúgy itt nem volt vibrátorautomata. ellenben a wcben működött egy kisasztalon egy komplett cukorkabolt. bizarr.), jöttek a többiemberek is, elbúcsúztunk aztán én nagyon koncentrálva a megfelelő úton rajtamaradásra haladtam, csak mikor beértem utcámba kiabálgatott valaki a hátam megett, hogy ugyan állnék meg, és mivel más nem járt ott egy idő után rájöttem hogy nekem kiabálgat a valaki, egy fiatalember követett, mondta hogy beülhetnénk valami pub. Eddig tetszett a felvetés, mondtam hogy inni jó, mutassa hol. De aztán elkezdett beszélni ilyen fasságokat, hogy én milyen hot vagyok. Mondtam neki hogy szerintem meg ő weird, meg egy idő után amikor felvetette hogy menjünk hozzám és ott hogy ne zavarja a többieket majd halk lesz, azt is, hogy frájtöning, meg hogy talán akkor menjen és legyen egyedül halk valahol máshol. Az jó is volt hogy ezt így lerendeztük még hazaérés előtt, mert mikor be akartam menni, kiderült hogy kizártak. kulcsom volt, de be volt akasztva a lánc. hát voltam annyira illuminált hogy számos alkalommal próbáltam a kezemre rácsukni az ajtót és így kiláncolni, hát nem lehet, de egy ideig azért hittem benne hogy a következőre tényleg menni fog és papírvékonnyá válik a csuklóm, paráztam ugyanis hogy nem volna ildomos másfélévest felébreszteni emiatt. de egy idő után megtörtem oszt feltelefonáltam az egész lakásban mindenkit hogy hahó megjöttem lehet beengedni, nem mondom hogy nagyon örültek volna, de nagy sokszor kértek elnézést :) és szerintem nem reszkírozzák meg hogy az amúgyis is kevés alvásidőt rámpazarolják még egyszer :)

Voltam otthon egy hét, és gondoltam hogy ha velem történt azért pár dolog a négy hónapban akkor biztos közben lemaradtam jól a minden otthoniról, na ez hülyeség, mert nem, minden teljesen ugyanolyan mint volt, ez megnyugtatott, hogy nem kihagyok, és most már nyugodtabban gondolom azt hogy nem szükséges nekem gyakran járnom oda, és pl cimborák sem felejtenek el annyira hamar, mindenkivel tudtuk folytatni ugyanott, ez mennyire jó már. Hogy tulajdonképp nem szükséges volt a külföldbeszéd, csak történet. Fontosez.

Az a baj, hogy hülye konfliktuskerülő vagyok és mert elfelejtettem hogy lesz ma cucc amire akarok menni és lebeszéltem egy városnézést (könyörgöm, a belváros mind a tizenöt utcáját végigjártam már huszonhatszor),inkább kihagytam a beszélgetést és elmentem iskolatársleánnyal, a másik baj meg az, hogy mindig azt hiszem hogy aki nevetgél a hülye történeteimen az hülyének néz vagy furcsa humora van, de nem, a hölgy három óra caplatás után említette meg hogy ehehe, amúgy egy rohatt szavamat se érti mert nem tőmondatokban beszélek, megpróbáltam elmagyarázni hogy akkor éppen mit meséltem, de egyszerűsítettel se jutottunk előrébb, hát bazeg, ezek hogy élnek túl, dolgozik itt meg minden, gyógyszertárban, még nem halt meg senki? és ha jól tippelem meg van győződve arról hogy barátok vagyunk egy városnézéstől, noigen, mert az ugye annyiból áll. ehhhh. a világ hibája hogy antiszociális vagyok.

Ezen héten van oxfordi irodalmi fesztivál, drágák a híresemberek, sőt elfogyottak is, Tom Stoppardra nem is adtak jegyet már a gonoszok nyitónapon sem, azért így is kinéztem soksok beszélgetést, lejárt diákra kedvezményt kérve is jósokba került, viszont aranyosak, tegnap voltam Sebastian Faulkson, amit bátyám mondott hogy milyenjó, srác vicces, meggyőzött, hazafele csak megvettem a legújabbkönyvétaminemadzsémszbond, merthogy ő írja az új JamesBond könyvet, amit meg beszereztem az az Engleby, amit szerinte nem igazán ő írt hanem Engleby hangja diktálta neki a fejében, ami egy kicsit fals hang, a kérdező szerint pszichotikus, amibe aztán belement Faulks is, azzal, hogy végülis ez egy fontos dolog ami emberré tesz minket, százból egy ember súlyosan nincsen rendben, míg pl százból egy disznó legjobb tudomásunk szerint nem hall állandóan másik hat láthatatlan disznót röfögni a fülébe, mert akkor olyan hülyén viselkedne hogy tán kiszúrnánk. Aranyos volt, vicces volt, némileg alkoholistának tűnt, először nem jutott eszembe honnan ismerős az a szigorú rendszer hogy először borospohárhoz nyúl és utánakortyol ásványvízből, aztán beugrott hogy az A halál kilovagolt Perzsiábólban van az ideológia, hogy mindaddig egészséges a bor, amíg mellette pótoljuk az értékes ásványi anyagokat ugyanannyi szikvízzel, ott persze egy idő után elmarad a szikvíz, itt meg borból nem töltött után, de azért érdekes hát nem?
Ma meg voltam azon hogy A time to laugh, kicsit fáztam tőle hogy az urak kötelességüknek érzik majd hogy szórakoztatóak legyenek, de csak egy képregényrajzoló gondolta úgy hogy minden megszólalását viccel kell megspékelnie, többiek jók voltak, amúgy Timothy Garton Ash, Sarfraz Manzoor, Philip Pullman és még két ember volt, akiknek nemtudom a nevét mert eredetileg helyettük egy néni lett volna, Safraz Manzoor volt a moderátor, és lehet hogy nem csak azért mert bólogatás közben nagyon mókás a haja, de ha én választok ez is szerepet játszott volna lehet. Másikemberek neve Martin Rowson és Usama Hasan, mire nem jó egy beszélgetésmoderátor honlapja, ugye

Tegnap beszélgetésórán hárman voltunk csoport egy arab sráccal és egy koreai kislánnyal. Az arab srác 19 éves, hisz abban hogy arab országokban egyáltalán nincs se bűnözés se kábítószer, nem tudtuk megingatni, a természeti katasztrófa témánál azt mondta náluk az a napszúrás, de tényleg, mert egy csomóan elájulnak, és utána ránézett a koreai leányra
(aki 29 éves) és elgondolkodva bejelentette, hogy ha már így természeti katasztrófáknál vagyunk, akkor ő ugyan nem tudja pontosan, de szerinte az, hogy minden ázsiai ugyanúgy néz ki, azért volna, mert Hirosimára ledobták a bombát. Hölgy köpni-nyelni nem tudott aztán meg szegény ifjat nagyon pofánkuncogtuk, én meg javasoltam neki hogy inkább ne terjessze ezt a teóriáját arról hogy atomtól korcsosult el a feje minden kínai-japán-stb embernek :) Azért izé, elég eredeti a gondolat :))

Art pénteken először közölte velem hogy Kata I love you very much, illetve először használt olyan magyar szót amit nem az apjától tanult. hanem tőlem. na most jön a kínosabbik része, szóval hát ez úgy hangzott, hogy mikor összekevert tejet meg áfonyalét, akkor úgy akarta Lizzel megitatni, hogy mondta neki hogy You know, it's very fincsi. Tamás meg nézett, hogy komolyan azt mondta-e hogy fincsi és hogy ilyent ő nem mond, Liz is gyorsan tagadott és lebuktam, először nem akartam beismerni, de aztán rájöttem hogy mikor főzök nekik valamit és megkóstolják akkor szoktam a gyermekektől kérdezni hogy fincsi? szóval tényleg én voltam, lányos zavaromban gyorsan bocsánatot is kértem hogy magyarosként ilyeneket tanítok, de Tamás épp lelkendezett hogy mennyire jó hogy eltanult egy szót tőlem. Hátőő. ja.

Múlthét kb az hogy egyrészt beteg voltam mert folyvást le akart szakadni az agyam eleje, fájt minden paracetamolra fittyethányva, most már legalább arra hallgat szerencsére, azzal elvagyok simán, másrészt meg hogy némi órák alatt tán egyoldalúan összebasztam egy tanárral, véletlenül fel is jelentettem a végén (a hölgy nemnormális, a német diákokkal úgy próbált barátkozni hogy nevetve felemlegette hogy jaj, náluk nem nézik jó szemmel ha valaki úgy mutat valamire mintha a mozdulat fasisztakarlendítés lenne - prezentált is egyet gyors - vagy ha valaki horogkeresztet rajzol, amit ő mindig összekever hogy melyik irányba is néznek a horgok, és legott fel is rótt a táblára horogkeresztet meg tükörképet hogy lássuk mit kever, német ifjak meg erősen kondicionálva vannak ez ellen, hörögtek hogy nemkéne, néni meg nevetgélt vígan. Amúgy az órája meg retek, borzalom, unalmas, nem tanulunk semmitse és mindenki csak várja hogy leteljen az idő, nem lettem rajongója no. Aztán mikor pénteken befizettem ehetire, akkor megérdeklődtem hogy ugyan ki mikor tartja az órákat, majd túl gyorsan vágtam rá hogy saajnos amikor a nő van én épp elfoglalt leszek és túlságosan értette a szervezősrác, pedig tényleg nem bajkeverési szándékaim voltak akkor. szimpla önvédelem. mint az, hogy amikor ma a beharangozottakkal ellentétben megint ezt a nőt láttam befordulni a terembe elmentem hogy erre nincsen nekem szükségem, még szerencse hogy mindig elkések, le tudom csekkolni ki tanít épp.

Szombaton délután hazajött Tamás, aztán este megkóstoltunk némi bort meg csevegtünk hajnalifélnégyig, ami pozitív csak tegnap kicsit másnap volt, ami nem nagy gond, láttunk már ilyent, elmúl. Gondoltamén. De még délután is le akart szakadni a fejem és néha elgondolkodtam hogy a lobotómia az voltaképp egy aranyos és kedves beavatkozás, valaki szedje ki a homloklebenyem de üstöllést, mert nekem nem jó hogy ott van. Aludtam sok, ma is ugyanolyan volt. Elmerengtem hogy ha begyulladt az agyam vagy hártyája vagy mi akkor azt honnan lehet tudni, de végülis nem csináltam semmit amitől rosszul érezhette volna magát, panadolból meg megettem már egy kilót és még mindig nem volt jobb, mikor eszembejutott hogy két napja nem ittam kávét. Ittam, elmúlt, na most már van bizonyíték hogy kissé függök tán :)

Ugye mindenkinek van az hogy milyen kocsmát/kávézót nyitna (olyan ember márpedig nincs aki ne akarna nyitni), na az enyém egyik falán azért csak kivetítve menne a trabant előtt tájcsizó Jenő:

Húsvétra jól egyedül vagyok, család lépett nagyinál csokitojást vadászni (mikor mondták Artúrnak hogy a nyuszi hoz csokitojást és megkeresik, a srác csillogó szemmel megkérdezte hogy és akkor azután a húsvéti nyuszit meg fogják-e enni, szemmel láthatóan nem vetette volna meg a pecsenyét, de gyorsan lebeszélték hogy na húsvéti nyuszit azt nem eszünk). Mellettemszobában van a borhűtő tele francia borral-pezsgővel-belgasörrel és mondták hogy csak bátran, nemtudom mennyire tartanak alkoholistának, de mondjuk ez a síelés lehet rásegített, ők valamivel kifinomultabban kóstolták a bort, nem csak itták mint én, asszem, mondjuk ok volt ami jobban ízlett meg volt ami kevésbé, de én nem tudok(és ide egyéb ige is jöhetne) olyat mondani hogy tavaszinapsütésízű (ilyent nem mondanak ők sem). Néztem hogy esetleges londonikirándulásra mi a programajánlat holnap-holnapután, hát mindkét nap fellép az Ágaskodó Telivérek nevű együttes, jé. mármint hogy nem fordítás hanem magyar csapat játszik erretájt ajánló első sorában reklámozva, ami azért fura. nomindegyis. meg valamelyik nap, ha már beszereztem a Sátántangót, csak megtekintem röpke hétórásan, belenéztem hogy VígMihályIrimiás beszéde milyenis, hát hogy annak milyen kölyökhangja volt, hihetetlen. Talán csak IggyPopnak nem volt furahangja kicsinek ahogy most nézegettem youtubeon zenék, de azért neki is jobban állnak az évek, megcserzetlen bőrrel annyira furcsának tűnik.

Szóval leléptünk Oxfordból csütörtök délután, ami meglepő volt mert Liz előző este pakolásnál vette észre hogy az útlevele bizony eltűnt és a fejletlen ánglusok nem tudnak semmi mással átközlekedni a határon hiába hogy EU, már mindenki terveket szövögetett embercsempészetre, meg alternatív belföldi telelésekre, mikor végül aztán meglett és indulhattunk, és azt hittük hogy ez volt a neheze, ezt egy másfél és egy négyésféléves bekötött gyerek mellett gondoltuk az elején, meglehetőst tévesen. Egy darabig Leó matricákkal játszott (jobb karom nem látszott ki a matrica alól) Art meg filmetnézett, kaptunk kölcsön egy kis DVDjátszót, azzal egy ideig le lehetett őket kötni, volt kb öt film, odaúton kitartott volna ha nincs hatalmas dugó london felé, megálltunk párszor rohangálni de kölkök egy idő után persze így is kiborultak és Leó üveghangon visított kb negyven percen át hogy cseréljünk helyet Lizzel mert mamit akarja, nyilván ott ahol nem volt leállósáv se semmilyen kijárat autópályáról. Végig Tamás vezetett, aminek különös mellékhatásaként egyre több rossz és csak magyarul érthető szóviccet mondott, Liz így kimaradt belőle, gyerekek még nem értették, nekem meg hirtelen elmúlt az a hiány ami a paleográfiák óta izéé, kínzott, főleg amikor valami kajára mutatva amiben répa volt bejelentette hogy Kerótja van a carrottól. Este megérkeztünk Brüsszelbe, aznap ért oda kedvescimbora Zsófia is, másnap beiktattunk azért egy hihhetetlenül multikulti sörözést a párizsimagyar meg oxfordimagyar ír sörözőben brüsszelben címmel, közben majdnem levadászott minket a gyrosos maffia meg hatszor tévedtünk el amíg megtaláltuk a nyomorult pisilőfiút, ami amúgy jó hely mert mellette csomó csokiboltban adnak kóstolót. Ja meg ittunk málnás sört, finom, finom, de az alkoholos márka málna azért nem lesz a kedvencem. Brüsszelben cimboracsaládnál aludtunk másfelet, hajnalban indultunk hogy gyerekek aludjanak az úton, és így még odaértünk szombaton délután úgy hogy tudtunk síbérletet venni meg cuccokat bérelni sőt szánkózni is egyet, aztán másnap felmentünk mind pályára, lehetett mellette szánkózni, csak a kicsik végig üvöltöttek hogy látják a szülőket de nem jönnek oda, nagyfiúk kezdtek síelni tanulni, aztán meg Tamás fentmaradt tanítani minket Verával (másikaupair, román identitású csángó lány, nem érti a viccelődést és folyamatos beszólogatott, nem melegedtünk annyira össze ami azt illeti), megtanultam hóeke, tudtam lassan menni, fékezni, kanyarodni, aztán Tamás mondta hogy na ezt, csak sokkal gyorsabban. akkor estem párat, majd a méggyorsabban utasításra egy nagyot, bevágtam a fejem meg kibicsaklott kicsit a térdem, ami kellemetlen merthogy fáj, de vettem rá rögzítővackot és egy nap kihagyás után síeltem egy jót, lementem kék pályán, féltem ugyan meg volt ahol nem mertem fordulni csak hogy eldőlök aztán átpakolom a léceket másik irányba, ez ciki persze, de második nap, és leértem kék aljára no. utána nagyon esett és tönkrement a egész hó, csináltak műt meg lett belőle ilyen szottyos vacak, azon még utolsónap próbáltam menni de fáradt is voltam meg térdem se volt tökéletes meg halálfélelmem volt ezen a jégdarán, volt két méternyi hó az egyik pálya elején, azon vidám voltam, úgyhogy szerintem leginkább ez volt a probléma, de kékpályán gyakorlatilag síléc használata nélkül seggencsúszást és gyaloglást váltogatva mentem le, viszont amikor van rendes hó akkor ez egy olyan dolog amit szeretek csinálni azt hiszem. második síelés teljesen jó volt. amikor nem síelés akkor gyerekvigyáztam a Verával, piciket délelőtt, összeset délután, akkor meg végigjártam mind a két utcáját saint gervais les bainsnek, fotóztam hogy hegy, és ettem az isteni kajákat, merthogyugyanis az egy dolog hogy Tamás remekül sütfőz bármit, de Marcival (másikapa) van valami gasztronómiai versenyük amit mindkettő tagad és csinál. emiatt persze minden nap olyanokat ettünk hogy isteni fűszeres sült kacsamell almával ami valami nagyonjóra volt főzve-párolva, reggel meg pain au chocolat meg croissant-hegyek voltak, az úriemberek meg még úgy is gondolták hogy rendezzünk borkósotlást és hát hat felnőttként (amiből nem minden hölgy vette ki a részét nagyon) naponta elkóstoltunk négy-öt üveg bort éjfélig csevej mellett, szóval én igencsak jóléreztem ott magam, jófejek, alkohol, beszélgetés, mi más is kellhetne, a végére meg meglepetésszerűen benevezett a versenyükbe a Tamás engem is, pörköltöt csinált meg köretnek kiadta az utasítást hogy hajszálvékonyra vágott krumplikarikák hajszálvékonyra vágott nagyonfinomsajtokkal váltva egymásrarétegezni és összesütni, ez persze neki számít pontnak még ha mi csináltuk is az egészet, ami nem teljesen fair de mindegy persze, és hamár ott voltam megkérdezte hogyan kell articsókát pucolni mert vett párat, mondtam hogy hát az macerás, kívülről leveleket, belülről azt a szálas szart kell kiszedni mindegyikből, mire mondta hogy akkor inkább csináljam én, ha már értek hozzá, sőt, nekemadja, csináljak belőle valamit ami megy az eddigkészítettekhez, nyilvánhogy berezeltem és csúful inkább nemkommentálták a végén, pedig az előző próbálkozásnál jobb lett, először főztem-túlcitromoztam és kecskesajttal játszottam, most meg a szirmok közé (virág ez) csöpögtettem narancs levét és csináltam ilyen olívával meg kakukkfüves fűszerkeverékkel olajat, leszűrtem mert nagyon forrón akartam a perzselt fűszerek meg annyira nem jók ugye és ebben a cuccban megpirítottam, azt akartam hogy csak a széle piruljon közepe meg nyers legyen de nem számoltam azzal hogy ha vizes cuccot rakok olajba akkor megehetősen nehéz lesz azt kézzel aljáranyomva kicsit megkapatni, égésisérülések nélkül legalábbis, szerintem azért nem volt az rossz, de hát a fiúk jobbak. hüpp. nyaff. mindegy. megették udvariasan. Kölkök tündériek voltak, a két nagy hatalmi harcot játszott, a kicsik meg hirtelen nagyon védték a tesóikat és bántották az ellent, Samu, a másiknagy folyton kiabált hogy ne nyúljon hozzá az Artúr, meg ne is üljön mellé, és ha angolul beszél azt nem érti, és csak a Tóbiással meg maximum a Leóval akar játszani. Artúr meg mikor észrevette hogy Samu üvölt ha hozzáér egyfolytában arra hajtott hogy kiakassza, persze ez nem volt nehéz, de másfél percenként visított Artúr miatt Samu, vicces volt. Leónak meg szeretetrohamai voltak és egyszerűen beleszeretett Tóbiásba, ő két éves és szépen beszél már, de szerintem kisebb mint Leó, ami nem nehéz, Leó hatalmas, óriási, múltkor Liz lemérte őket, Art 20kg Leó 14 :D kis vasgyúró :) olyan combjai vannak :))) Liz szerint csak síelőizom persze :) és ezt dobálom egész nap :) szóval Leó bármikor meglátta Tóbiást, odarombolt azonnal, simogatni kezdte a haját meg puszilni, Tóbiás meg eléggé nem tudott mit kezdeni az egésszel, csak állt ott, néha menekült kicsit, de Leó vehemensebb volt és a végére már egész megszokta Tóbi is. Hazafele champagneban kerestünk szállást és valahol chaumont alatt egy faluban aludtunk csak nem tudom a nevét, az a baj, szerintem a néni utált minket hogy nem beszéltünk franciául meg hogy a Leó beleharapott a műanyagkörtébe ami dísznek ki volt rakva (olyan szuvatosodott házat, minden kacat volt ott felhalmozva) szép volt amúgy, meg farm is és voltak állatok, kecske, tehén, kutya, cica, Leó mindet végig is simogatta (én a macskát kihagytam mert amikor vele találkoztak nem voltam ott) szóval nem volt rossz hely, persze a néni nem főzött úgy mint a Tamás meg Marci, de az onnan ötpercnyire készített pezsgő azért helyrebillentette a dolgot, másnap mikor indultunk be is kanyarodtunk egy pezsgő kóstolás-vásárlásra, Tamás csak kicsit kóstolt, de Lizzel mi meg akartunk bizonyosodni a jó döntésről, aztán végére már eléggé vidáman néztünk az út elébe, ez is hiba volt, annyira kevésszer voltam fáradt mint mikor csalagút előtt egy órán át Leó azt játszotta hogy sütit kért, szétmorzsolta, rámdobta, majd angyali pofival nyújtotta a kis pracliját hogy ezzel végzett, kéri a következőt, és ha más játékot ajánlottam, sikítani kezdett. Eközben a másik oldalamon Artúr épp a kölcsön DVDcuccost szerelte szét amit próbáltam valamennyire hárítani a morzsa közül, nem nagyon ellenkeztem mikor Liz mondta hogy cseréljünk és hazáig már ő ül hátul, különben a nagyobb részt ő csinálta, Leó nyugodtabb volt amikor Liz ült mellette meg minden, de Artúr volt hogy engem kért, teljesenjó. Ja, és a síelés alatt Leó megtanulta a nevemet mondani, nemrég tanulta meg Artúrét (Aúú), én meg kb valami dladla vagy tlatla hangsor vagyok, de egyre tisztábban mondja már, nagyon édes :) Art hazafele lázas lett, most már elmúlt, csak két napos betegség volt, nem is nagyon volt tünete csak a láz meg hogy nagyon kis halk volt, olyan bújós kismadár lett, bekucorodott ölembe sokszor meg minden.

Na a reggel azzal kezdődött hogy lehet hoy túl korán pakoltam be mert Liz nem találja az útlevelét, egész éjjel keresték, gyerek hüppögve ment suliba, aztán reggel tízkor meglett, mégis síelés, na pá aztán másfél hét és vagyok megint!

No holnap indulás brüsszelbe, ahol remények szerint találkozó Zsófival, ő is holnap megy oda Párizsból kirándulni :D tök vicces. jól efelejtettem ezt amúgy, hogy nem egész héten leszek itt aztán megvettem az órákat, de átrakattam ma, dehatékony vagyok. Aztán meg elmentem beszerezni méregdrága nagyonprofi síkesztyűt, másik már nem volt ami nem hatalmas vagy ronda lett volna, ez meg remeknek tűnik, mindenféle bigyó van rajta, bizonnyal nagyon vagány dolog ilyenben síelni (egyik újabbkeletű vágyam a "vagány" szó újrahonosítása, szerintem roppant mókás valamire azt mondani hogy vagány, tulajdonképpen vigyáznom kell hogy terjesztés közben ne röhögjem el magam mert még nem vennék komolyan). És hát közben találtam sízoknit, az amúgy is kellett még, és ha már ennyire belejöttem a pénzköltésbe, és úgyis csak idő kérdése volt a dolog már, bementem a Boders-ba és megvettem a külföldiDVDk részről igencsak aranyáron a Sátántangót. Hét óra. Az a szöveg. Azok a képek. Azt hogy VígMihály, már mondani se kell. Majd síeléskor nem költök semmire. Van Sátántangóm!! Ezt amúgy otthon nem láttam sehol hogy árulnák. És most ha nem is hét órát, de Irimiás beszédét csak megnézem belőle :)

feb25től - Hét elején olyan sok nem történt, voltam előadáson csillagászbácsi mesélt üstökösökről, volt két héttel ezelőtt is első része, az kb arról volt hogy ilyen görög-római szövegekben milyen előjelnek tartották az üstököst (volt külön üstökösológia, nagykönyvben rendszerezve hogy forma, szín és csóvairány szerint mit jelentenek a különböző cuccok, és melyik országra vonatkozik az előrejelzés), most meg arról hogy jeruzsálemi templom lerombolását jelző üstökösök, és hogy a bácsi talált egy említést Flaviusnál amiről eddig nem tudtak és ismeretlen üstökös. Amúgy ez annyira nem volt egy jó hét, aminek lehetősége volt rá az mind tönkrement, plafonból víz csöpög, zuhanylefolyóból dzsuva jött föl és elárasztotta a fürdőmet, ezeknek annyira nem örültem, most fürdőszobám már van, jött szombaton bácsi elcsinálni a dugulást, ha már itt volt megnézették vele az egyik vécét is ami furcsa volt, vakarta a fejét, kiment a kertbe, felszedett egy vaslapot, és alatta volt a Golgotai, ha valaki látta volna a jay és némabob-filmeket. Art szaladgált mindenkihez, hogy "Did you know it is all kaki?" De most minden használható elvileg, és nemsokára a plafon se fog csöpögni, az remek lesz :) No mindegyis, tegnap elmentem London délután, gondolkodtam előbb is hogy csak oda kéne menni egy kicsit, csak persze mire felkeltem stb meg megnéztem mi honnan megy és honnan jön vissza stb már délután volt, dugók miatt meg az út két órás lett, de négyre beszabadultam Tate modernbe, simakiállításon csak átszaladtam kicsit hogy vissza kell-e majd jönni (naná), aztán mentem megnézni Duchamp-Man Ray-Picabia illetve Juan Muñoz kiállításokat, hát marhajók :) tetszett sok minden nagyon, csak hatkor zárt, nézelődtem vón még, node így se volt rossz, utána elmentem fényképezni hidat ittjárásból, csak utána eltévedtem jól, azért némi bolyongás után találtam buszt ami elment a Victoriára ott meg indul OxfordTube úgyhogy a végére meglettem azért. Legközelebb korán megyek, felkelek mint a rendes emberek meg minden.

feb24

A héten nem volt iskola Arturnak, úgyhogy lépett nagyihoz, vissza se jött péntekig, és hogy nem kellett suliból elhozni ráértem főzni mindenfélét amit jólnevelten megdicsért mindenki, úgyhogy örömködtem nagyon (azért Tamás persze sokkaljobban főz, sábbátra csinált szarvast meg konfitált bárányt - vagy bárány-confit? hogykellezt? -, na azok sem voltak épp rosszak). Ja, Artur meg vicces volt, múltpénteken (amikor még volt iskola) (csak akkor elfelejtettem írni) hazajöttünk, kajáltunk, elment pisilni, aztán látom ám hogy csórén mászkál megint (annyira nem rajong a ruhákért néha :)), kérdeztem bugyiját hol hagyta, mire csak nézett rám, hogy ott van a földön, de ő azt nem veszi föl mert az nem az ő bugyija. Valóban, egy kislánybugyi volt, Art szerint az iskola adta neki mert vizes lett a sajátja mikor átöltözött tesihez, de lehet meglepődnek majd a suliban mikor Liz beállít hogy visszahozta az iskolai bugyit.. :) Leó tündéri volt tegnap, amikor Tamás süt valamit akkor a srácok zseblámpával nézik a sütő üvegén át hogy kész van-e, Leó megkaparintotta a lámpát, ráakasztotta a karjára, és ahogy szaladgált ugrált körülötte a fény és táncolt vele, le akartam videózni hogy megmutassam de nem volt nálam gép sajnos. Este meg gyerekvigyáztam, és szülők messze mentek, kocsival, nem tudtak két perc alatt hazaszaladni, Leót először sikerült visszaaltatnom némi Tractor Tom mesével, de másodszor már csak mamit akart, elég lassan hagyta abba a sírást kölök, de mire megérkeztek már megnyugodott, csak az zavarta hogy beálltak a kép elé és nem látja a barikat, utána persze megvizsgálta a zavaró tényezőket, és örült hogy szülők, szóval végül egészen jó állapotban adtam le azért :)

Suliba visszatért a jófejtanár, ez öröm és boldogság mert holnap emiatt viccesórám lesz az meg hétfőn kell ugye. Voltam aranyos előadásokon, van egy sorozat ami középkori művészetben a látomásokról szól, most kezdték, nagyon lelkesek, osztogattak képeslapot mindenkinek (csütestés képeslapot! fel kell zárkózni!), szerdán meg benéztem David Attenboroughra, de nem beszélt semmit csak dedikált, ráadásul mindenki méltatlankodott hogy csak a nevét írta bele, semmi olyat hogy Annácskának nagyon sok szeretettel, puszi: David Attenborough, ami azért mégiscsak jobban nézne ki, úgyhogy csak lefényképeztem gyorsan, az úgyis olyan káeurópai, meléklet "David Attenborough nyitvahagyja a száját dedikálás közben"-fotó meg itt:

Meg akkor már képeslap is a miheztartás végett.

Amúgy ingyenbor is van az előadások után. Csak megemlítem. :) Csak a csütörtök volt halmozottan nagyonrossz, mert reggel kaptam egy levelet hogy a worker registration scheme cuccomat visszautasították, mert a benyújtott dolgok alapján nem érzik úgy hogy fontos meg hasznos munkát végeznék és ilyenek nem kellenek, csatolva ott a személyim, ha valami változik próbáljam újra, és azért eléggé elkámpicsorodtam hogy miért nem gondolják hogy elég jó lennék az angliábanmosogatáshoz ami pedig elég valószínű karrier ha a emberlánya képes volt bölcsésznek, magyarra és egyszakra menni, sőt hogy régimagyar, nem igazán kapkodnak az ember után a multinacionális cégek mint egyes geofizikuskörökben például :) Viszont később küldtek a Liznek is egy levelet hogy most változtattak valamit és emiatt aupairnek nem kell regisztrálni csak más munkával. Furák azért, na mindegy, este meg a nyelviskola elvileg tartott kocsmázást, én nem voltam az ötletnek ellensége, le is beszéltük csoportból sok emberrel hogy megyünk, na ahhoz képest basztak eljönni én meg elveszetten mászkáltam nagyon nem idegenekkel cseverészős kedvemben, az egyetlen akinek láttam a fejét már az a suli tulajdonosa, bizonyos Pítör, aki nemjófej, ezért egy idő után eloldalogtam és megint rájöttem hogy antiszociálisként tök nehéz cimborálni meg hogy ismétmegint szánalmasnyomorult vagyok, de lassan majd hozzászokom hogy itt is, és nem próbálok ugrálni. Vagyvalami. Hétvégén mászkáltam mindenfelé, meg néztünk gyerekekkel MisiMókust meg Charlie és a csokigyárat.

Tudok egy csomó jó helyet meg szépet, meg kirándulni is lehet mindenfelé, és nemsokára már lehet hosszú ladikokon evezni is (evezésben állandóan versenyek vannak a college-ok között, tele van festve a faluk azzal hogy melyik évben nyertek, és mint mindenből, evezésből is van oxfordi meg cambridgei módszer, egyikben a ladik elején kell állni és úgy evezni, másiknál a végén. Tamás Cambridgeben tanult, evezni is, és nem tágít attól, ezért egyrészt amikor evezni mennek mindenki nézi hogy na itt egy cambridgei, illetve elég instabilan mennek, mert a két helyen kicsit máshogy tervezik az eszközt éppemiatt. szóval biztos vicces). irodalmifesztivál programja meg itt, ha megtekintenétek: http://www.sundaytimes-oxfordliteraryfestival.co.uk/

feb17
Csináltam könyvespolcot könyvesblog drótpolcának ihletésével, ágytámla, fal és usbswifieszköz tartóbigyójának felhasználásával, bár nemtom annak jót tesz-e a könyvtámaszság illetve nem biztos még hogy alvás közben az egész nem potyog-e a nyakamba , de viszonylag faszánnézki és nem kell elmenni szekrényig mindenért. Szilvivel, aki takarít a házban, múltkor elmentünk kávézni aztán persze az is sörözésbe hajlott, viszont mondta hogy lakótársaival mennek STOMPra és csatlakozome úgyhogy mentem, van róluk tecsőn cucc itt meg itt és ezeken játszanak. Jók voltak, ügyes gyerekek, van még róluk hatezer videó ha valaki úgygondolná.
Pénteken lett volna megint ilyen magyartársasággyűlés valami költőbácsival, múltkor mondták is hogy menjek mindenképp, de úgy döntöttem hogy a szánalmasságnak is vannak határai és lehet hogy magányos és kitaszított bevándorló vagyok de attól még nem cimborálok ilyen furcsa emberekkel akik tuti hogy a kocsmában is csak azt tervezik hogy legközelebb ki vigyen szörpöt és ki kenjen szendvicset meg hova kiránduljanak nótákat énekelve. Amúgyis csak a tagságipénzre fájt a foguk nyilván. Meg különben sem voltam vidám, mert van egy aranyos tanár az iskolában (Phil) aki vicces és hétfőn meg pénteken van, gondoltam mulatunk, hétvége jön úgyis meg minden, erre nem volt és beküldték a világ legunalmasabb tanárát helyettesíteni, de hogy ahhoz képest bármi dikálás is jó óra, annyira, két órát szenvedtünk vele, beszélgetésóra címén két oszlopba írt szavakat vonalakkal összekötögetve, az elsőhöz vajon az a, b, vagy c válasz tartozik, meg ilyenek, jóvolt no. Viszont a végén mondta hogy mennyire jó az angolom. feltehetően remekül ejtem azt hogy c.

mivoltmég.. levágattam a hajam drágáért, mert sikerült a legpuccosabb helyre betévednem, két percenként kínáltak kávét teát, és nem voltak hajlandóak annyit vágni mint amennyit akartam, beszélhet az ember ezeknek, még mutogattam is hogy meddig szeretném, de a kislány beközölte hogy háát annál hosszabb lesz. remek. namindegy, végül persze nem emiatt lett fura hanem itthon elkezdett nemtetszeni egy tincsem és nekiestem hogy namajdén kiigazítom, aztán borzalmaslett, aztán még próbáltam tompítani valamennyire és hatodik igazításra már szinte emberi, azért asszem fodrász valahogy nem leszek inkább. válligér amúgy szóval kb ugyanolyan mint volt. Leó új játéka, hogy szokott lenni a kertben néha egy cica, és ha nincs épp ott, akkor nyávog neki hogy miaúú, miaúú, hátha a cica erre előjönne, namost egy idő után továbblépett, és kérdezgette hogy miaú? majd rázta a fejét szomorúan hogy nincs. vauvau? megint szomorú fejrázás, majd megállapította hasonló módszerrel hogy a kertben sajnos nincs elefánt se, tigris se, ló se, flamingó se és egyre szomorúbb lett, hát milyen kert az ilyen, még egy nyomorult kacsa sincs?? bájos nagyon. Artúr meg mikor hazaérek elkezd körbeszaladgálni azt kiabálva hogy Kata is here!, azt hiszem csak a show kedvéért, de azért nagyon kedves tőle a lelkesedés :) Kölkök simán mehetnének amúgy az artistaképzőbe ahogy másznak kezemen fejemen, az egyetlen ami fontos hogy nem szabad letennem őket, de pl mikor épp nem dobáltam eléggé akkor Leó rájött hogy ő tud spiccenjárni a gyomorszájamon, az mondjuk finom azért :)
Szerdán a két percre lévő könyvesboltban David Attenborough lesz, lehet elnézek aztán majd lehet menőzni hogy amikor oxfordban attenborough beszélt... hm, najó, ezzel annyira mégsem könnyű felvágni. találnom kell spektrumnéző törzsközönséget.
amúgy itt igenfurcsák a népek, például a magyarság nagyáltalánosságban a celluxban hisz (legalábbis a család, élénken emlékszem mikor unokatesóim a fal repedését celluxszal ragasztották le hogy egybentartsák a világot, persze gyerekként, deakkoris) itt ellenben a bluetech dívik. Köztéren azzal tesznek ki plakátot, szoba fala tiszta kék ragacs tőle mert amit tartott már leesett rég, elrepedt szekrényajtót azzal próbálták összetartani, szóval erős az ő hitük, és láthatóan senkit nem zavar hogy működni nem működik a dolog.

Valamelyik nap volt bolhapiac, a tér ahol a piac szokott lenni az utcánk végén van szóval oda lehet ugrani csak sose tudom mikor mi van, ha minden igaz szerdán meg talán valamelyik másik nap van rendes piac éés kedden vagy csütörtökön havonta egyszer ilyen zsibvásár, szóval kedden vagy csütörtökön elnéztem oda és aranyos könyveket szórtak egyfontért, nemmondom volt közte némi noraroberts, de pl nekem harrypotter nincsen angolul meg úgyhogy beszereztem egy másodikkötetet (ami amúgyis nagyon aranyos) asszem kb 350ftért, most valami annyi asszem talán a váltás.
csoportból megint majdnem mindenki hazament, a koreaiak meg a svájci kislány, aki francia részről jött és nagyon furán ejtette a szavakat valamint nem tudott angolul, viszont mindig mesélni akart: nagyon intenzíven belekezdett, majd egy fél mondat után bólogatott kettőt, majd egyetértve magával azt mondta hogy hmmm, já. azt hiszem úgy érezte amit végiggondolt mi is követtük. mi nem annyira éreztük úgy, de ettől függetlenül kedves leány volt, és hogy hazamegy már megint nem ismerek senkit. Tényleg, ha valakinek van ötlete hogy miképpen lehet bennszülöttekkel barátkozni, lehetőleg anélkül hogy szánalmas nyomorult bevándorlónak nézzen ki az emberleánya, az megoszthatná, mert ahol ilyen csoportdolog van ott a magyartársaságszerű furcsa emberek vannak jellemzően, ami túlzás volna. ami angolmintidegennyelv ott a többiek is bevádorlók, egyetemen előadásoknál meg nem merek megnyikkanni mert félek hogy gyér ahhoz az angolom hogy a shakespeareolvasásonnevelkedettekkel csevegjek. persze volna még opciónak a kocsma, de nincsen túl sok ember akit el lehet rángatni, egyedül meg nehéz beszélgetni, kezdetben legalábbis mindenképp. bár asszem szórakoztató vagyok angolul és mivel a csoport legtöbbtagja sokkal rosszabbul tud lehet hogy nem is azon nevetgélnek hogy milyen mondatokat rakok össze. bár fenetudja, lehet nem értenek belőle semmit és udvariasságból úgy csinálnak mintha vicces lennék mert látszik az arcomon az igyekezet. No lassan abbafejezem és HarryPotterolvasok vagy filmnézek vagy más semmitteszek, mert holnaptól megint gyerekezés van, bár ma is gyerekvigyáztam, Liznek közeledik a határidő phdleadásra aztán persze nem tart ott ahol szeretne és néha kétségbeesik, dehát ilyenkor ezt szokás csinálni majd túllesz, csak addig nem nagyon ér rá hétvégén se.

Jaj, reklám, március 31-ápr 6ig lesz oxfordi irodalmi fesztivál, Tom Stoppard és minden mi szemszájnak ingere, ha valakit érdekel, illetve rájöttem hogy két házra innen (talán tíz méterre) ki van téve az ablakba egy Bed & breakfast tábla, szóval aki nem akar pótágyon, vgy többen van, lehet ott is pl haesetleg