Vettem kedves cimborahölgynek műszempillát, durvát, rózsaszín a töve, tollak állnak ki belőle, hatalmas, és hogy ne maradjon egyedül, magamnak is egy szolidabb kék-lilát. már ment ragasztó a szemembe, de kezdek belejönni, tényleg, bizonyítékfotók:

[amúgy aki még nem értesült róla, 2010 fő divatkelléke a műszempilla lesz, ezt írták újságokban, ami engem pont annyiban érdekelt, hogy sokféléből lehetett választani, kevéssé tudom elképzelni hogy nempoénból is feltegyem]

Ápdét 2

Vasárnap este gond nélkül megérkeztem Ferihegyre, ahol várt a bátyám és barátnője, akik jófejek voltak és eljöttek értem, elindultunk Pécsre, majd az autópályán lejött az ékszíj, mert eltört egy feszítőhenger, és egy benzinkútnál csöveztünk amíg a rokonok meg nem mentettek, Fehérváron aludtunk egyet, aztán apum eljött Pécsről (előtte két nappal Fehérváron volt, hogy levigye nagyszüleimet, szóval örült mindenki nekem :)), nemjókocsit lehozták Fehérvárra, minket hazahozott Pécsre, szóval hááá, itthonvagyok, karácsony megvolt, jöhet a sör meg cimborákkal találkozás :)

Ápdét

Kedden hajnalban felkeltem, jeges úton odaért a busz időben, de a repülőm nem ment, töröltjárat. Oxfordban karácsonyoztam egyet, Liziék tündériek voltak, otthon család elhalasztotta a karácsonyt mikorra hazaérek. Ma este megy remélhetőleg a repülőm, már mindent ötször bebiztosítottam, néztem időjárást, meg reptéri híreket meg minden kutyafülét, a buszjegyemet, amit vagányan kései időpontra vettem, hogy késés nélkül lett volna fél órám a becsekkolásra, azt áttettem későbbre, és elvileg nem jöhet közbe semmi, de azért félek, mert elég szar volt egyszer ott állni, hogy este nem iszok a cimborákkal és másnap nem látom a szüleimet meg ilyesmi, de kétszer eljátszani aztán mégrosszabb lenne. Efféle. Amúgy az ittvárás alatt nem csináltam semmit, srácokkal mentem ha sétáltak meg ilyesmi, könyvet olvastam, de úgy döntöttem hogy én ugyan ki nem pakolok erre a majdegyhétre, mert nemsokára megyek haza. Hát így.

Találtam egy filcházat, itt, annyirajó, majd meg kéne csinálni egyszer vagy efféle, valamiféle gyermekformának, srácok is imádnák, csak kurvanagy meló, meg nemtudom befér-e egyáltalán a játékszobába még..

A másik, tök más téma, szóval van nekem ez hogy Afrika, minden évben egyszer kitalálom hogy el kéne oda menni önkéntesnek iskolát építeni meg ilyesmik. Közben persze egy kutyafattya vagyok, mert más, jófejebb emberek nem évente kitalálják, hanem valahogy támogatják őket, de ettől függetlenül azért zavar hogy ott elég szar lehet élni, nincs tiszta víz meg semmi, ellenben járványok de. És ezért nagyon szoktam örülni ha kitalálnak valamit, ami tud célzottan segíteni, mert ha ledobunk egy láda kockacukrot, de közben szomjaznak, az nem a megfelelő segítség. És valamiért mostanában vannak fiatal vagány dizájnerek akik akár elgondolkodnak azon, hogy mi lehet érdemi segítség, kis lépésekben, meg minden, az egyik az egy hatalmas műanyag henger volt, amit kitaláltak, most nem találom a cikket hozzá, olyan mint egy úthengerkerék, csak annál kisebb, a közepén lévő lyukba belefűznek egy madzagot, az oldalán van egy csap vagy valami, és a folyóban megtöltve haza lehet húzni benne a vizet. És ez a műanyagkerék gyakorlatilag forradalmasítja az életet, mert eddig a nők és gyerekek feladata volt a vízhordás elég messzi helyekről, fejen egyensúlyozva akár, nagyonkorlátozott mennyiségben.

A másik, azt tegnap olvastam, PeePoo bag, egy zacskó, ami mobilwc, lehető legminimálisabb előállítási költséggel, a zacskó belseje fertőtlenítővel van bevonva, a cucc használat után egy napig szagtalan, begyűjthető, higiénikus, nem mosódik bele nyüzsgő baktériumokkal a vízbe, és lebomló műanyagból van, úgyhogy elásva simán komposztálódik, szóval azért ez egy nagyonfasza dolog, tessenek átérezni.

Egy jófej univerzumban olyan könyvet kapnék karácsonyra, ami leírja, hogyan építsünk otthon robotot. de nem ám ilyen kreatívkönyves szinten, hogy az a jelű dróttal kösse össze a C1 és C2 elemeket és pattintsa helyére az előreprogramozott chipet, hanem hogy tudjam is hogy mi mit csinál, meg minden. [A jófejebb univerzumban a sör is olcsóbb, a cimboráim ugyanolyanok, az okos pasik nem jönnek össze buta lányokkal, én pedig berúgás nélkül is tudok barátkozni. Persze ez mármár cukrozott takony]

Közeledik a karácsony, ezt onnan is lehet tudni, hogy elköltöttem a pénzem mindenre már megint (ajándék másnak, ajándék magamnak, mert végülis milyenjókönyv és a másnak is vettem valamit ezért ráfogható hogy karácsonykészülődés, repjegy odavissza, buszjegy reptérre-vissza, effélék..) és aprópénzszortírozó-zacskókba rendeztem a fióknyi felhamozódottat, plusz egy ajándékra talán elég is, bár azért fióknyi állapotban többnek látszott a nyomorult, ráadásul mindig ugyanannak a pár ismerősnek-családtagnak találok ajándékot, a többieknek meg semmit, nem lesz ez így túl kiegyenlített, sőt, nem mintha egy idő után lenne miből venni még ajándékot, szóval fasza ez, majd rajzolok angyalkát és azt nyomom mindenkinek a mancsába, ez a tuti recept, ötéveskoromban is hogy bevált.

Dr Who függő lettem, de dulván, a kilencedik doktor az nem a kedvencem (tizedik! tizedik! és még a nyolcadikat csekkolni kell, de a hosszúsál miatt esélyes így első ránézésre), de ugye ezek a doktorok nem emberek, és ugyan szinte mindig van okos és jónő útitársuk, akik bele vannak esve a doktorba, de másik faj, meg mennyivel okosabb, meg hány faj halálát okozta, mittomén, sose lesz semmi, viszont mikor a kilencedik meghal és regenerálódik a tizedikké, akkor a halála előtt majdnem emberi, és ma néztem azt a részt, de máris újranézném, beteges kezd ez lenni. Szakdogám sosem lesz, de DrWhoban jó leszek nagyjából (persze rendes rajongónak meg sosem vagyok elég elvetemült, battlestar galacticát nagyon szerettem, én szoktattam rá embereket, meg minden, és mégis leragadtam a harmadik sorozat végénél jóidőre, és bár remekjó ötletnek tartom a cylon-kenyérpirítót, de mégsem én terveztem vektoros rajzot hogy bele lehessen gravíroztatni, stbstb). És aki az egész bejegyzésből nem ért sokat, az ne ijedjen meg, maximum arra utal, hogy van élete vagy másik sorozatokkal bassza el az idejét :)

Amarettos forrócsoki hmmmmm! (Köszi Tamás! :)

Na az úgy van, hogy aki végignézi a valóban olvasott feedjeimet, mert persze a java az csak be van pakolva oda, mintha, mert azért a négy sorozatért nem olvasok el valójában naponta sok commentcomos cuccot, és a külföldi elemzőnéni által írt merre kéne mennie a magyar gazdaságnak és politikának-dolgot is inkább csak elviekben gondolom olvasásra érdemesnek, és valójában nem olvasom, szóval amit tényleg megnézek mindig, az jellemzően vagy kisgyerekblog, képekkel, kis ruhákkal meg apró cipőkkel meg gyereketetős videókkal, vagy teljesen beteg, durva képregény/szétcsapottan írt sms. átmenet nincs. és ezért lehet, hogy békésen duplózom Leóval, ő egy farmot épít, lovacskákkal, almafával, istálló is van, meg sok csikó, én meg közben megépítem Freddy Kruegert. duplóból. jó lett, tetszett a leónak is a bácsi, aztán még levezetésnek csináltam rúdtáncoló duplonénit, mielőtt szétszedtem az egészet, mégiscsak kínos lenne ilyesmivel lebukni.

Viszont lehet, hogy a gyermek fogékonyabb mint gondoltam, kaját akkor lehet beletenni, ha közben szórakoztatóközponttá lépek elő, mert különben elrohangál érdekesebb dolgokat csinálni, na próbáltam falatnyi csirkedarabokkal mindenféle trükköt, egy vált be: menekülnöm kell a falattal a szájától, a táplálék nevében fennhangon reménykednem hogy túlélem a kalandot és Leó nem fog elfogyasztani, mire Lenci a kacagástól gurulva levadássza a zsákmányt, ekkor még halálsikolyt is kell hallatnom. így szoktunk mi ebédelni.

Tavaszi napsütés kint, aztán nekem mégis karácsony van már napok óta, sütiket sütök folyamatosan (fogd rá a gyerekekre), karácsonyi színezőket nyomtatok (kemény alku árán, három dínó mellé elfér egy karácsonyfa), egy posztban voltak koszorúk, és az egyik újságpapírból hajtogatott csillagokból volt összemókolva gyönyörűre összeállítva, megkerestem ni: koszorú [remélem az életben senki nem olvassa vissza a böngészési előzményeimet soha, csak úgy eszembejutott]. Az elébb is nyomtatni akartam valami baromságot, viszont a nyomtató, amiben tegnap cseréltem mindenfélefajtatintát megmakacsolta magát, és lassan, komótosan, nyomtatást imitálva, komolyan, zümmögve hozzá meg minden üres papírokat szórt ki magából [nem ide tartozik, de ezt olvastátok-e: Today, I pulled over to help an attractive girl on the highway in the middle of nowhere. When I asked if she needed help she told me she was going to try starting her car one more time. She then started to make fake engine noises and told me that she was good to go and that I should be on my way. FML - FMyLife oldalról. Brüm brrrrüüüüm] próbáltam rájönni a hibára, újraindítottam a világot, meg minden, erre a végén kiderül, hogy a számítógépem C meghajtóján elfogyott a hely pár napja, azóta virtuális memóriából imitálja a működést az egész cucc kb, ami csak azért meglepő, mert ismerve a saját mentési szokásaimat (bármi ami szimpatikus azonnal mappabeállítás nélkül ömlesztve) alapértelmezésnek a D-t adtam meg mindenhez, dokumentumokat is átpakoltam, meg mindent, szóval rejtélyes volt a dolog, amíg egy félreeső mappában meg nem találtam megosztva a Bright young things filmet, amit az öcsém rakott oda biztosan. Átpakoltam, nyomtat megint, juhújuhú. csinálok is néhány összehajtogatható karácsonyibizbaszt.

Tegnap meglepetésszerűen végetért a régiangol kurzusom, valamiért meg voltam győződve, hogy még lesz egy óra jövőhéten, és tesséklássék fordítottam csak, mint eddig is, hogy maaajd az utolsó órára felkészülök és akkor micsoda lezárás, hú. khmm, hát az nem jött össze, mondjuk szerintem jobban tudtam, mint ahogy a tanár gondolta rólam, mert a többieknek mindig sokkal hosszabb mondatokat osztott fordításhoz, nekem meg ilyen párszavasat, no mindegyis, most majd lesz időm szakdogához olvasni oroszozni sorozatot nézni.

Bájos az öcsém, tényleg, amikor hajnalnégykor felhív hogy ő még beszélgetne, de a társasága elszéledt, és csak fél óra után kezdtem egyre erősebben érezni, hogy nekem, a társalgás egyéb résztvevőjével ellentétben fel kell majd kelnem korán, múzeumba menni ilyen rézlapba mélyített lovagot, hölgyet satírozni és leszerelni a hisztit - Leó eltanulta nagy és okos bátyjától a zsarolást, csuklóból megy neki a "ha nem veszed meg nagyon mérges leszek rád / sírni fogok" [megjegyzem ezt két kisajándék után tudta felhozni...], a sírás imitálása még nem tökéletes, úgyhogy szoktam neki mondani hogy könnyek nélkül hiszti csak ez, babám, de azt hiszem, ez csak arra jó, hogy próbálja tökéletesíteni a fegyvertárat. Amikor éppen nem jut ez eszébe, akkor továbbra is kedves és jófej, meghagyja az utolsó sütit hogy azt majd elfelezik Artúrral, meg minden. Ja, és az oviban rászokott, hogy a családtagokat nem ismerik a többiek, és a múltkor hozott egy könyvet, és bejelentette, hogy "Ezt mamitól, papitól, és a nagytestvéremtől kaptam, aki Artúrnak hívnak" és ilyenkor, azt hiszem, nem ildomos nagyon röhögni :)

Olvastam könyvesblog cikkeit könyvek, amiket kölcsönkértünk, de nem adtunk vissza, kölcsönadtunk, de nem kaptunk vissza, nem tudtunk letenni, nem olvastunk, újraolvasunk témákban, és nem akarok most elkezdeni odakommentelni, szóval poszt lesz inkább belőle, meg egyáltalán, nem is tartozik rájuk, csak össze akarom szedni kicsit, szóval: kölcsönkapni mostanában korlátozottabban szoktam, mint mondjuk gimiben amikor folyamatost cserélgettünk, amik nálam vannak azokról kb tudom hogy kitől kaptam, és tervben van a visszajuttatás is, könyvekkel sokáig nem szeretek lógni, bár családon belül kevésbé feszélyez a dolog, és bátyám könyveinek egy része bizony otthon vár a szobámban hónapok óta, de ő meg úgyis tudja, és nagyfiú, kiszolgálja magát, ha kell (és nála van egy Dosztojevszkij a piros - teljes - sorozatból, amit megkaptam a nagypapámtól). Kölcsönadni szoktam könyveket, egy párra emlékszem, azokat ritkán felemlegetem, eddig nem sok eredménnyel, de a legtöbbet kezébe nyomom valakinek, hévvel, akiről érzem hogy muszáj elolvasnia, majd mint aki jól végezte dolgát elfelejtem az egészet.. Szóval, ha zaklattalak azzal, hogy kezedbenyomtam köteteket, izé, vissza is lehet hozni, tényleg :)

Letehetetlenek - az nekem álti meg gimi volt leginkább, faltam a könyvet, most már le tudok tenni mindenfélét, de azért nyilván megfelelő körülmények között vannak egyszerrevégigolvasott könyvek.. mondjuk tipikusan ilyen harrypotteres dolgokat simán lehet nagyon gyorsan végigolvasni, úgyhogy nem is ezt nézném könyvekkel, hanem hogy legnagyobb hatású, hogy pl Sátántangóhoz végignéztem a filmet, A halál kilovagolt Perzsiából egy évig mindig a táskámban volt (találtam egy kis füzetkényi kiadást) és bárhol időm volt, várni kellett azt olvastam, meg hogy Londonban nekem már bennevan a Sosehol..

És akkor az újraolvasás. Foghíjas lista, mert én nagyon sokat szoktam újraolvasni, sőt, van hogy többet mint elsőolvasni új könyveket, pedig van elég betárazva.. De Douglas Adams, Vonnegut, Petri, Hajnóczy, Salinger, HarryPotter is, Dűnét-Alapítványt már régen tervezem, Mester és Margaritát szintén. Amit rengetegszer olvastam, szószerint salátára, megsárgult celluxok tartják össze - amennyire - a köteteket: Brunella Gasperini könyvei. Én és ők, Ő és mi, Mi és ők, Egy nő és egyéb állatfajták - a zöld csíkos reggelek a san mamete-i manzárdszobában, a kutya, aki kiterítette a fasisztát, ami akkor még azt jelentette csak, hogy lebirkózta... mindegyik olyan szép-szomorú, nem vettem elő egy ideje, de bennem van, és néha majdnem felírom a falra, hogy hüjék, hüjék.

Háy Jánost, Garaczit szoktam leemelni, most persze könnyebb lenne otthoni polcnál végigfutni, hogy mi is, Szegény Dzsoni és Árnika is megy sokszor - kedvenc mese, Darvasi (& Szív Ernő) írásai is, tárcákba könnyebb belenyúlni, de újraolvasásra érik a Könnymutatványosok is, egyre jobban szeretem, pedig akkor is nagyon tetszett, mikor olvastam. Erdős Virágot imádom, valami kurvajól ír, tudom, ugyanazt csinálja mindig, de nekem az nagyon bejön. Bartis Attila is jó, kemény persze, de néha kell. Esterházy alap. Baka István versei. Tolnai Ottótól a Mi volt kérded a legszebb Dániában vers, gyönyörű, meg olykor Cápácskám, apu!, mert abban van a nyárpehely, hogy hullt a nyárpehely, és amikor olvastam, csak ilyen csillogásnak gondoltam, nem annak a rusnya szösznek, amitől tüsszögök, és amiben bokáig járok tavasszal, de ez a szó még a szöszt is megszépítette valahogy, mikor rájöttem később. Esti Kornél is jöhet (bár ez nekem már összecsúszik az új Estikkel, Esterházytól). R. D. Laingot is felcsapom otthon, Gubancok, Tényleg szeretsz? Beszélgetések gyerekekkel - mind remek cucc (bátyám mutatta!). Ivan Gyenyiszovics egy napját is kéne újra.

Krúdyt csak nemrég olvastam először, féltem tőle, kerülgettem, nem voltam kész egy Szindbádra eddig, és amikor olvastam beütött rendesen. Évekkel ezelőtt egy szegedi tanár-cimbora mondta, hogy kétféle ember van, aki 17 évesen Dosztojevszkijt olvasott, és aki 17 évesen Krúdyt olvasott. Vagy máshogy mondja. Aki 17 évesen Kispált hallgatott, meg aki 17 évesen Kraftwerket hallgatott. És én Dosztojevszkijt olvastam lázasan, és fejből tudom a Kispál legtöbb dalát, ellenben Kraftwerkbe, Krúdyba akkor bele sem szagoltam még, és a kommenttől, hogy úgy olvasni, mint 17 évesen, már többé nem lehet, és beszélgetni tud egymással a kétféle ember, de megérteni egymást nem fogja, elriadtam az egésztől, de év elején elkezdett izgatni ez a Szindbád, és az mondjuk letehetetlen, nagyonjó, iszonyatfontos, és nem tudom hogy 17 évesen hogyan olvastam volna, de most szerelem.

Negyedévnyi témámmal való nemfoglalkozás után annyira összeszégyelltem magam, hogy még csak a könyvtárba sem iratkoztam be, pedig a Jankó még pecsétes papírt is adott, mindenféle olyan szép hazugságokkal teleírva, hogy fontos kutatást végzek, és kiemelkedő tanuló volnék, ami akkor is megható, ha sablonszöveg, úgyhogy elmásztam a nagy és félelmetes (második legnagyobb Angliában!) Bodleian könyvtárba, beiratkoztam, és ott ez úgy megy, hogy nem csak papírokat kell kitölteni meg fizetni, hanem egy esküt is le kell tenni, hogy a könyveket nem rongálom meg, és semmilyen körülmények között nem viszek tüzet az épületbe, és a bácsi mondta hogy akkor magyar az anyanyelvem, és elémtolt egy füzetkét a magyar oldalon kinyitva, hogy olvassam fel az esküt, és mondhattam volna akármit az angol bácsi előtt, hogy úgysem érti, de rendes gyerek voltam és komolyan esküdtem fel, azért ez milyen jó.

Köhögök mint egy kehes ló, és olvastam hogy a hagymahéjtea (pirított cukrot felönteni, abban főzni) az erre remek szer, most fintorogva iszom a bizarr ízű lét, hagymás karamell szaga van.

Nyüzsgő hét volt, jövésmenés, meg mindenkinek tele lett a mindene már a világgal, Liz kapott egy nemkedves emailt meg büntetést tilosban parkolásért, pedig rá van ragasztva a szélvédőre a jegy, meg kedves cimborák voltak itt, csak mivel őket nem ébreszti egy hároméves reggel hétkor, ki tudták aludni magukat, én meg egyre türelmetlenebb lettem, és akkor Liz hazajön, hogy hozott ajándékot, mindenkinek vett egy teát, én fahéj-szegfűszeg-kardamom-mégvalamik teát kaptam, és egyszerűen hirtelen sábbáth van, és egy fűszertea illatától minden helyrejött. (az angolok néha tudnak valamit, ez a "minden bajra jó a tea" lehet hogy tényleg működik, főleg helyesen megválasztott teával). [Leó amúgy ma kicsit összekeveredett, és vigyorogva kiabálta reggel, hogy ma lesz Balás! (sabbáth helyett, és Balázs nevét ejti így)] [amúgy Leó marhajó vicceket talál ki, múltkor megütögette a fém szemetest, hogy kongott, majd bejelentette, hogy "Bin Ben!"]

múlhatatlanul lenyűgöződöm a netes vásárlástól, hogy beütök pár számot meg rábökök valamire, hogy az kell nekem, és hozzák nemsokára házhoz. Mondjuk kicsit megingott a hitem, mikor félálmomból azzal ébresztett egy bácsi a telefonban, hogy saaajnos kifogyott a készletük, de azóta találtam másik forrást, és megveszem csakazértis [egy SET nevű kártyajáték, amire vágyom, meg bátyám is megkedvelte, szóval rögtön duplán vadászom, ugyanis múltkor még volt a boltokban, de akkor ostobán nem vettem, mostanra pedig a gyár, a hihetetlen népszerűségre való tekintettel, megszüntette a gyártását. esküszöm ezt mondták a bátyámnak, hogy volt egy másik nagyon népszerű játék, és emiatt beszüntették az is. logikus.]

Találtam múltkor filclapokat, beszereztem zöldeket meg pirosat, meg felapplikálható gülüszemet, és most épp kézzel varrok sztegoszauruszt, kettőt is, egyiknek piros tüskéi lesznek a hátán, másiknak zöldek, és tudok foszláscsökkentő pelenkaöltést csinálni úgy is, hogy be van fordítva az anyag és kb egy zsákban belül bohóckodom a tűvel. Ha kész lesz, beküldöm a gyerektrendre, vagy valahova, legalább. Kéne dolgokat csinálnom és eladnom azokat, szeretek csinálni dolgokat. Már csak olyan emberek kellenek, akik szeretnek venni dolgokat, és minden jó lesz. Ezt, vagy mondjuk képregényrajzolást szívesen csinálnék munka mellett, ha egyszer végre befejezem az egyetemet, ami ugye necces, mert nem olvasok/tanulok hozzá most semmit épp, és még kitolható az egész plusz egy félévre. Ezek a lehetőségek mindig túl könnyen kihasználhatónak tűnnek, csak közben meg néha rámtör hogy én egyszerűen vén vagyok, a múltkor Art kiszámolta, hogy amikor majd eljövök a 18. szülinapjára (drága szívem, nem vagyok benne olyan biztos, hogy épphogynagykorúan velem akar majd koccintani, de kedves hogy most ezt gondolja, hát nem? :), hány éves leszek. Hejj, le se írom, annyi. Ez a kölök meg nagyon gyorsan nő, ripszropsz 18 lesz, aztán nézhetek.

Tamás mondta tegnap (out of the blue), hogy nemsokára lejár a posztgrad jelenkezés határideje oxfordba, amin kicsit elcsodálkoztam, hogy dehát nekem még nincsen is diplomám, hogyan jelentkezhetnék, de szerinte lehet. Eddig erre nem is gondoltam, meg pénzem sincsen tandíjra, diákhitel után itteni kölcsönt most nem játszanék meg, és nem tudom hogy van-e kedvem évekig tanulni itt. Azt se tudom hogy végezni van-e kedvem egyetemen, most épp, gyanús nekem hogy persze, szeretem meg minden régimagyart, de szerintem tökre semennyire nem értek hozzá és nem tudok róla semmit szinte, meg három hónapja vagyok itt kb, és nagyjából bele se szagoltam a témámba még... és megható hogy otthon tanárcimborák pedzegetik a péhádét ilyesmit, de nem biztos hogy nekem ilyent kéne csinálnom. Nagyon sok embert szeretek, akik akkor közel lennének, de nélkülük nem ülnék be a könyvtárba tanulmányokat olvasni. Vagy beülnék, de csak úgy. (nem szeretném elveszíteni/szeretném újramegtalálni a csakúgy beülést, csakúgy olvasást, viccből kéziratböngészést..) Nem hiszem hogy tudnék annyira jó lenni, hogy megérje csinálni, nagyon sok okos ember van már ott, és nem vagyok biztos benne hogy boldog lennék könyvtárban kutatva. Jó lenne látni, hogy valamit változtat, amit csinálok. Jó, a tanárság is főleg robot, bemész, beszólnak, túlélsz, készülsz, ilyesmi, de néha biztos lehet csinálni is valamit. Vagy hétvégéken házat építeni másoknak. afrikában iskolát. mittomén.

Hivatalosan is elkezdtem nézni a battlestar galactica negyedik évadát, amit eddig még nem. innen csak az a gond, hogy nincsen önkontrollom, és tegnap pl kurvaálmos voltam este, oszt mégis azon kaptam magam, hogy hajnali kettőig bámultam a monitort, streamelt videó töltése közben battlestar hogyvoltokat olvasva...

Leó: Én már láttam zöld napot.

én: Tényleg? Hol?

Leó: A Marwell parkban [állatkert]. Úgy volt, hogy egy fiú elengedte a kék lufiját, és az felszállt, és belerobbant a napba BUMMM, így, BUMMMMMM! és akkor zöld lett. De a sugarai nem, azok sárgák maradtak.

színkeverés kipipálva.

Rákaptam a Dr Who sorozatra, BBC iPlayeren volt belőle vagy négy, meg otthon is láttam párat, és most olvastam hozzá kicsit, nemrossz ez, bár kicsit riasztó, hogy nem elég, hogy kb huszonhárom évados, de még rengeteg spinoff, könyv, rádiójáték és képregény meg egyéb mókák készültek hozzá, szóval perfekt az már nem leszek belőle asszem :)

Még a nyáron Balatonon egyik másnap néztük az Elfújta a szelet, Zsófival ketten voltunk a kemény mag, többiek elszéledtek, és persze mindketten szerelmesek voltunk Rhett Butlerbe, aki mégiscsak egy überférfi, és a felénél rájöttem, hogy kibaszás az élet, mert a Rhett Butlernek is ilyen nyafka hülye picsa kell, mint a Scarlett O'Hara, tudom, megedződik közben, de az nem számít, és egyáltalán semmi reményem nincs, mert minden normális embernek látszólag Scarlett O'Hara kell, aki meg nem vagyok, úgyhogy ezt közöltem is Zsófival, meg azt, hogy még a végét megvárjuk, aztán felkötöm magam az antenna zsinórjára, amin sokat mulattunk, hogy hogy meglepődne mindenki mikor bejönnek, és ez akár úgy is tűnhetne hogy vidám pedig csak nyomorultság.

Mennyire jófej a bácsi, és milyen nyomorult a legtöbb utcajárókelő

Van egy ilyen, hogy decluttering, a clutter az a felgyűlő limlom, ha philip k dick akkor a szuvatosodás, namost körülöttem minden nagyon nagyon szuvatosodik, és szuvattalanítani kéne a szobámat. életemet. vannak is ilyen blogok, csak ahhoz folyton kell csinálni vele valamit, abban meg nem vagyok olyan jó, bár bíztató, hogy az egyik szerint ez direkt a rendszertelen és lusta embereknek van, mert akik rendesek, azok anélkül is csinálják, hogy külön rekesz lenne mindennek és péntekenként kidobnának mindent amit nem használnak igazából. Oké, mondjuk erre képtelen lennék azt hiszem. Kéne szuvattalanítás blogot indítanom, hátha akkor megtanulnám én is.

Tegnap megnéztük moziban a Julie & Julia címűt, nagyon feelgood movie :)

Megnéztem múltkor egy svéd vámpíros paneldrámát, és nagyon akarok még sok ilyen csendeslassúhideg filmet, amik talán északon jobban teremnek, szóval aki tud címeket, az mondjon sokat de rögvest, olyan vonalon keresgélnék, mint az Éjjel-nappal fiatalok, Az élet nélkülem, meg szerintem valamennyire ilyen az Éjszakai meg Nappali őrség is, meg az Elveszett jelentés, no, házi feladva, gondolkodjatok rajta következő óráig. Most a Dalok a konyhából-t próbálom lerángatni, én a letöltésben annyira nem hiszek, amit lehet online nézek, de úgy tűnik, a norvég magányos agglegény konyhájába beköltöző magányos megfigyelő, meg az ő cimborálásuk nem érdekel elég embert, hogy streamelve elérhető legyen.

Kicsit kezd elegem lenni így másfél év után abból, hogy cidrizek a szobámban (és csak most jön az ősz-tél, hajjaj), illetve találtam Argos-katalógusban fűtőventillátort vagy mit, asszem beruházok, és talán nem leszek ennyit beteg se (ja, mostanában csomót beteg vagyok, hol egynapos vírus, hol torokfájás, múltkor meg egy hétig szédültem, de durván, mert a középfülembe mászott a kór, ami volt már egyszer, de akkor elmúlt egy nap alatt, igen kellemetlen cucc).

Van ma piac, most inkább ilyen táplálékvonal megy, holnap csütörtökönként meg bolhapiacabb, de a kedvenc könyvárusom jóvoltából, aki kétnaposra terjeszkedett, még többet költhetek, és engedményt ad mindig, nagyon kedvelem - ma egy Jane Austin összest és egy 1865ös bőrkötéses, exlibrises, gótbetűs Heine kötetet vettem tíz font helyett nyolcért. Fogalmam nincs hogy fogok hazaköltözni majd.

Vettem megavideo-nál tagságit, most nem kell egyórás szünetet tartanom majd a film közben, sidereellel ötvözve leigázom a sorozatokat. filmeket is. jól.

Megtanultam youtuberól csigát, garnélát meg királyrákot főzni, pucolni, meg osztrigát enni, most már csak az a gond, hogy szerintem nem szeretem őket, de azt azért jó érzés tudni, hogy ha a fejemhez szorítanának egy lőfegyvert, hogy na most egyél rákot/csigát/osztrigát, professzionálisan tudnám kivitelezni az elkészítést és étkezést.

Egyre inkább hiszek a Collinsban, Oxford meg Cambridge szótárak nincsenek olyan okosan összerakva mint a Collins cuccok, még régen vettem egy kis dictionary&thesaurus-t, amiben színekkel kiemeli a címszavakat, és nem egymás után rakja a két részt, hanem osztottak a lapok, meg össze van linkelve a definíció a szinonímákkal, tippek vannak az általában rosszul használt szavaknál stb, szóval teljesen kedves és használható jószág, most meg találtam egy remek tenyérnyi világatlaszt bagóért.

Nos, Oxfordban egy ideje.. (rövid összefoglalás: egyetemen vizsgákon átmentem, szigorlatokat megcsináltam - egy szakdoga és egy szigorlat van vissza tavaszra -, aztán ittam a cimborákkal sokat sokszor, ami balatoni párnapos tinédzserkedésben - kommandózás szomszéd kertbe arcfestéssel, illumináltan rendőrök kérlelése hogy hadd játsszunk a lőfegyverrel/gumibottal/bilinccsel, köztéri viráglopás és napernyőlopási kísérlet, mérhetetlen mennyiségű alkohol és dohányáru - érte el a tetőpontját, amiből jöttem gyerekvigyázni, és egy kicsit aggódtam is az átálláson, amíg megérkezés után tíz perccel egy ismeretlen orosz srác szülinapi buliján nem találtam magam vodkákat döntve le, mígnem barátkozásig ittam magam, srácokkal meg másnap már olyan volt, mintha el sem mentem volna. Nyáriszünetben általában egész nap velük voltam, reggeltől ötig, ami azért fárasztó, de volt sok szabadnapom, amikor általában lementem tengerpartra ahol cimborák laknak, fürödtem is meg minden, mázlim van és amikor arra járok nem esik az eső, fasza ez.) Nyáriszünetnek vége van, srácok most oviban-suliban, én meg hirtelen nem is tudom mit csináljak a sok szabadidőmmel (szakdogához kéne olvasni, oroszt tanulni, szigorlati tételsort tanulmányozni, kell-e mondanom hogy netezek, vásárolok és olvasgatok helyette?).

Dugnak a lepkék az ecetfán

Ehehe. Egyéb remekek is vannak ott.

Idegesített hogy hosszú a hajam, és találtam youtubeon how-to videót hogy Hogyan vágjuk le a saját hajunkat? azt megnéztem majd máshogy bár, de levágtam a saját hajamat, szóval most rövidebb. Azért az mázli hogy összehullámosodik, nem vagyok az a nagy egyeneskövető ember, így meg összeugorva nem látszik hogy volna eltérés.

Talált versek rovat, már párszor gondoltam hogy jé ez milyen jó lenne, kiszakítva a világból versnek, de hogy most felhatalmazással lopva.



na most van ott a 4 cilon romboló
és annyira drámai minden
és annyira ki van hegyezve arra h mind megdöglenek
hogy van egy üveg valamim arra hogy mindjárt jön a másik hajó...


(nos szerintem itt vége van, de a Szerző szerint az még hozzátartozik, hogy
"óhe
így lenne ötösöm a lottón", az adná a drámaiság)

Jövök haza éjfél után békésen ittasan, találok egy kutyát az úton. Nem nagyon akart barátkozni, füttyögetésre elszaladt, volt némi szénsavmentes vizem, gondoltam felajánlom. Locsoltam ki neki kicsit hátha szomjas, de attól is megijedt, viszont a csettintésre jött utánam szépen, én meg beszéltem hozzá, hogy most mégis jó helyen jár-e, jól meggondolta-e azt az ivást, majd a kapunál mondtam neki, hogy no, kutya, én itt bemegyek, biztos hazatalálsz-e. No ekkor láttam hogy a szembeszomszéd pasi a jelenetet végigkövette az ablakból... Hogyan égessük be magunkat mármegint rovatunkat hallották.

Hát nem nagyontökjó? Kéne.

A madarak meg üvöltenek.

Recenzióírás helyett meg már megint adatbázisépítős ötletem van, agyamra ment a webkettő meg az adatbázisépítés meglehet.

Az ezévi szakesten nem estem le a lépcsőn, táncoltam több tanárommal, annak ellenére hogy nem tudok olyant csinálni; csak rajtuk múlt hogy nem estem illumináltan két lépés között a tömeg közé, nyertünk csapattal irodalmi activityn dobostortát, amiből kb senki sem evett, pedig jófejül bedobtuk a közösbe, és a nyerés miatt nevezett táncoslábú tanáraim először a játékból akartak kitiltani, utána meg leautistáztak amiért tudtam volna a válaszokat, pedig nemis, többicsapattárs sokkal többet tudott. De csak viccből, persze, állítólag. (Freaked out, erre kéne valami frappáns magyar, a kiakad, kiborul nem fedi azért teljesen, mindegyis, szóval azt csináltam mikor egyik tanárember elkezdett kiabálni hogy engemet -név- diszkvalifikáljanak, hát honnan tudja a nevemet, mikor járunk kétszázan egy évfolyamra, ő modernes és meg régimagyaros, jesszus, és akkor cimboratanárnak mondtam hogy ez ijesztő volt, miért tudja, ő meg elkezdte hogy hát beszélnek rólam. vááááááá. szóval.. ezzel nem segített.)

What's the most expensive piece of technology you've ever owned?
In real terms – ie, percentage of my income – it would be my first computer, a Tandon PC with a whopping 20MB hard drive. ("I feel bad selling it to you," said the salesman. "You'll never fill it.") - Gaiman interjúból.

Nem tudok szabadulni a gondolattól hogy márpedig én képes vagyok hollandul olvasni.

Szét vagyok zuhanva kicsit. Hétvégén tivornyáztam egy csomót, vidám volt, megtanultam ultizni, elájultam a tűz mellett majd visszakívánkoztam mikor házba tereltek, nyomok alapján megküzdöttem a gallyakkal rendesen (ezek leginkább elbeszélésből, kopottasak az emlékek), aztán tegnap elmentem boncolni, mert mulatságon cimborahaverja anatómussrác mondta hogy lehet menni, be tud csempészni, csak végig kell hallgatni az előadását a szemről a diákjaival. Hát kb két perc alatt több infót mondott logikusan felépítve érthetően meg életszerű példákkal mint amit én bőcsészként összesen mondtam. Bájdövéj, azt mindenki tudta hogy a könyöködet ha bevágod, akkor másfél ujjad zsibbad el, mert az ideg, ami pont ott megy csak a kisujjat meg a gyűrűsujj kisujj felőli oldalát idegzi, és lehet érezni a vonalat ahonnan már nem? Profi könyökbevágó vagyok és eddig nem tűnt fel, ez az ember meg ilyen kurvasokat tud (előtte felsorolta a világot latinul), hejj. Hát összeszégyelltem magam rendesen azért. Meg a hulla is jobban megviselt mint gondoltam, nem lettem rosszul, csak utána azért elszaladtam és sétáltam egy órácskát ismerősvadászva hogy nekem most márpedig cimborával kell rágyújtanom vagy meghalok.

No végzett tanárnéni vagyok :) Gyereket meg akartam tanítani egymást jegyzetelni, hogy komolyan vegyék, osztályoztam is, magyar reneszánszból hat témakörben vittem mindenféle féloldalas írásokat, három félét mindahányra, csak persze utolsó pillanatra hagytam, hogy nyilván majd hajnalban összeállítom a 18féle cikket nekik, valahogy csak befejeztem mire tanítani kellett azért, párosával olvastak egyfélét, kiemeltek belőle két-három lényeges fogalmat/nevet, és kellett volna hogy egy mondatban mondják hogy miért kapcsolódik, kiezmiez, na ez annyira nem ment, úgyhogy nagyjából én diktáltam hogy hova mit írjanak, kaptak lapot amin strukturálva fel volt osztva az anyag témakörönként, hogy mit hova kell írniuk, elég alacsony ponthatárral, úgyhogy volt aki harminc pontból 36ot szedett össze, több mint fele csillagos ötös lett. Persze óra közben vonyogtak hogy ez micsoda dolog, meg kínzás meg szemétség hogy osztályozni fogom, illetve az egyik hölgy azt is közölte túlhangosan hogy száradna le a kezem a merénylet miatt, de elröhögtem úgyhogy nem szégyellte össze magát nagyon :) Viszont óra után megkérdeztem hogy hát ez volt az utolsó tanításom, mit lehetne jobban, mégiscsak ők tudják a sok kistanár után, és azt mondták hogy jó volt, érdekes, tudtak belőle tanulni, és ha lehet akkor maradjak még csak pár órát legalább, mert jobb mint az eredeti tanárnő, hú, örültem azért. Meg annak sokkal jobban, hogy mikor az egyik szövegben volt szárnyasoltár, akkor egy csomóan, akik nem is azt olvasták, emlékeztek arra amit még két hete meséltem a szárnyasoltárokról, hogy a kis fa szobroknak a hátulja ki volt vájva hogy gyorsabban száradjanak, meg mögöttük nem volt kifestve a háttér mert úgysem látszik, baszki, ezek figyeltek arra amit mondok, kurvajó. Olyanokat tudnak amiket még egyetemisták sem. És már hiányoznak hogy tanítom őket többet... Ha ilyen óra előtt-után megbeszélés nem lenne, ami elveszi az egész napomat, hát igen örülnék ha odaadnák nekem őket :) És a mindig késő nagyszájú visszabeszélő srácok figyeltek és dolgoztak órán. Oké, négyen nem, de harmincplusz főből azért ez nem annyira rossz arány, és végülis valamit ők is csináltak azért. Mégjobban tanár leszek mindenképp.

Már csak holnap egy óra, és teljesen kész a tanárkodásom mostanra. Ma duplaóra felét egyedül tartottam, kicsit őőő elvesztettem az irányítást, mert volt videó és sírtak hogy tanulás helyett nézzünk még, ezért elhadartam gyorsan az anyagot amit még el akartam mondani fél órában kb öt perc alatt, majd adtam nekik pasolinit, különben disznófülű banda, mert nem is figyeltek oda nagyon, majd még holnap rá kell vennem őket hogy dolgozzanak egy órát nekem tényleg, szépítsünk rá a végén. próbálpróbál.

Hiányzik Anglia. Két hónapig jó vagyok itt, utána mennék vissza. Hogy tudom melyik helyre hány perc alatt érek oda gyerekektől búcsúzással / gyerekekkel nyakban-babakocsiban. Hogy van folyó, és még nem is puntingoltam, pedig biztos beleborulnék az agresszív ludak közé, vicces lenne tuti meg minden, ki kéne próbálni (most)! Világ legszebbje napsütötte pubteraszon reggel tízkor sörözni. Meg hogy felkelek és tapogatok a kávéautomatához, mire két srác ugrál a fejem tetején. Az nagyonjó. Júliusban megyek vissza, és persze hipphopp itt lesz, meg hamarabb mint gondolnám, de azért a teleportot igazán feltalálhatnák, hogy egy hétvégére átnézzek mondjuk addig is..

A nehézség álljon már a SZTAKIba, le kéne fordítanom holnapra hat oldalnyi ánglis szöveget pedagógiai fasságra, ez meg három percet gondolkodik minden szó előtt hogy tényleg milyen érdekes kis szó, vajon mit is jelenthet.

Húsvét, ilyesmi, kiment a fejemből ez a hétfői öntős cucc, úgyhogy tegnap este álltam neki tojásokat festeni, mert mégis. Korlátozott számban, kiscsalád csak, efféle, viaszkolni meg már tökre nem volt kedvem, úgyhogy alkoholos filccel meg némi akrilfestékkel csináltam tojásra Picassot, Mondriant, Warholt, Eschert meg Basquiatot. Ahhoz képest egész faszák lettek.

Warwickshire egyik pubja teveversenyeket tart, a tevék verseny előtt sört isznak. Bájos tevék, egyszer csak meg kéne inni velük egy pint lagert :)

Fel kéne menni a Mecsekbe, szedni mindenféle növényt, van most medvehagyma, meg gomba is tuti, meg hogy kéne turbolya, az biztos jó dolog. Millióéve nem voltam mecsek vagy kert, folyton csak könyv meg tanítás meg egyetem meg monitor :-/

A könyvtár meg megjófejedett, és szól pár nappal a könyvek lejárati ideje előtt, nagyon sokat spórolnak nekem ezzel :)

Tanítok gimiben most, tök más, meg érdekes, hogy általánosban a gyerekeket imádtam, tényleg, érdekelt hogy melyikkel mi van, tudtam róluk csomó mindent, nevüket nagyrészt mire elkezdtem tanítani, már megtanultam, jó volt ez, csak ott építeni kell, hogy gimiben majd lehessen rombolni, mítoszt, kultuszt, kánont. Rombolni jó. Gimi az hülyén jött ki, egyetlen rövidített órát hospitáltam, a 35 fős osztályból kb három gyerek nevét tudom, ami rossz, de itt tulajdonképpen az osztály most tök nem érdekel, valószínű hospitáláshiány miatt különben, de tanítani imádom őket. Két év különbség és annyira felnőttebbek hogy hihetetlen. Reneszánszot tanítok, az nagyon kedves korszak nekem, folyamatosan viszek nekik kéziratokat rejtvényfejteni, meg mesélek vicces történeteket humanistákról, protestantizmusról, Tycho Brachéról, és amikor mesélek tök csöndben hallgatnak. Hihetetlen. Meg múltkor kellett velük íratnom egy röpdogát óra elején. Hát áltiban ott lett volna vége a világnak, egész órán nem lehetett volna velük semmit kezdeni ezután, itt meg három perccel később simán dolgoztunk, nem vonyogtak meg semmi. Ha kapnék osztályt hosszabb távra akkor persze más lenne teljesen, mármint gyerekek is számítanának nagyon, de hét óra alatt most csak tanítok. Kurvajó különben. Nyelvtant elrontottam jól, beszéltem marhaságokat összevissza, de az nem a szívemcsücske és igazán nem voltak miatta álmatlan éjszakáim, az irodalmak meg mind jók lettek eddig, és az érdekességeket kajálták. Az jó, nem? [lehet különben hogy elvetemültnek gondolnak, kiszalad a számon olykor olyan hogy "Figyeljetek oda, ez tökjó, ez tök izgalmas, ez reformáció!" - asszem nem megy át teljesen :) ]

ahányszor meglátok egy hajnyírógépet, bevillan, hogy mi lenne ha hirtelen tréfából letolnám a teljes hajam egycentrisre, és úgy félek hogy egyszer véletlenül megcsinálom

Vizsgatanítottam, ötösre, gyerekek jófejek okosak voltak, tegnap meg aludtam mint nagyon. Mondjuk két hét négykor kelés után nyilván felébredek a hajnalban, de akkoris. Azért nincs hosszúra szabva a pihenés, jövő héten már kezdem a gimis tanítást.

Kedden vizsgatanítok, utóbbi két hétben leginkább aludni se volt időm, sörözni igen, az más kérdés persze, de reggeltől délutánig tanítás meg óramegbeszélés, délután meló vagy egyetemen órák, hajnalban óratervírás, hát azért az nem embernek való. Mindkét hét végére úgy elfáradtam hogy csak, péntek délutánra már tikkelt a szemem, de ennek a részének mindjárt vége, meg sütit is kaptak (Jókai - irodalmon anyag - kedvenc sütijét, kapros-túrós lepényt sütöttem nekik XIX. századi magyar-franczia szakácskönyvből, hogy korabeli recept, megnéztük a receptben a számokat hogy mennyiségjelző, meg hogy jókaikedvence meg minden, óra végén odaadtam a tápot, és a fél osztály kérdezte meg hogy és ez milyen süti. tökjó hogy egy óráig arról beszéltünk előtte :)) Viszont a sütiosztásnál túl felszabadultam és olyanokat beszéltem a 13éveseknek hogy na most majd kiderül a kóstolásnál hogy perverz állat volt-e ez a Jókai hogy ilyeneket evett, asszem elvetettem a sulykot az állattal, sima perverz még elment volna, esetleg egy beteglelkű, de ez lehet hogy sok.

Karrierépítés (nyilván hogy árufeltöltő diákmunka) miatt elmentem tüdőt fényképeztetni, nekem itt derült ki, hogy míg az ország többi részén úgy próbálják összefogni az embereket hogy ugyan menjenek szűrésre, levélke, behívó, ajándék matrica, addig Pécsett a vezetőség eldöntötte, hogy nálunk már nincsen tüdőbaj, érted, itt olyan nincs, tehát aki mégis tüdőt akar szűretni, az ezt puszta élvezetből, hobbiként végzi, nyilván akkor fizessen. Jóvót.

Bementem gazdasági irodába hogy asztalrájukborítás, de aztán nem volt szükséges, mert mint elmesélték, az hogy feléltem a világ összes államilag finanszírozott félévét és lejárt a képzési időm, még nem jelenti azt hogy fizetnem kell, szóval ez is remek és juhú. Minden terv készen van, minden terv csodálatos, vidám és lelkes vagyok, és valamikor majd elkezdek megvalósítani is.

Ezt játszottam napok óta, egyre jobban tudtam amit sose, hogy ilyen kis bigyó szigetek merre is vannak, soseis voltam földrajzból jó, és erre kiderült hogy tizedik szint után nem lehet méggyorsabban mégpontosabban, hanem hogy vége van. Azóta csak nézek bután, hogy dehát még nem is tudom mindegyik afrikai országot hogy melyik, hát csak tippeltem, hát micsodavilág, minek raktak neki végefeliratot?

Megoldom az egész világot, tegnapelőtt vezetőtanárral megváltottuk a teljes magyar közoktatást, tegnap eldöntöttem hogy vizsgákat átcsoportosítok, ősszel passzív félévet csinálok - közben megtanulok oroszul és csinálok nyelvvizsgát, meg olvasok szigorlatra és szakdogára, tavasszal meg szigorlat, szakdoga és végzek. tádááám, jó kis terv, mi? Amúgy az oroszt különösen jó résznek tartom, mert utóbbi időben megnéztem pár álláshirdetést, és azzal még lenne is esélyem, ha gagyognék oroszt, szóval csodás teljesen, lelkes vagyok.

Hétvégén meg disznóvágás, tripla rögtön, sorbaszúrták hatkor a három malac, de hogy mire meghaltak, már ugyanennyi pálinkát is bézavartunk, aztán ilyet még hajnalig folyamatosan gyakran csináltunk, említettem is nekik, hogy fura azért ez, én reggel hétkor még szoktam részeg lenni, nem már. Jó különben, mondjuk kezdőként többet lazsáltam, de volt hogy segítettem is azért. És ettem vért, meg bőröztem-aprítottam lapockát, meg belevágtam az ujjamba, meg hasgattam fát a hasgatógéppel, meg etettem birkát és simogattam kiskecskét, szóval fasza volt nagyon.

Még régebben beszéltük hogy múltcsütörtök Balaton koncert, mert az fontos volna, hát felmentem, kicsit sajnálkozva hogy pesti tanárom aznap pécsen volt mégse futottunk össze, erre székesfővárosunkban leszállva a villamosról nakibe botlottam. Hej, hej, vidám volt, vietnámi vicces történeteket mindenkinek. Elcibáltam inni öcsémalbérletbe, szórakoztatta az ifjakat, aztán némi megállókkal eljutottunk gödörbe is, utolsó szám felét meghallgathatni, de nem is lényeg, mert csocsózásnál láttuk a jenőt, mihályt, másik jánost, szülinapos magyar petit vicces szemüvegben, hát mi is kéne még. Igaz, mint kiderült öcsém intenzívebben mulat, mikor nem vagyok ott, hajnali háromkor felhívott hogy hol is van a kocsma ahol ittunk, és ha már beszélünk, elújságolta hogy beledobott egy fotelt a dunába, büszke vagyok-e rá? mondtam hogy büszke csak alhassak, de azért a történetre egyre kíváncsibb vagyok.

A szlengblog olvasása nem tesz jót a píszíségnek, mennyire kellett figyelnem egykét korsó után, hogy ne kurjantsak be kifejezéseket, amik azt hiszem, csak akkor nem hangzanak rettenetes durvának, ha közös tudás..

No Pécsett már, srácoktól búcsúzni kemény volt, hazaút meg kalandosra sikerült, gyakorlatilag utolsó pillanatban jöttem el, ha akkor nem, hóembert építenék még most is valszeg. Egyetemedés, első nagyobb kocsmázás teljesítve, de lesznek itt még cifraságok. Jövő hét meg Balaton+Jenő, illetve három disznó felkoncolása, ilyesmit még nem csináltam, ezért elvisznek cimborák a könyékig vérbe, lelkes vagyok. Felkészülésért-e vagy sem, de nekiálltam zombimészárlós filmeket nézni, le voltam maradva az ilyesféle műalkotásokban, megengedhetetlen ez. Hétfőn kell zargatni a TOt, nyilván már előre lelkes vagyok, jobb programot lehet-e is kitalálni, meg szerintem nem tudnak majd mit kezdeni a gonddal, hogy passzív félév után bár, de már teljesen diák vagyok, ellenben nincsen márciusig érvényes múltféléves matricám.

Ojj, Leó rájött hogy az oviban nem azért hagyjuk ott mert ott milyen fasza játékok vannak, hanem mert hogy muszáj lesz, na kedden ki is borult, sírt mikor elmentem (mondjuk az se segít hogy a többi tökmag is rí néha búcsúzáskor), aztán megnyugodott (telefon naná), de egy óra múlva szóltak hogy hátizé, sír megint, ha gondoljuk menjünk érte. Gondoltuk. Mondjuk igennagyon fáradt volt, remélem csak emiatt, van már kinevezett barátja, aki jófej, Ben nevű, ikrek különben Jackkel, de Jack nem jófej, mert nem evett tízórait amikor a többiek igen. Hát reméljük majd Jack is megjófejedik és táplálkozik rendesen, mert olyan emberben azért mégsem lehet megbízni aki kaját csak úgy otthagy, Leónak teljesen igaza van (lásd még cukorosztogatás). Ma amúgy elmentünk sétálni, ilyen tolható triciklivel, egydül nem tud vele menni még mert nehéz hajtani, buta, kis erőkaros a pedál, ilyesmik, de ha tolom a srác már tökjól kormányoz, na valami egyetemi épület előtt a járdán volt a fiatalság, bicajokkal, és amikor szerettem volna átmenni köztük ott cöccögtek hogy meg kéne mozdítani a kereket, vihettem le a picit az autóútra, ennyit a nevelésről hogy csak járdán, mondtam is Leónak hogy ezek milyen parasztok voltak, meg hogy tudja-e kimondani azt hogy paraszt, hát megtanulta, bájosan mondja. Fontos szó.

Brátim, hát komolyan, most nem állok messze attól hogy elkezdjem dúdolni hogy iccö vándörful wörld, találtam egy szemináriumot amit át tudok kreditálni, és ezzel mégsem kell beneveznem (sőthovatovább bekönyörögnöm magam) a tanszéki (egyik) idegbeteg tanár órájára. hiphip!
(Kisantal Tamás, te megmentőm, emiatt majd el ne felejtsek egy sört venni még ha hülyének is fogsz nézni ha beállítok vele a egyetemre)
Illetőleg hős vagyok, vagyunk, elmentünk Gittával az utolsó jógára, vállalás teljesítve, egyszer befejeztem amit elkezdtem, mondjuk szerintem ez a befejezés-dolog túlértékelt, nem gondolnám hogy most ettől összekapom majd magam, de azért hogy mégiscsak, meg van csinálva.

Le vagyok maradva a feedolvasással, úgyhogy csak most tudtam meg, a judapest megszűnt. Nem kéne neki. tudom nehéz meg más dolgok is vannak, de egy ilyen vagány, jó blogra szükség van. hogy tudjuk mi flódni és mi nem. mert a Judapest nagyon flódni.

Leó ovis, tegnap ottmaradtunk, a másik terembe mentünk olvasni hogy közel vagyunk ha kell de mégis, hát le se tojta hogy ott vagyunk, nem keresett, játszott, csak akkor esett kétségbe mikor haza akartuk vinni a játékok közül. Ma eljöttünk, teljesen gyerektelenül vagyok itthon, majd megyek érte délre. nem is ér ennyire hamar felnőni.

Másfél évad Elnök emberei egy hétvégén túlzás-e? (persze mint west wing, nem ám szinkron)

Artúr ma megkérdezte tőlem hogy az első ember a világon jó volt vagy rossz, csak mert jó lenne tudni mi volt előbb és milyennek kéne lennünk. azt mondta szerinte rossz volt. mondtam hogy lehet hogy akkor még nem lehetett tudni hogy mi a jó meg rossz, aztán ebbe belement azzal hogy persze, hiszen nem volt mellette felnőtt.