Brátim, hát komolyan, most nem állok messze attól hogy elkezdjem dúdolni hogy iccö vándörful wörld, találtam egy szemináriumot amit át tudok kreditálni, és ezzel mégsem kell beneveznem (sőthovatovább bekönyörögnöm magam) a tanszéki (egyik) idegbeteg tanár órájára. hiphip!
(Kisantal Tamás, te megmentőm, emiatt majd el ne felejtsek egy sört venni még ha hülyének is fogsz nézni ha beállítok vele a egyetemre)
Illetőleg hős vagyok, vagyunk, elmentünk Gittával az utolsó jógára, vállalás teljesítve, egyszer befejeztem amit elkezdtem, mondjuk szerintem ez a befejezés-dolog túlértékelt, nem gondolnám hogy most ettől összekapom majd magam, de azért hogy mégiscsak, meg van csinálva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése