Ápdét, megtaláltam a hajfestékem eukompatibilis nevét, mert mi más lenne az "intenzív gránátvörös" mint "Dark Intense Mahogany Violet Blonde". Ugye egyértelmű.

Tesztet töltöttem. Érzelmi intelligenciám átlagos, még egy ponttal le is maradtam a nőátlagtól, bezzeg rendszerező intelligenciám vagy mi a szösz az magasan veri a férfiátlagot is, háhh.

Itt még el is felejtettem, otthon kutyaseismeri itt pedig mindenki rajongja és nem véletlenül, vannak nagyonjó dolgai, stand-upos, halott, amerikai, Bill Hicks. Csekkolni tessenek. Tecső [igen, youtube], főleg a szállodákról, dohányosokról, keresztényekről szólókat, aztán pedig szerelembeesvén az összestöbbit ugyanúgy. Nem mind ugyanennyire jó, deazérthát.

Meg hogy valami állat beköltözött a szobámba hogy a véremből lakmározzon, ki se látszom már a csípések közül, tegnap elegem lett és a látható dolgokat (rovar, kaszáspók a sarokban effélék) lefújtam hajbalzsammal, mert csak ez volt olyan fegyver amiből egy méter távolságból tudtam bántani őket, hát nem mondom hogy örültek, de azért nem haltak bele, úgyhogy most selymesen csillogva és még agresszívebben fognak támadni. nyilvánhogypersze megint elfelejtettem bármilyen védő vagy irtó anyagot beszerezni.

Egységesíteni kellene a színeket, vannak erről a tanulmányok hogy mennyire lesz más a világ ha nincsen arra szó hogy türkiz, tudomén, de most nem ezért fontos hanem mert a szigetországban nem lehet olyan festéket kapni ami megszokottra csinálná a fejemet, pedig kéne mert a múltkor a postsecreten volt egy ilyen lap hogymiszerint "nem születtem vörösnek, kijavítottam", mondjuk ánglisul ez szebb, hogy didn't born with red hair, fixed it, a fixed az jó, tetszik. énisúgy. itt meg kinéztem azt a szót hogy auburne, mert tetszett és a képen hasonlított, na ennek nem szabad bedőlni, a képen minden auburne ugyanolyan, vörösesbarna, ahhoz képest ez a tapasztalatok alapján pirostól lilán át barnáig jelent a világon mindent. na mindegy, már rendeltem segélyszállítmányt széphazámból. Igen, ilyen problémáim is vannak. :)

Dolgok amiket már megint kurvára nem akartam tudni, mert nélkülük jobb lett volna rovatunk következő darabja, hogy magyarországon ha örökbefogadásra váró csecsemő vagy, jobban teszed ha kék a szemed és szőke a hajad, hiszen különben úgynevezett kitudjamilyen géneket is hordozhatsz és maradsz az intézetben. hátbazmeg kurvajó.

Most megfontolás alatt a következő terv, hogy visszajövök-e oxford miután/miközben otthon egyetem. Mert akár megvárnának, két félévet várnának rám, hihetetlen. Szóval hogy most keresek órák itt, amiket lehet bekreditáltatni műveltséginek, az nem lenne egy utolsó dolog mert pl legalább letudnám egy részét előre, azokon kívül pár óra van magyarból, meg szigorlatok (régimagyar záró, elmélet záró, finnugor meg második irotöri, meg hát szakdoga után ilyen államvizsga de az még távol), pedagógiából van két tanítási gyakorlat meg egy rakat személyiségfejlesztő tréning, amiktől mind hányok mert gyakorlatilag ez is színes filccel csomagolópapírrarajzolás lesz, fasza ám, hazudni hogy hiszek ebben az ostobaságban, na mindegy, meg pedagógia szakdoga, de az kb egy kibővített fogalmazás ha jól sejtem, majd választok neveléstörténeti témát akkor legalább talán csinálhatom a tanszék egyetlen normális emberénél, az jó volna. Dehogyszóval. Februárban hazatérek, nyár elejéig egyetemezek, megpróbálom letudni azokat a tárgyakat amiknél feltétlenül szükséges a jelenlétem. Nyárra visszajövök, jó esetben itt maradok és innen járok vizsgázni, ha túl sok órám marad akkor otthon vagyok és úgy. Aztán egyetem befejezve, és gyerekekkel vagyok még nyár végéig, amikoris lehet hogy itt nézek körül hogy egyetemen hogyan lehet mit csinálni, mert az nem hangoznék rosszul ha itt csinálnék valami cuccot, főleg ha le lehetne valahogy akasztani ösztöndíj is. Jól hangzik ez vajon így? Az egyetlen gondom, hogy nem érzem a gyerekvigyázást munkának, olyan mintha folyamatost nyaralnék talán, ok, elfáradok benne, de a gyerekek az nem munka. És ettől ilyen hülye érzésem van hogy csak lógatom a lábam és nem is csinálok semmit. Mondjuk ha közben kutatnék, ami a mostaniban nem volt terv, de ha később nem volnék ennyire lusta mint amilyen vagyok? hmhm.

Leó hajnalban üvöltve ébredt, rémálma volt, reggel elmesélte hogy álmában nem volt szabad megsimogatnia a kutyust. Kétéves akarok lenni. najónem.

Nemsokára megyek ma harmadszor inni, délután söröztünk kazah leánnyal, este pezsgős-boros vacsi volt (nyilvánpersze isteni, Art édes volt, folyamatosan nekem csinált kaját, aligis evett), most meg lilateknősbe lehet letekintünk hogy megvan-e még és mérnek-e italt. telefon, egészbiztos letekintünk. Múltkor ott jártunk oxfordimagyarleánnyal, összefutottunk kedves gót cimborával is, na onnantól viszont én furcsa dolgokat műveltem, egész este ölelgettem az úriembert, pedig nem vagyok az az ölelgetős típus, barátnőket sem puszival köszöntöm, eddig ilyent csak a sándor közelében műveltem, de ő meg vonzza a balsorsot, hát nyilván buksinsimogatja az ember, hát nemtudom én furcsulok-e vagy csak fentebbiek váltanak ki a világban érdekes reakciókat, például a gót fiút az egész kocsma ölelgette, lehet csak hasonulni akartam tán.

Teljesen boldog vagyok, miután kipróbáltam mindenféle összemásolgatós kódbuherálást a googletoolbargombokhoz, elolvastam a használati utasítást és most csupa csinos és jófej gombom van, ráadásul egyikhez én csináltam ikont is és pofás lett meg működik meg minden. van ez a furcsa vonzódásom a matek-számtech-elvontabb nemgyakorlati természettudomány vonalon, kombinálva az irodalommal azt hiszem az egyetlen lényeg hogy ne kelljen tudomást vennem a külvilágról, borzasztóan nem tudom hogy mi van a világban, és csak most hogy közgazdász-politológus családban vagyok vettem ezt egyáltalán észre, össze is szégyelltem magam és vettem egy könyvet hogy világháborúutáni európa, amit majdegyszer és akkor jó lesz, legalábbis kicsit kevésbé kínos.

Ma reggel hazautazott a norvég kislány cimbora, hát ha muszáj bírtam volna még csinálni, de szerintem öreg vagyok én már ehhez, még hogy nem mentünk is ugrálni kemény volt, részben hogymivel önkontrollom az úgy nincs, és láncdohányossá változom minden lehető alkalommal, torkom megviselt megint, fáj meg minden baja van, de egyelőre azt hiszem antibiotikumot sohatöbbé nem akarok szedni, ez a penicillin nem nekem való, olyan kutyául voltam tőle múltkor hogy csak. Mindegyis, norvégkislány aranyos, jó volt megismerhetni, kölcsönöst meg is hívtuk egymást hogy pécs meg oslo, majdmeglátás, vicces vón.

Istenéltesse a bátyámat, illetve járjunk mind örömtáncot hogy jóideje ez az első évfordulóünnepcucc ami nem három nappal később jut eszembe, dátumokban nem vagyok jó, mi mindenben nem még tejóisten, például most hogy olvasás, én nem is tudom, betűundorom lett a magyarszaktól egy ideje, küzdök vele meg minden de gyakorlatilag alig olvasok főleg hogy összevetve kiskor mikor mástse, élés helyett fogyasztottam akkor a betűt vagymi. Ellenben hogy a könyv mint tárgy meg lehetőség továbbra is túl vonzó, esmég négykiló könyvvel tértem haza tegnap hogy majdegyszerolvasni, mert párhuzamost nehéz volna és amúgyis olvasok most legalább ötöt egyszerre már (vajon tényleg négy kiló? lemérte hogy vicces legyen az eltúlzott pontosság? csak bemond egy számot hasra hogy vicces legyen a pontosság látszata mint ahogy állandóan csinálja? Állandóan csinálja vagy ilyen ostoba módon próbál enmítoszteremteni?)