Most meg jól megyek és hajatmosok hogy a nyelviskolás kocsmaesten legyen mit bagószagúra inni, bár itt hogy minden fedett területről ki vannak tiltva a szenvedélybetegek azért közel sem olyan hányinger a hajam közelében másnapulni mint egy-egy nonstopkocsmabeli hajnal után mondjuk.
A minap meg annyira voltam részeg hogy éreztem le kőn zuhanyozni, de azt már nem vettem észre hogy a zuhanyzó ajtaját nem csuktam be a művelethez és reggel nemkicsit lepett meg hogy a fürdő előterében bokáig vízben caplatok. el nem tudtam képzelni mi történhetett, áradás, vagy valami, kiöntött a folyó és bejött a szobámba. aztán azért lassan leesett a nyomok alapján..

Tök zavarbaejtő amúgy, találtam egy cimborát a nyelvsuliban, ugyanazokat a filmeket kedveli mint én (jesszusom, látta a Ghost worldöt!! imádja! rajongja steve buscemit! jarmusch filmeket néz, Lost in translationt, Hunter S. rajongó, imádja az Ed Woodot, csináltam is gyorsan országimázst hogy mienk a lugosi meg a stranger than paradise nagymamája, és rögtön vágta meg idézett a nagymamától mikor mindenkit szétver kártyában, hihetetlen szóval), teljesen beteg történetei vannak, iszik, dohányzik, szóval kellemes társaság, és hozzá 16 éves a norvég leány. Na most vagy én vagyok gyermeteg vagy ő mutáns, de teljesen mókás inni vele, mondjuk szegény nem is tud máshogy, mert illegális beszereznie ilyesmiket és rá van szorulva az igazolványomra.

Hétvégén barátkoztam, magyar leányok, aranyosak, egyik még egészen közel is lakik, nem félóra buszútra, le is szerveztem hogy nincs más megoldás el kell mennünk jógázni mert egészen biztos hogy csak ott lehet helyiekkel barátkozni, bár tuti hogy mindig lesz jobb ötletem, lusta vagyok én ahhoz, meg egyensúlyérzékem sincs, milyen kínos lenne ahogy mutogatnak rám hogy a bevándorló már megint pofárazuhant a repülőtengerimalac-állás közben és ismét tíz perc szünet amíg feltörli a vérét a matracról. Amúgy meg alig pár hónap után eszembejutott hogy ha van bankszámlám akkor akár oda is lehet utalni a fizetésem, akkor Liznek se kell annyit bankbajárni, és én sem érzem úgy hogy legkésőbb csütörtök este seggire kell vernem a maradék hetipénznek, remél remél, bár a spórolási terveim rendszerint az első könyvesboltnál/kocsmánál megszűnnek létezni. Ellenbenhogy. Ha mégis sikerülne, akkor faszán lehet befizetni vele online egyetemi órákra, vannak aranyosak, ilyen heti verzióban is esti órák, meg egy-egy hétvégi tanfolyamszerű, és ha belegondolunk ez kevésbé életidegen mint amikor a bal lábamat a jobb kezemmel szorongatva dőlés közben próbálnék cimborálni, hátha.

Pár napja valami vírus kinyírta a gépemet, kétpercenként újraindult, óra helyett virusalert szó volt a sarokban, és azonnal letörölt minden vírusirtót a kis nyomorult, na gondoltam halál halál, netfüggőknek nem jó játék ám ez, próbáltam szerelni vele valamit, de lányos zavaromban gyakorlatilag letöröltem az egész meghajtót és újratelepítettem egy csupasz és ronda windowst amiben még csak azt se találtam hogy hol lehet vezetéknélküli kapcsolatot beállítani, milyen jó is ilyenkor hogy tele a család felkészült informatikusokkal, telefonos segítséget kértem apámtól aki persze rendes ember és csinált mentést a működő rendszerről, visszatöltöttem, és élek megen, bár pont összeomlás előtt csináltam meg különösen pöpecre a google toolbarban a gyakrankellő oldalak linkjeit, forrásba belepiszkálva nyúltam ikont egyiktől másikhoz meg tudomisén, most meg csinálhatom újra, majd ha meglesz el ne felejtsek változásokat menteni előzőhöz képest, akkor legalább ezzel nem kell szívni legközelebb.

Amúgy most tiszta fesztivál van, tegnap volt az utolsó sulinap, ma előszülinapi parti, holnap családi szülinapozás (Art öt éves ugye) meg sábbát is, akkor az már négy nap, ráadásul a holnapira be lett ígérve egy egésznapos mulatás, ami, tekintve hogy Tamás egy hét múlva lép egy hónapra messze dolgozni, valószínűleg lesz is, én ezt úgy értelmeztem hogy délelőtt kezdek el inni és folytatom estig. Adom fel az elveimet, szinte már a nyomorult vaníliaízű spanyol borral is megbarátkoztam amiből Tamás kóstolás nélkül hozott rekesznyit, pedig utáltam először. Amúgymeg úgy érzem magam mintha most lenne a nemlétezett bulisvagány áltis időszakom, az előbb tértem vissza a szobába miután kisurrantam elszívni egy cigit a bokor mögött, még jó hogy tuját nem kell dörzsölnöm a szagellenőrzés miatt. Mondjuk nemhiszem különösebben érdekelné őket, de adatlapra mégiscsak azt írtam hogy nemdohányzó, meg lebegtetek még egy visszatéréslehetőséget, addig szerintem bármit elnéznek, kapok szabadság első szóra meg elnézően mosolyognak mikor részegen a gyerekeiken röhögök, na nem mintha ők nem. És nem úgy, hanem egyszerűen hihetetlen viccesek tudnak lenni a két- és ötéves srácok.

Na ezért nem lettem tizenéves lányok bébiszittere bazmeg, két csitri van itt vendégségben hogy Art öt éves lesz holnap, ma előszülinap van családbarátcsaládokkal, a tízévesleányok fennhangon unatkoznak és folyamatost engem zaklatnak, ha három méternél távolabb megyek visítanak, követnek, szobámba betörnek, öklömnyi gyurmát dobnak a pofámba, kieszik a szekrényemből a karamellás cukrot amit utálok de megvesztegetési célokra van ott, egy ideig kakapómódra megpróbáltam magam halottnak tettetni de ezeknek a hullagyalázás smafu, aztán végső elkeseredésemben elkezdtem őket fejjel lefelé lengetni, ez a kulcs a gyerekekhez, működött is, csak könyörögtek hogy még pedig már tőből akart kiszakadni a kezem. Hogy én milyen kurvára bölcs vagyok amiért beleírtam az adatlapba hogy apró és fiú típusú csemetét vállalok csak, hihetetlen.

Hogy már megint megfáztam ebbe a tizenötfokos nyárba, emeltem az adagokon az immunrendszernövesztő fakéregőrleménytabletta és társaiból. Most marékszám eszem őket folyamatost túladagolva, mert az biztos hatásosabb. Dupla adag placebotól gyorsabban gyógyulnak a képzelt betegek? Kiegyensúlyozza vajon ez a tüdőmre kérgesülő kátrányt?

Mikor pénteken kitaláltam hogy a barátkozás kulcsa most épp a dohányzás, vettem is egy csomaggal, és szóbaálltak velem egy ideig, a kitaszított és megvetett kisebbség csak összetart, jól elbíztam magam szokás szerint hogy tuti recept meglenne, na nem is beszélt velem senki már hétfőn. Azért a kutya meg a macska. Viszont. Otthon nekem vannak a cimborák, ha zaklatom őket kötelességszerűen mondják is hogy persze hiányzom, és szeptember végére kértem és kaptam másfél hét szabadságot, a program úgy néz ki eddig hogy 18-20 konferencia lesz esztergomban, ott iszunk a régimagyarosokkal, aztán 20-26 pécs cimborák család, 27 unokatesóm esküvője, családdal ivás, 28 másnaposan vissza oxfordba. Szerintem jó terv.

Most meg elmegyek Birmingham, mert Betti jóarc és szabadnapja van és holnap hazatelepül, meg amúgysem voltam ott még.

Tamás: - Tudod, Art, pénteken lesz a születésnapod, és olyankor bármit lehet csinálni, mindent amit csak szeretnél. Mi az amit a legeslegjobban szeretsz csinálni az egész világon?
Art: - A Kata fején ugrálni!
megkérdeztem azért mi a második legkedvencebb dolga, hátha lehet boltolni még valamit

Amúgy meg egyre inkább hiszem hogy nem lehet, sosemis lehetett dohányzás nélkül eredményesen barátkozni, biztos ezért voltam kitaszított áltiban is, mert egyszer kunyerálok cigit nyelviskolásgyerektől és máris barátkozik, sőt szinte be lett ígérve sörözés, és a "de csak péntekenként" az akár nem csak egyszeri alkalomra is utalhat, megtaláltam a kulcs, remélemlegalábbis. Olvastam tegnap egy milyenféle vitaminok jók az immunrendszernek-cikket, eldöntöttem hogy olyanom nekem nincs, és vettem hatkiló különféle dolgot amire mindre rá volt írva hogy minimum csodaszer, meg narancs pallmallt mert nem csak immunrendszert akarok hanem társalogni is emberekkel. Ez a terv.

Este meg kopognak az ajtón, Liz fogja Leót és szabadkozik, hogy nem akarnának hosszan feltartani a pihenőidőmben, meg elnézést hogy zavar, de Leó nagyon szeretné ha megpuszilnám a hasát :))) Szóval ez a gyerekezésdolog, ha le is fáradok olykor, azért eléggé működni látszik :) Art most a Snakes and ladders társassal játszik napi ezret, múltkor már befenyített hogy ha nem megyek akkor elkezd játszani nélkülem és majd jól kimaradok, mondtam hogy jaj csak azt ne, remélem még kicsi érteni az irónia.. amúgy pofátlanul csal, és általában győz. mindegyis, szóval a lelkesedés mián eszembejutott hogy olvastam én snakes and ladders játszócuccról oxford mellett, el is mentünk csütörtökön mind, Leó elaludt a kocsiban és Arttal ketten előrementünk, hát amíg a kicsi felébredt én rohantam másztam csúsztam ugrottam vetődtem labdákban úsztam lengtem kúsztam meg minden efféle, mikor Tamásék bejöttek lerogytam pihegni, Art viszont két órán át folyamatosan cikázott, jó hely nagyon, és van léghokija is, menni kell még. Leó is úgy futott végig hogy alig tudtuk követni, nagyon élvezték, majdnem mint mi, bár a többi szülő mind kint ült, kávézott, olvasott, én nem is értem, ok persze fárasztó, de szerintem azért durva, kicsapja a gyereket játszani meg begyűjti mikor menni kell és ez a közös idő ami a gyerekre van fordítva akárki láthassa. Játszótéren is mindenki társadalmiéletetél, csak én kurjongatok a gyerekeknek meg énekelek nekik, tiszta ufónak néznek már.

Most épp Sziámi Boldog boldogtalanját hallgatom folyvást, egyszerűen nem tudok betelni az elefántos öntözőkannával, azzal a szép posztersimítással, meg úgy egyáltalán.

A falamra meg ezt szereztem a minap

Meghalt Dönci. Dénes József, 51 éves, gitározott Balatonban, EurópaKiadóban, Vidámparkban, mindenhol, összekiabáltak a Mihállyal színpadon, megjárta ő is a Hitgyülit ahogy kb mindenki közülük, csinált Dixi emléklemezt, zeneszerzett, koncertezett, ezek az emberek kiállnak és darálják le magukat élő adásban, és olyan sokáig halhatatlanok hogy ilyen hosszú és kitartó önszétszedés után megdöbbentő hogy most tényleg vége. Mikor nemrég még az égő cigit gitárra tűzve szólózott. Akkor ez nem lehet, ezt nem szabadna.
Kedden aludtam már mikor öcsém bejött és mondta hogy ezvan, reggel bekapcsoltam gépet, hátha nem is, és egy darabig tényleg azt hittem, mert sehol egy cikk, hát mi kapjon indexcímlapot ha ő se, még csak ilyen kis hír se volt, nem hogy ParaKovácsféle Badabúcsúztató (leggyönyörűbb, amit valaha), ilyen életekhez ez kell, úgyhogy valaki kapja össze magát, mert én nem ismertem Döncit, de felzaklatott az eset, és jó lenne olvasni valaki közelitől. Mert hír már van kint, de azért lehetne többetmáshogy is. Hogy érdemes volt belehalnia az életbe.

Nno, vakációmnak mindjárt vége, szülők ilyes voltak egy hetet, komppal, kocsival, rossz sávba kanyarodásokkal, néztünk london meg oxford meg így környéken pár kis falut, aztán szülők hazamentek, öcsém meg maradt, csütörtökön megy majd haza, annyira nem turistáskodtuk túl magunkat, voltunk egyszer biciklizni, egy napot cambridgeben, meg párszor kocsmázni ahol sikertelen barátkozási kísérleteket tettünk illumináltan. Most már amúgy elegem van, innentől atommal fogok mindenkit meginteni aki nem jön velem kávézni legalább a nyelviskolából, ha már más közösségbe úgysem tartozom semennyire itt. Viszont az egyik szórakozóhely kidobóemberével már egészen összecimboráltunk, szinte azt mondta hogy ha jön ismerősöm akinek nincs diákja, de rendesen viselkedik, üsse kavics, beengedi. Ja, ami vicces még, lebetegedtem ebbe a hideg nyárba, zuhog folyton meg efféle, és tüszős lett a mandulám, ami engem nem nagyon zavart, csak rákerestem és mindenféle fájdalmas halállal ijesztgetett az összes honlap ha nem szedek rá antibiotikum. Orvosnál ellenben nem volt időpont, ám amikor másodszor kérdeztem hogy biztose, akkor a néni feltett a telefonos listára, fél óra múlva felhívott egy doki hogy miapanasza, elmeséltem hogy mandula, kérdezte hogy ugyanolyan-é mint amikor egy hónapja jeles kollégája doktor Szilveszter írt fel gyógyszert, mondtam hogy nyilvánhogypersze, receptet nekem, és simán felírta telefonra. Senki bele nem nézett hogy hogyan mondok Ááát. Nagyonlaza. Tetszik. Mondjuk öcsém mulatott rajta hogy legközelebb már csak a "fáj. a szokásosat. most! kell!" telefonhívással zaklatnám a rendelőt, dehát ugyan.