XhetetlenXX

Este meg kopognak az ajtón, Liz fogja Leót és szabadkozik, hogy nem akarnának hosszan feltartani a pihenőidőmben, meg elnézést hogy zavar, de Leó nagyon szeretné ha megpuszilnám a hasát :))) Szóval ez a gyerekezésdolog, ha le is fáradok olykor, azért eléggé működni látszik :) Art most a Snakes and ladders társassal játszik napi ezret, múltkor már befenyített hogy ha nem megyek akkor elkezd játszani nélkülem és majd jól kimaradok, mondtam hogy jaj csak azt ne, remélem még kicsi érteni az irónia.. amúgy pofátlanul csal, és általában győz. mindegyis, szóval a lelkesedés mián eszembejutott hogy olvastam én snakes and ladders játszócuccról oxford mellett, el is mentünk csütörtökön mind, Leó elaludt a kocsiban és Arttal ketten előrementünk, hát amíg a kicsi felébredt én rohantam másztam csúsztam ugrottam vetődtem labdákban úsztam lengtem kúsztam meg minden efféle, mikor Tamásék bejöttek lerogytam pihegni, Art viszont két órán át folyamatosan cikázott, jó hely nagyon, és van léghokija is, menni kell még. Leó is úgy futott végig hogy alig tudtuk követni, nagyon élvezték, majdnem mint mi, bár a többi szülő mind kint ült, kávézott, olvasott, én nem is értem, ok persze fárasztó, de szerintem azért durva, kicsapja a gyereket játszani meg begyűjti mikor menni kell és ez a közös idő ami a gyerekre van fordítva akárki láthassa. Játszótéren is mindenki társadalmiéletetél, csak én kurjongatok a gyerekeknek meg énekelek nekik, tiszta ufónak néznek már.