Újévre jókívánságnak pedig mi mást is lehetne mint hogy 10 órán belül 10 embernek énekeljétek el aaaa Szerencsedalt :)



BUÉK, továbbra is jó karácsony-jobb újév (második felére koncentrálva már), kellemes sikeres ésatöbbi. Akiamitakar. Jól.

Vagy öregszem (igen) vagy ez megint nem egy party-év (igen) mert bár beteg vagyok mint egy nyúl (Fuxy mama szavajárása, plágium, vendégszöveg), de ha esetleg nem, vagy kevésbé volnék is beteg, nincsen sehol semmi jó (vagy csak fumigál?) se zene se ugrándozás se házibuli se semmi, amiket kinéztem lázmentesség esetére is csak ilyen kb elmegy dolgok, most meg szinte minden ismerősről kiderül hogy punnyad/tanul/dolgozik a kötelező jókedv ünnepén (ami amúgy meg olyan depresszív gondolat hogy rosszabb se kell a félhomályos szobába). Az meg teljesenfelháborító, hogy rendben, boloduljon meg mindenki és szórjon szertefele petárdákat, már aki nem parázik hogy felrobban a kezében, én egyszer szórtam, paráztam is, nem robbant persze (kezemben nem. mint az m&ms. távol már működött), de azt miért nem lehet hogy lemenni szokott kocsmába szokott cimborákkal és inni forró valamit? úgyis mindenki elmegy valami kötelezőtpartizni, tömeg se lenne. A kocsmáknak fel kéne készülniük a kiégett huszonharmincévesekre. Feltéve hogy nem én vagyok olyan egyedül. Amúgy meg lehetett volna vicceset még így is, szilveszteri szánkózás lélekmelegítővel bőven felszerelkezve, ilyesmi, de tuti fellázadna a világ hogy mondjuk hideg. Hüjevilág.

Azért nemsokára az lesz hogy egy éven belül voltam két hónap Kolozsvár és kezdek lenni egy év Oxford, közben meg egy hét Párizs, némi Szeged, Budapest, Székesfehérvár, Komárom, Barcs, Csurgó stb, szóval azért valamennyit mászkáltam szerte. Nézegettem a minap Kolozsváros dolgokat, emaileket ilyesmi, hát azért az a város tök hiányzik, hülyeség persze hogy egy hónap után hazamentem oda a koleszba itthonról, de amúgy de. A napsütötte por szaga a Mátyás-szobornál meg brnzás lángos meg zöld ursus meg kéziratok és szakadt kolesz felújított szobája. Jézus oda de visszamennék még. De vissza fogok menni.

Meg még azt is gondolom, hogy az idő csak konstrukció és ez a nyaffadt sorrendiség nagyjában-egészében lényegtelen, mert a végén úgyis csak egy (szerencsésebb esetben két) jelzője marad az embernek, aztán erre fűzik fel ami még nem kopott épp le, hogy tudod, ez azzal történt aki a nyers darát zabálta az oviban a szekrénybe bújva. Olvasgattam most némi haszid történeteket, az bölcsebb(szóbelibb), így szervezi a világot. Onnantól meg már csak egy ugrás Harmsz és a pszeudo-Harmszok irodalmi ál-anekdotái. Egyik sírnál vagy családiebédnél sem volt még olyan hogy megszületett-élt-meghalt, csak az újramondása a történeteknek, lehetőleg vicces történeteknek, aztán amíg újramondás van addig csak bele leszünk horgonyzódva a világba valahogy. Majd még az lesz a vicces hogy belőlünk milyen jelző(k?) marad(nak?).

Kerestem képeslapokat de a legtöbb tiszta gány volt aztán inkább email, most már mindenki értesítve van hogy ünnep. Jézus megszületett, és hozott tökjó dolgokat, példáulhogy digigép, mert eddig apumét nyúltam le ha kellett, most meg már majd jól nem. Meg mágnessel záródó napló, hogy kár belé a macskakaparásom. Ja tényleg, meg a fentnevezett hozta ugye a telefont, amit most macskafogós matricával és mobilékszerrel adnak, én nem kaptam hozzá matricát és nem lóg róla semmilyen műanyagbigyó sem, amúgy így jobb :) Ráadásul némi félórás telefonálgatásokkal izzítottam pár cimboraságokat, jönnek is ide jól a kedves emberek, hú, réglátottak, dejó lesz :) Egész nap havazik és fehér, bentről teljesen pozitív a cucc :) Viszont eddig kimaradt, na majd pótolni, hogy zenétpakolni lemezjátszóba, recseg, kattog, csodajó.

Karácsonyibevásárlásnál, meg egyáltalán ebben az időszakban bárhol ahol emberek vannak olyan tömeg és olyan tömény bunkóság van hogy kimenekülni sincs hova, egyszerűen mindenki becélozza hogy a kocsit pont nekem kell tolni és álldogálni is a cipőm lesz a legjobb hely, meg nekemjön, könyökkel leszakítja a lépem stb, Zilx barátom erre ki is találta hogy beszól mindenkinek miszerint "Áldott békés karácsonyt!", persze hatástalan de már alkalmaztam én is (Zilx amúgy földi lény sőt lány és csoporttárs, csak titkosírásos órájára egyik kódolással ez lett a nevéből, hát nem tökjó, mintha egy igazi ufó cimborám lenne!). Ellenbenhogy tömegközépen remekül lehet összefutni, számos emberrel művelem már mesterfokon ezt, és az legalább vicces. Az meg már egészen hálivúd hogy kávézáskor kaptam szalvétáraírt elérhetőséget :)

A mostani kihagyás oka az volt, hogy tegnap szigorlatoztam (az a szigorlat, amiről kétszer szaladtam el hogy én ezt nem, és ami azt illeti tegnap reggel sem gondoltam jó ötletnek hogy odatoljam a pofimat, csak ha nem csináltam volna meg akkor kétéves eltiltással vágnak ki az egyetemről, persze nem mert kiskapuk, de elvileg úgylettvolna), és előtte fél hétig idegbeteg voltam és nem lehetett hozzám szólni, utána meg tökfáradt voltam, és aludni akartam, csak megnehezíti ezt a tevékenységet, ha közben az ember ugrál hogy juhú, ötös lett. Megnemérdemelten, leszögezném, mert nem úgyannyit készültem mint, de nagyon rendesek voltak és pofátlanul kihasználtam a protekciómat hogy amikor nem bírtam tovább akkor bekönyörögtem magam mostvagysoha alapon azokhoz a tanárokhoz akikkel ideális mértékben cimboráltam (nem kevéssé hogy féljek tőlük, mint másik bizottság egyik tagjával (túl okos! megnemmerek szólalni), illetve nem túlságos mértékben, mint másik tagjával (túl barát, nem égethetem be magam azzal hogy baromságokat beszélek, nemszakmázokkész) de beengedtek másikba mert jófejek (vagy mert etettem őket cukorral) szóval bárhogyan is, de) túlvagyok!

Amúgy tegnapot-mát azzal töltöm tanulás helyett (izéé, fogok...), hogy lekvárt főzök, téli lekvárt, karácsonyifűszeres narancs és gyömbéres citrom ízekben, narancs már kész, citrom most rotyog a tűzhelyen, csináltam pár képet, főleg mert végigpróbáltam az összes filézési módszert és megtaláltam a tökéleteset, nem felfedeztem csak ez bizonyult annak: félbe kell vágni a citromot/narancsot/citroncsot/effélét, ekkor az ember megpillant egy szép sugaras hártyaelrendeződést, mintegy parasztszekér kerekének küllőiképpen. Namost egyik marokba félcitrom, másikba éles kés, és a küllő-hártyák mindkét oldalán szépen le kell metélni a gyümölcshúst, ez könnyű, egy-egy mozdulattal körben az összes gerezdet leválasztjuk, majd az egyes cikkeket szépen kimetélve a héj felől kiemeljük a gyümölcshúst, és ha van benne mag akkor kiszedjük. a végén kicsit összenyomva a dekoratívvá filézett héjat kijön kb az összes leve, facsaró nem szükséges, szerintem/nekem ez a leggyorsabb, legegyszerűbb módszer. A lekvárba amúgy nem kellett zselatin, a narancs jó sűrű ragacsos massza lett a főzéssel, héjat is tettem bele, vékonyan kell levágni hogy a fehér, keserű rész ne legyen rajta, és vékonykis csíkokra vágva simán előáztatás meg effélék nélkül (előtte megmosni azért persze) bevágtam főni a fazékba lével, hússal, narancs esetében fahéjjal és szegfűszeggel, citrom esetében friss reszelt gyömbérrel (maradékot leforrázva forróvízízű kicsit csípős teát lehet csinálni, én így szeretem, van aki tesz bele ízt is, hogy citrom meg egyéb cuccosok, fűszerek). felforralni, lassan főzni kb egy órát, addigra kigyün a leve (vö. Boborján a feketemágus a youtubeon) a gyümölcshúsnak, szétfőnek kb a rostok benne, megpuhul a héj a cukros szirupban, kis tartósítószerrel (ha némileg szeretnénk eltartani, bár nagyon finom, úgyis el fog fogyni) összefőzni aztán lehet tenni üvegekbe. Itt vannak ilyen trükkök hogy fejtetőreállítani a leárt üveget kicsit, szárazdunsztba tenni egy napra (takaróba bugyolálni hogy lassan hűljön ki), ilyesmik, aztán kész, karácsonyra talán jobb mint a klasszikus/unalmas bor és csoki kombináció. Képeket majd töltök fel, magyarázó ábrák meg mittoménmi. Amúgy a narancslekvár pirítóson valami egészen mesés, édes, narancsos, van egy olyan pillanat amikor pedig mézeskalácsízű. Hmmm.

Vettem sídzsekit, teljesenjó, piros meg minden, van benne ötmillió zseb meg hófogó meg kapucni amiben tegnap sem buktam le mikor újból leraboltuk a gránátalmatermés maradékát a köztérről. Amúgy meg azzal nyugtatom magam hogy igaz hogy felesleges, de egyrészt akciós volt és sokkal olcsóbb mint a többi ellenben sportboltból van és működni látszik jól, meg hogy gyerekekkel játszani stb jobb lesz ez mint a szövetkabát úgyis, meg hát múltkor szereztem nadrágot is hozzá és az meg egyszerűen mecseki szánkózásra van tervezve, úgysem volt szánkózóscuccom, persze ebbe bele lehet kötni hogy sosincs akkora hó hogy lehetne szánkózni, de ettől még a lehetőség fennáll, most is épp esik valami hóféle, és az ablakomba tudtam csinálni minihóembert, ebből még akár szánkózás is de tényleg.

és ez is egy ilyen gonosz vizsgaidőszak, hogy az ember csak rosszulérzi magát, nem elég az hogy hideg meg sötét meg csúszik a világ és ostobán kalimpálva közlekedek a jégen, de ismerősök is egyremásra rosszul érzik magukat vizsgák után, én sem cigánykerekeztem még el a dzsámiig örömömben egy jegyem megtudása után se, elfújom a grogot, újraolvasom EstiKornélt (naná hogy arra a könyvre gerjedek rá ami véletlenül sincs a megtanulandó anyagban) és fejemre húzom a szoba sarkát. Legalábbis azt kéne. azért megnézem mi van itthon groghoz. vagy rumostea. melyik szánalmas kevésbé? mert most nem magányos alkoholista vagyok csak behavazott olvasó. mégha mostanság átmenetileg képtelen is vagyok olvasni. legalábbis olyant ami nem scifi. vagy legalábbis olyant amit nem szeretek erősen. vagy legalább hogy ami nem felesleges vizsgákszempontjából. még ha ez nem is túl produktív így összerakva. csudavigye. amúgymeg körülnéztem és még csak rum sincs szóval mindegy, forrókakaótól meg nem lett jobb.

Bepótoltam a féléves kötelező tesiből hármat egy húzásra, majd levizsgáztam belőle, mindezt egy aláírásért, hogy mindig a legjobbat be bírom választani a felsoroltakból. ehh. fájnak a nemlétező izmaim

Már mindenhol van ezekről ötmillió cikk meg kép meg előzetes meg torrent, de amiket várok film az egyrészt Macskafogókettő, amitmegmégjobban az I'm not there. Utóbbi kizárólag moziban, kizárólag eredetinyelven, szóval lehetetlen mert a feliratban ezek itt nem hisznek, pedig ha megnéznék hogy Romániában hogy beszél mindenki idegennyelveket feliratostévé után kishazánkban meg hogyan nem (mert hiába gondolja minden utcajárókelő, a tagolt, hangos beszéd és mutogatás ötvözése még nem lesz mondjuk hirtelen angol mondat), akkor lehet leesne hogy nemostobaság. Mindegyis. Vanesetleg valakinél moziterem?

Na és persze nemutolsósorban este (éjszaka, hajnalban) is jártunk a városban, kocsmában inni mocsokdrága ezért általában első állomásként egy angolbárt céloztunk be, ott volt happyhour amit vagy elértünk vagy nem, de akkor félmocsokdrágán adják a seritalt, nemhátrány az se, utána meg mikor kidobtak minket nyakunkbavettük a várost amíg nem láttunk nyitvatartó helyet, persze sokáig ezek sem húzták, jellemzően hét elején próbálkoztunk ugyanis mulatni (többi napokon általában Zsófi dolgozott), és ezek nem törődnek a saját alkoholistáikkal, nem találtunk egy nonstopkocsmát se, persze lehet csak rossz utcákon kóricáltunk, de szóval azért el lehet ütni az időt, és mindenféle kedves emberekkel lehet összecimborálni éjjel, uccsó este Etyien és Mátyiő akartak minket beszervezni hogy menjünk el hozzájuk, van fű, van ital, közel laknak (egyikük csak fogalmamnincs melyik melyik volt), mindösszesen csak csendben kell majd mulatni mert anyukájánál lakik és hát nem kéne felébreszteni, inkább passzoltuk azért, bár igazán kedves volt EtyienésMátyiőtől az invitálás :) Hazajutás már nehezebb feladat, metró korán leáll, fél egytől nincsen asszem, éjszakai busz meg húszpercenként jár és nyilván az ember összefagyva akkor ér oda amikor még negyedórát kell ácsorogni a jeges szélben (esténként nagyonnagyon hideg lett, meg hát van az hogy a többiek a lakásban már megszokták de az ablakok egyszerűen nincsenek szigetelve, fúj be a szél a szobába, ok, nem orkán, de én végig pokrócban ücsörögtem, többiek meg néztek rám hülyén hogy honnan jöttem, mondjuk láthatóan volt ahol zavarta a háziakat is a dolog, az egyik becsukott ablak ilyen széles celluxszal volt leragasztva hogy ne legyen huzat, igaz, funkcióvesztéssel, de működött), aztán mikor odaért az éjszakaibusz nyilván volt hogy rossz irányba szálltunk fel, de aztán átrohantunk szembejövőhöz sikeresen - amin egy úriember egész úton üvöltött, nem tudtuk telefonba vagy csak úgy elbeszélget a világgal, mindenesetre egy idő után kiderült hogy a kétségbeesés oka az hogy éhes, és a közönség összedobott neki egy szendvicsrevalót, ez a mutatványosok paradicsoma, semmi kétség. Mondjuk lehetett volna biciklit is bérelni, minden utcában van szinte állomás, egy euró egy napra, és bárhol le lehet tenni, csak készpénzzel nem lehet (számláról levesznek pénzt hogy ha esetleg elveszted tönkreteszed stb akkor levonja beparkolásnál meg visszakapod), és bankkártyánk még lett is volna, csak valószínű rendelkeznek valami beépített szondával, vagy a rendszer letiltja azokat, akik tizenötször próbálják a bankkártyát a bizonylat nyílásába applikálni szinte nyelvhegykidugó koncentrálással, és egyszerűen nem volt hajlandó nekünk kerékpárt adni. Hogymér?

Montparnasseon bementem temetőbe, van ott mindenki, csak már alig vonszolódtam egy heti és egésznapos caplatás után, és nem kerestem meg a többi híreseket, csak Gainsbourg sírját néztem meg, legközépen van ami kedves dolog, keresni sem kell így ugyanis, nagyondurva, az az ember 16 éve halott, és a sírja tele van friss vágott virággal, metrójegyekkel, képeslapokkal, üzenetekkel, fényképekkel, képekkel (és karikatúrákkal) róla (utóbbi szerintem azért nem egy kimondottan cuki dolog dehát őktudják), a bokrok mögötte teleaggatva mindennel üzenettől kezdve plüsskutyuson át a karácsonyfadíszként felakasztott teletubbies-figuráig, kemény. És amúgy meg tökjó, meg szép, metrójegyek főleg, mert az egy dolog hogy kalauzos slágere volt, de ezek azok a jegyek amiket arra használtak fel hogy idejöjjenek hozzá. az jó.

Múzeumokat meg ilyesmiket persze lehetetlen végigjárni, valamennyire próbáltam körülmászkálni egy kicsit, kötelezőbbeket megnézegetni legalább, szereztem ilyen Paris Museum Pass nevűt, meg vasárnap hónap első vasárnapja volt, akkor majdnem minden, de legalábbis sok múzeum belépőmentes, az se jött rosszul, csak azt felejtettem ki a számításból, hogy ha én tudok róla akkor az egész világ is, és pl (többek között) ezen bukott el a D'Orsay látogatása (először akkor mentem mikor már zárva volt, aztán pont akkor amikor még nyitva volt ugyan de a pénztárt már lezárták, aztán vasárnap reggel, amikor nem az, hogy az egész előtte lévő teret szorosan kanyargó embersor töltötte be bejutásra várva, mert azt még kivártam volna, de mikor megnéztem mégis hol a sor vége hogy beállok kiderült hogy valami három utcával arrébb is még állnak a kedves emberek, aztán gondoltam akkor először Louvre, de mikor délután visszajöttem olyan négy körül - hatkor zár-, akkor a sor vége még ugyanott volt (pedig milyen jó lehet, jaj, milyen jó lehet!), hát mondjuk már ezek a kedves sorbaálló emberek is tuti hogy nem jutottak be, nem ment gyorsan a sor, az jó lehet, sorbanállni egy napot hiába). Először csak így kertekben mászkáltam, mert ilyen museumpasst valahogy sosem ott árultak ahol próbáltam venni, tudom, énamatőr, akkoris, aztán csak gyalogoltamösszevissza, hogy piramisok, királyi palota (belecsöppentem egy kosztümösfilm forgatásába ott, azért az igenhangulatos napszállatkor szemberohan többtucat álarcos báliruhás ember, akkor hittem bele másodszor a városba), meg felmásztam Diadalív tetejére (mennyi lépcső), Eiffeltorony tetejére fellifteztem (időjárás tök kiszámíthatatlan volt, egyik nap ragyogó ég, napsütés, aztán meg egész nap szürke, esik, pocsolya minden - és ez is esős nap volt, torony tetejéről a felhő belsejét lehetett látni, lefelé valamennyit az utakból a felhőn át, legjobb a lift volt, azt le is videóztam, marhajó a szerkezete, széptecc, látszik útközben szépen), Notre-Dame tetejére (mégtöbb lépcső, ráadásul szűk csigalépcső, ami egy szakaszon kétirányú, kb egycentis fokokon araszolni embereknek passzírozódva-esve állandóan miközben belső oszlopban nem nagyon lehet megkapaszkodni, hát az elégintenzív), belemászkáltam notredame kincstárba (nagyon durva ereklyék, egy Márton nevűnek a fél combcsontja, amibe szépen egyenesre reszelt felületre rá van vezetve a néhai tulaj neve - másik fele a csontnak vajon hol van? - bársonybélésű aranyládikában kukucskálóablakkal, és akkor ez még a lágyabb fajtából van), Conciergerie, Sainte Chapelle (az az ami kétemeletes, és lent ilyen kis festett falak, sok szuvenírárus - Zsófi mondta hogy egy honfitárs imígyen kiáltott fel valahogy füle hallatára: Na, viszünk a családnak is szuterént! - felső emelet meg körben soksok hatalmas színes üvegablak, és még a kapun a zárra is két angyal van faragva), Eiffel lábánál van a Branly, a másik múzeum amit dekár hogy kihagytam, csak hétközben nem volt rá időm, kicsit kiesik a többi közül, vasárnap itt is tömeg, hétfőn nem volt nyitva - D'Orsay se - kedd hajnalban meg már jöttem haza... Mesélték mindkettőről hogy milyenjó, hát ha legközelebb erre lennék megpróbálom azért megnézni őket. Viszont voltam Louvre (befogadhatatlan töménységben vannak a remekművek, két óra alatt annyira belecsömörleni hogy csak, ráadásul a tülekedő népek, akik háromszáz karéjban állják körül a MonaLisát hogy azt fényképezzék ahogy a többiek fényképezik a kordon meg üvegfal mögött lévő képecskét, hát ez engem annyira nem tudott feldobni, az már inkább mikor olyan termekbe tévedtem ahol nem volt híresség, kongott az ürességtől és gyönyörű dolgokat találtam lökdösődés nélkül, de közben meg rájöttem hogy a 18-19. századi festészet, amiből elég sok termen végigkóvályogtam abszolút nem szívemcsücske, és persze elismerem én a technét, de azért az invencióval csak barátibb a dolog, és három monalisát simán lecserélnék egy Pollock csurgatott festményre. L'Oragerieben volt sokminden ami tetszett, mondjuk nem feltétlenül a vízililiomokkal fogtak meg de azért azt érdemes megnézegetni, Ars et Metiers is vicces (első biciklik, első autók, millió nyomogatható gomb meg találmány meg szerkezet), Picasso múzeum is tökjó, viszont ahol lubickoltam az egészben az azért mégiscsak a modern művészetek múzeuma a Pompidou Centre-ben, mész és Dalí, Pollock, Picasso, Mondiani képek mindenütt, és mellette van Vasarely, Moholy-Nagy fényképeknek külön terem, és két soron keresztül Kassák MA folyóiratának a számai meg különszámai, hát ott valahogy igenszerettem magyarlenni (máshol ez valahogy nem kapott el, de itt majdnem odarángattam egy teremfelügyelőt hogy onnan jöttem ahonnan ezek a képek-újságok! aztán persze uralkodtam magamon azért), az azért eléggé ott van mikor a képeken először csak egyre durvábban textúrra hívják fel a figyelmet rétegek lekaparásával meg ilyesmi aztán meg egyszercsak nem elég a festőnek a két dimenzió és késsel nyit másikat a vásznon. Szóval az a hely azért nagyon kedves nekem, már csak a kívülvezetékes épület miatt is, hát még ami bévül van!

Francia emberek. Gettóban laktunk (nemám, egyik metróvégállomány, négyes metró, Porte de Clignacourtól kicsit visszább Simplon felé, tökjó hely, piac minden nap, bolhapiac hétvégén - olyan vidám nagy táskát szereztem ott hogy csak! a világon minden belefér, ez teljesenbiztos, ráadásul picassomúzeumban néztem hogy pár képen a bácsi pontugyanilyen pöttyözést csinált mintának, hú), arra már kb csak színesbőrű emberek voltak (amúgyis, aki nem az nagy eséllyel túrista mindenfelé, tök vidám, jóezígy asszem, amilyen kavarodás van, mikor visszajöttem az volt fura hogy itthon alig láttam olyan embert aki ne ugyanolyan jellegzetes keleteurópai arcéllel mászkált volna. Jó, az mondjuk fura volt mikor bementem egy boltba és a falon végig olyan samponok-hajfestékek-kenceficék voltak amin néger modellek mutatták hogy ettől leszel nagyonszép, de valszeg csak mert itthon meglehetőst kevés ilyen bolttal találkozik az emberleánya). Mivel az udvarlás kb életforma azért ha valakinek az ember véletlenül egy félmásodpercre a szemébe néz, akkor a válasz minimum mosoly, köszönés, de inkább az hogy cimborálni kezdenek, puszipuszi, honnan jöttem, hogy tetszik Párizs, mit tanulok, és néha van hogy tíz perc múlva az új barátodról kiderül hogy egy csöves aki pénzt akar, akkor meg már nehéz kikeveredni jól a helyzetből, viszont ami meglepőbb, hogy általában meg nem. Mondjuk ez mind szépésjó, csak senki nem tud angolul (ez így nem igaz, kicsit tudnak, de csevegni már nem lehet úgy nagyon) (Zsófi szerint genetikailag képtelenek bármilyen idegen nyelv elsajátítására, mint ahogy a zsebkendőhasználatra is - mindenki folyvást harákol, az hogy egy csinos huszonharmincas kosztümös leány jön szembe nem jelenti az hogy nem szív egy hatalmasat az orrán félpercenként, és ezen a tél csak ront). Vagyis hát eljutunk addig a három kérdésig hogy tanulás meg Párizs meg aktuális kedv, és utána újrakezdik végtelenítettben újramegújra ezt a három témát, és bár én a nyelvet még nem bírom így nem tudok arról beszámolni hogy csak a nyelvtudás volna-é az akadálya a csevegésnek, de Zsófia azt mondta őt az egyik fiatalember kb hatvanszor interjúvolta meg a kedélyállapotáról, a végén már csak nézett, hogy hát hogyan lenne, pont úgy mint három perccel azelőtt, annyira gyakran nem változik ez nála (majd inkább leléptünk csúnyán). Amúgy segítőkész, bájos emberek, olyannal is találkoztunk igenelvétve akivel lehetett beszélgetni, meg hát hajnalban ha már aludni illenék és nincsenek az utcán emberek, akkor bárkivel futottunk össze rögtön barátkoztak intenzíven meg emlegettek különféle bulikat ahová menni kéne stb, szóval igencsak barátkoznak, mégha felületesen csinálják is ezt (napi hatvan új barátot bizonnyal nehéz is lenne behatóbban megismerni), csak néha zavaró amikor harmadszor kérdeznek rá arra amit azelőtt tíz perccel félórán át magyaráztál :)

Metró, abban töltöttem a fél hetet, van ötszáz vonal, meg RER hálózat (ilyen HÉVszerű, földalatti vonat, néhol kétemeletes verzióban), meg millió busz (fura is volt mikor Pesten néztem hogy három metró, olyan volt mint két hete mikor németórán rájöttem hogy az a ragozási táblázat ami ráfér egy lapra nem egy része a dolognak, hanem az egész - latin meg orosz után nem is értettem, négy eset? alanyon kívül három? mi volt ebben nehéz bármikoris? persze tanulni nyilván nem tanulok rongyemberén, de tökszimplának tűn így ránézésre). Közlekedés nagyonjó, mindenhol ott lehet lenni kb fél óra alatt, ez már olyan kedvemrevaló nagyságú városnak tűnt, turistadolgokat (hátígy belváros, vagy belebbváros vagy miaz) gyalog is bejártam, azért nem kicsi, el lehet ott lenni jól. Közlekedési eszközökön hatványozott esélye van az embernek félkegyelműekkel találkozni (utcán csak sötétedéskor rajzanak ki), sajnos ezek közül az utazás során több honfitársnak bizonyult, el se tudtuk dönteni hirtelen hogy minden magyar ilyen nyomorult pára vagy a selejtje feltűnőbb külföldön és itthon beolvasnak a masszába, esetleg hogy a hosszú idegenbeszakadás csinál nyálcsorgató idiótát némelyekből, azért remélem angliában nem kezdek idegeneket agresszívan zaklatni hirtelen. Viszont a franciák (francia alatt csak nemturistát értve, a legtöbb echte francia nem fehérbőrű, és a bevándorlók annyira beleszervesültek az egészbe hogy odalenne a hangulat jórésze nélkülük) találékony pénzkeresése betör az utazásba is, nemcsakhogy a megállókban van komplett fúvószenekar néhol, de bizony megesik hogy az ember ül a szerelvényen, és mikor kinyílik az ajtó belép egy ember maga után húzva a nagymamákféle cekkert, táska helyére gumipókkal hangfalat rögzítve a fémvázra, aminek a tetején odaszigszalagozva figyel a discman, majd egy gombnyomásra durvás szintifutamok töltik be a teret, és a barátunk előbb egy tangóharmonikával rázenélve az alapra zendít rá a Yesterdayre franciául (szintetizátor. harmonika. yesterday. francia. nemtudom átmegy-e, de tényleg erős a produkció), majd a zsebéből kinyerve egy poharat körbekalapozik vele és a távozás hímes mezejére lép. És ennél még van tovább, létezik két román fiatalember akik szintén zenei aláfestésre a kapaszkodók rúdjain lejtenek erotikus táncot. Mondjuk láttunk jópofát is, egy srác bejött, feldobott két kapaszkodórúd közé egy megfestett lepedőt és speedygonzales zenére bábozott, az aranyos volt nagyon. Az ilyen produkciókon kívül meg még mindig ott vannak az automaták a legnagyobb számban, több napon át múzeumok között azzal éltem túl, ha valaki olyantájt jár, van egy csoki piros zacskóban, a neve M-el kezdődik, kis golyók, belga csoki kívül, és roppan és isteni.

Szóval Párizs. Utólagmondva úgy gondoltam, hogy kihagyni kár lenne a várost, de egészen elvagyok nélküle, és némileg vacakul is éreztem magam hogy akiknek elmondtam sok esetben azzal reagáltak hogy (lágysóhaj) Páááárizsn (párás tekintet), míg én sosenemis sóhajtottam bele a világba, és biztos inkább a sóhajtóknak kéne menniük egy igazságos világban, dehát ígyalakult ugye, nohát ehhez képest ha nem is az hogy Páááárizs, de egyszerűen hűdenagyonjóhely. Tulajdonképpen már első nap, mikor Zsófi egyetemen volt (blokádokon át lehet csak bemenni, csak külföldi diákot engednek be, mivelhogy a honi egyetem fizeti a nyelvi képzést, ezért azok az órák meg vannak tartva sztrájk közben is, többiből lehet nem lesz vizsga se stb) és sorbonnekörnyéken bóklásztam aztán egyszercsak ott volt egy hatalmas füvészkert, mellette természettudományimúzeum vagymi és három szobán át tartó dínócsontváz kukucskál az ablakán, a kertben meg csomó szökőkút labirintus virágzó növény (egyáltalán, mindenhol épp virágzó növények vannak decemberben, mennyi időnként kell ott cserélni a csoffadtabbakat??) meg szobrok, óriási libanoni cédrus illetve összevissza repdeső madarak (majdnem szívrohamot kaptam, az egyik fán valami rohattnagy dög elkezdett hörögni-vonyítani, majd felrepült, egy daru volt. szerintem kiszökött a szomszédos állatkertből, de kitudhassa. Ehhez képest kb semmise volt a Tuileriák, jó mondjuk az biztos nyáron azért más, de ezt milyen remekül megcsinálták most is. Tuileriákban csak a vadkacsák meg a sirályok voltak mókásak, előbbiek nem féltek, utóbbiak már támadtak is. A botanikuskert mellett a másik ami azért nagyonhűde, az a Luxembourg kert, hát az valami nagyonjó hely. Mondjuk akkor már mindennek örültem ahol lehetett ücsörögni mert hét vége felé mászkáltam arra, és egész heti talpalás után a lábam csak vízhólyagból állt, és a cipőm talpa meg kettétört (mindkettőnek!), nem is értem hogyan, meg azt sem tudom mikor, pedig most vettem nemrég, micsodavilág.