XhetetlenXX

Meg még azt is gondolom, hogy az idő csak konstrukció és ez a nyaffadt sorrendiség nagyjában-egészében lényegtelen, mert a végén úgyis csak egy (szerencsésebb esetben két) jelzője marad az embernek, aztán erre fűzik fel ami még nem kopott épp le, hogy tudod, ez azzal történt aki a nyers darát zabálta az oviban a szekrénybe bújva. Olvasgattam most némi haszid történeteket, az bölcsebb(szóbelibb), így szervezi a világot. Onnantól meg már csak egy ugrás Harmsz és a pszeudo-Harmszok irodalmi ál-anekdotái. Egyik sírnál vagy családiebédnél sem volt még olyan hogy megszületett-élt-meghalt, csak az újramondása a történeteknek, lehetőleg vicces történeteknek, aztán amíg újramondás van addig csak bele leszünk horgonyzódva a világba valahogy. Majd még az lesz a vicces hogy belőlünk milyen jelző(k?) marad(nak?).