Vettem kedves cimborahölgynek műszempillát, durvát, rózsaszín a töve, tollak állnak ki belőle, hatalmas, és hogy ne maradjon egyedül, magamnak is egy szolidabb kék-lilát. már ment ragasztó a szemembe, de kezdek belejönni, tényleg, bizonyítékfotók:

[amúgy aki még nem értesült róla, 2010 fő divatkelléke a műszempilla lesz, ezt írták újságokban, ami engem pont annyiban érdekelt, hogy sokféléből lehetett választani, kevéssé tudom elképzelni hogy nempoénból is feltegyem]

Ápdét 2

Vasárnap este gond nélkül megérkeztem Ferihegyre, ahol várt a bátyám és barátnője, akik jófejek voltak és eljöttek értem, elindultunk Pécsre, majd az autópályán lejött az ékszíj, mert eltört egy feszítőhenger, és egy benzinkútnál csöveztünk amíg a rokonok meg nem mentettek, Fehérváron aludtunk egyet, aztán apum eljött Pécsről (előtte két nappal Fehérváron volt, hogy levigye nagyszüleimet, szóval örült mindenki nekem :)), nemjókocsit lehozták Fehérvárra, minket hazahozott Pécsre, szóval hááá, itthonvagyok, karácsony megvolt, jöhet a sör meg cimborákkal találkozás :)

Ápdét

Kedden hajnalban felkeltem, jeges úton odaért a busz időben, de a repülőm nem ment, töröltjárat. Oxfordban karácsonyoztam egyet, Liziék tündériek voltak, otthon család elhalasztotta a karácsonyt mikorra hazaérek. Ma este megy remélhetőleg a repülőm, már mindent ötször bebiztosítottam, néztem időjárást, meg reptéri híreket meg minden kutyafülét, a buszjegyemet, amit vagányan kései időpontra vettem, hogy késés nélkül lett volna fél órám a becsekkolásra, azt áttettem későbbre, és elvileg nem jöhet közbe semmi, de azért félek, mert elég szar volt egyszer ott állni, hogy este nem iszok a cimborákkal és másnap nem látom a szüleimet meg ilyesmi, de kétszer eljátszani aztán mégrosszabb lenne. Efféle. Amúgy az ittvárás alatt nem csináltam semmit, srácokkal mentem ha sétáltak meg ilyesmi, könyvet olvastam, de úgy döntöttem hogy én ugyan ki nem pakolok erre a majdegyhétre, mert nemsokára megyek haza. Hát így.

Találtam egy filcházat, itt, annyirajó, majd meg kéne csinálni egyszer vagy efféle, valamiféle gyermekformának, srácok is imádnák, csak kurvanagy meló, meg nemtudom befér-e egyáltalán a játékszobába még..

A másik, tök más téma, szóval van nekem ez hogy Afrika, minden évben egyszer kitalálom hogy el kéne oda menni önkéntesnek iskolát építeni meg ilyesmik. Közben persze egy kutyafattya vagyok, mert más, jófejebb emberek nem évente kitalálják, hanem valahogy támogatják őket, de ettől függetlenül azért zavar hogy ott elég szar lehet élni, nincs tiszta víz meg semmi, ellenben járványok de. És ezért nagyon szoktam örülni ha kitalálnak valamit, ami tud célzottan segíteni, mert ha ledobunk egy láda kockacukrot, de közben szomjaznak, az nem a megfelelő segítség. És valamiért mostanában vannak fiatal vagány dizájnerek akik akár elgondolkodnak azon, hogy mi lehet érdemi segítség, kis lépésekben, meg minden, az egyik az egy hatalmas műanyag henger volt, amit kitaláltak, most nem találom a cikket hozzá, olyan mint egy úthengerkerék, csak annál kisebb, a közepén lévő lyukba belefűznek egy madzagot, az oldalán van egy csap vagy valami, és a folyóban megtöltve haza lehet húzni benne a vizet. És ez a műanyagkerék gyakorlatilag forradalmasítja az életet, mert eddig a nők és gyerekek feladata volt a vízhordás elég messzi helyekről, fejen egyensúlyozva akár, nagyonkorlátozott mennyiségben.

A másik, azt tegnap olvastam, PeePoo bag, egy zacskó, ami mobilwc, lehető legminimálisabb előállítási költséggel, a zacskó belseje fertőtlenítővel van bevonva, a cucc használat után egy napig szagtalan, begyűjthető, higiénikus, nem mosódik bele nyüzsgő baktériumokkal a vízbe, és lebomló műanyagból van, úgyhogy elásva simán komposztálódik, szóval azért ez egy nagyonfasza dolog, tessenek átérezni.

Egy jófej univerzumban olyan könyvet kapnék karácsonyra, ami leírja, hogyan építsünk otthon robotot. de nem ám ilyen kreatívkönyves szinten, hogy az a jelű dróttal kösse össze a C1 és C2 elemeket és pattintsa helyére az előreprogramozott chipet, hanem hogy tudjam is hogy mi mit csinál, meg minden. [A jófejebb univerzumban a sör is olcsóbb, a cimboráim ugyanolyanok, az okos pasik nem jönnek össze buta lányokkal, én pedig berúgás nélkül is tudok barátkozni. Persze ez mármár cukrozott takony]

Közeledik a karácsony, ezt onnan is lehet tudni, hogy elköltöttem a pénzem mindenre már megint (ajándék másnak, ajándék magamnak, mert végülis milyenjókönyv és a másnak is vettem valamit ezért ráfogható hogy karácsonykészülődés, repjegy odavissza, buszjegy reptérre-vissza, effélék..) és aprópénzszortírozó-zacskókba rendeztem a fióknyi felhamozódottat, plusz egy ajándékra talán elég is, bár azért fióknyi állapotban többnek látszott a nyomorult, ráadásul mindig ugyanannak a pár ismerősnek-családtagnak találok ajándékot, a többieknek meg semmit, nem lesz ez így túl kiegyenlített, sőt, nem mintha egy idő után lenne miből venni még ajándékot, szóval fasza ez, majd rajzolok angyalkát és azt nyomom mindenkinek a mancsába, ez a tuti recept, ötéveskoromban is hogy bevált.

Dr Who függő lettem, de dulván, a kilencedik doktor az nem a kedvencem (tizedik! tizedik! és még a nyolcadikat csekkolni kell, de a hosszúsál miatt esélyes így első ránézésre), de ugye ezek a doktorok nem emberek, és ugyan szinte mindig van okos és jónő útitársuk, akik bele vannak esve a doktorba, de másik faj, meg mennyivel okosabb, meg hány faj halálát okozta, mittomén, sose lesz semmi, viszont mikor a kilencedik meghal és regenerálódik a tizedikké, akkor a halála előtt majdnem emberi, és ma néztem azt a részt, de máris újranézném, beteges kezd ez lenni. Szakdogám sosem lesz, de DrWhoban jó leszek nagyjából (persze rendes rajongónak meg sosem vagyok elég elvetemült, battlestar galacticát nagyon szerettem, én szoktattam rá embereket, meg minden, és mégis leragadtam a harmadik sorozat végénél jóidőre, és bár remekjó ötletnek tartom a cylon-kenyérpirítót, de mégsem én terveztem vektoros rajzot hogy bele lehessen gravíroztatni, stbstb). És aki az egész bejegyzésből nem ért sokat, az ne ijedjen meg, maximum arra utal, hogy van élete vagy másik sorozatokkal bassza el az idejét :)

Amarettos forrócsoki hmmmmm! (Köszi Tamás! :)

Na az úgy van, hogy aki végignézi a valóban olvasott feedjeimet, mert persze a java az csak be van pakolva oda, mintha, mert azért a négy sorozatért nem olvasok el valójában naponta sok commentcomos cuccot, és a külföldi elemzőnéni által írt merre kéne mennie a magyar gazdaságnak és politikának-dolgot is inkább csak elviekben gondolom olvasásra érdemesnek, és valójában nem olvasom, szóval amit tényleg megnézek mindig, az jellemzően vagy kisgyerekblog, képekkel, kis ruhákkal meg apró cipőkkel meg gyereketetős videókkal, vagy teljesen beteg, durva képregény/szétcsapottan írt sms. átmenet nincs. és ezért lehet, hogy békésen duplózom Leóval, ő egy farmot épít, lovacskákkal, almafával, istálló is van, meg sok csikó, én meg közben megépítem Freddy Kruegert. duplóból. jó lett, tetszett a leónak is a bácsi, aztán még levezetésnek csináltam rúdtáncoló duplonénit, mielőtt szétszedtem az egészet, mégiscsak kínos lenne ilyesmivel lebukni.

Viszont lehet, hogy a gyermek fogékonyabb mint gondoltam, kaját akkor lehet beletenni, ha közben szórakoztatóközponttá lépek elő, mert különben elrohangál érdekesebb dolgokat csinálni, na próbáltam falatnyi csirkedarabokkal mindenféle trükköt, egy vált be: menekülnöm kell a falattal a szájától, a táplálék nevében fennhangon reménykednem hogy túlélem a kalandot és Leó nem fog elfogyasztani, mire Lenci a kacagástól gurulva levadássza a zsákmányt, ekkor még halálsikolyt is kell hallatnom. így szoktunk mi ebédelni.

Tavaszi napsütés kint, aztán nekem mégis karácsony van már napok óta, sütiket sütök folyamatosan (fogd rá a gyerekekre), karácsonyi színezőket nyomtatok (kemény alku árán, három dínó mellé elfér egy karácsonyfa), egy posztban voltak koszorúk, és az egyik újságpapírból hajtogatott csillagokból volt összemókolva gyönyörűre összeállítva, megkerestem ni: koszorú [remélem az életben senki nem olvassa vissza a böngészési előzményeimet soha, csak úgy eszembejutott]. Az elébb is nyomtatni akartam valami baromságot, viszont a nyomtató, amiben tegnap cseréltem mindenfélefajtatintát megmakacsolta magát, és lassan, komótosan, nyomtatást imitálva, komolyan, zümmögve hozzá meg minden üres papírokat szórt ki magából [nem ide tartozik, de ezt olvastátok-e: Today, I pulled over to help an attractive girl on the highway in the middle of nowhere. When I asked if she needed help she told me she was going to try starting her car one more time. She then started to make fake engine noises and told me that she was good to go and that I should be on my way. FML - FMyLife oldalról. Brüm brrrrüüüüm] próbáltam rájönni a hibára, újraindítottam a világot, meg minden, erre a végén kiderül, hogy a számítógépem C meghajtóján elfogyott a hely pár napja, azóta virtuális memóriából imitálja a működést az egész cucc kb, ami csak azért meglepő, mert ismerve a saját mentési szokásaimat (bármi ami szimpatikus azonnal mappabeállítás nélkül ömlesztve) alapértelmezésnek a D-t adtam meg mindenhez, dokumentumokat is átpakoltam, meg mindent, szóval rejtélyes volt a dolog, amíg egy félreeső mappában meg nem találtam megosztva a Bright young things filmet, amit az öcsém rakott oda biztosan. Átpakoltam, nyomtat megint, juhújuhú. csinálok is néhány összehajtogatható karácsonyibizbaszt.

Tegnap meglepetésszerűen végetért a régiangol kurzusom, valamiért meg voltam győződve, hogy még lesz egy óra jövőhéten, és tesséklássék fordítottam csak, mint eddig is, hogy maaajd az utolsó órára felkészülök és akkor micsoda lezárás, hú. khmm, hát az nem jött össze, mondjuk szerintem jobban tudtam, mint ahogy a tanár gondolta rólam, mert a többieknek mindig sokkal hosszabb mondatokat osztott fordításhoz, nekem meg ilyen párszavasat, no mindegyis, most majd lesz időm szakdogához olvasni oroszozni sorozatot nézni.

Bájos az öcsém, tényleg, amikor hajnalnégykor felhív hogy ő még beszélgetne, de a társasága elszéledt, és csak fél óra után kezdtem egyre erősebben érezni, hogy nekem, a társalgás egyéb résztvevőjével ellentétben fel kell majd kelnem korán, múzeumba menni ilyen rézlapba mélyített lovagot, hölgyet satírozni és leszerelni a hisztit - Leó eltanulta nagy és okos bátyjától a zsarolást, csuklóból megy neki a "ha nem veszed meg nagyon mérges leszek rád / sírni fogok" [megjegyzem ezt két kisajándék után tudta felhozni...], a sírás imitálása még nem tökéletes, úgyhogy szoktam neki mondani hogy könnyek nélkül hiszti csak ez, babám, de azt hiszem, ez csak arra jó, hogy próbálja tökéletesíteni a fegyvertárat. Amikor éppen nem jut ez eszébe, akkor továbbra is kedves és jófej, meghagyja az utolsó sütit hogy azt majd elfelezik Artúrral, meg minden. Ja, és az oviban rászokott, hogy a családtagokat nem ismerik a többiek, és a múltkor hozott egy könyvet, és bejelentette, hogy "Ezt mamitól, papitól, és a nagytestvéremtől kaptam, aki Artúrnak hívnak" és ilyenkor, azt hiszem, nem ildomos nagyon röhögni :)