XhetetlenXX

Bájos az öcsém, tényleg, amikor hajnalnégykor felhív hogy ő még beszélgetne, de a társasága elszéledt, és csak fél óra után kezdtem egyre erősebben érezni, hogy nekem, a társalgás egyéb résztvevőjével ellentétben fel kell majd kelnem korán, múzeumba menni ilyen rézlapba mélyített lovagot, hölgyet satírozni és leszerelni a hisztit - Leó eltanulta nagy és okos bátyjától a zsarolást, csuklóból megy neki a "ha nem veszed meg nagyon mérges leszek rád / sírni fogok" [megjegyzem ezt két kisajándék után tudta felhozni...], a sírás imitálása még nem tökéletes, úgyhogy szoktam neki mondani hogy könnyek nélkül hiszti csak ez, babám, de azt hiszem, ez csak arra jó, hogy próbálja tökéletesíteni a fegyvertárat. Amikor éppen nem jut ez eszébe, akkor továbbra is kedves és jófej, meghagyja az utolsó sütit hogy azt majd elfelezik Artúrral, meg minden. Ja, és az oviban rászokott, hogy a családtagokat nem ismerik a többiek, és a múltkor hozott egy könyvet, és bejelentette, hogy "Ezt mamitól, papitól, és a nagytestvéremtől kaptam, aki Artúrnak hívnak" és ilyenkor, azt hiszem, nem ildomos nagyon röhögni :)