ahányszor meglátok egy hajnyírógépet, bevillan, hogy mi lenne ha hirtelen tréfából letolnám a teljes hajam egycentrisre, és úgy félek hogy egyszer véletlenül megcsinálom

Vizsgatanítottam, ötösre, gyerekek jófejek okosak voltak, tegnap meg aludtam mint nagyon. Mondjuk két hét négykor kelés után nyilván felébredek a hajnalban, de akkoris. Azért nincs hosszúra szabva a pihenés, jövő héten már kezdem a gimis tanítást.

Kedden vizsgatanítok, utóbbi két hétben leginkább aludni se volt időm, sörözni igen, az más kérdés persze, de reggeltől délutánig tanítás meg óramegbeszélés, délután meló vagy egyetemen órák, hajnalban óratervírás, hát azért az nem embernek való. Mindkét hét végére úgy elfáradtam hogy csak, péntek délutánra már tikkelt a szemem, de ennek a részének mindjárt vége, meg sütit is kaptak (Jókai - irodalmon anyag - kedvenc sütijét, kapros-túrós lepényt sütöttem nekik XIX. századi magyar-franczia szakácskönyvből, hogy korabeli recept, megnéztük a receptben a számokat hogy mennyiségjelző, meg hogy jókaikedvence meg minden, óra végén odaadtam a tápot, és a fél osztály kérdezte meg hogy és ez milyen süti. tökjó hogy egy óráig arról beszéltünk előtte :)) Viszont a sütiosztásnál túl felszabadultam és olyanokat beszéltem a 13éveseknek hogy na most majd kiderül a kóstolásnál hogy perverz állat volt-e ez a Jókai hogy ilyeneket evett, asszem elvetettem a sulykot az állattal, sima perverz még elment volna, esetleg egy beteglelkű, de ez lehet hogy sok.