Szombaton délután hazajött Tamás, aztán este megkóstoltunk némi bort meg csevegtünk hajnalifélnégyig, ami pozitív csak tegnap kicsit másnap volt, ami nem nagy gond, láttunk már ilyent, elmúl. Gondoltamén. De még délután is le akart szakadni a fejem és néha elgondolkodtam hogy a lobotómia az voltaképp egy aranyos és kedves beavatkozás, valaki szedje ki a homloklebenyem de üstöllést, mert nekem nem jó hogy ott van. Aludtam sok, ma is ugyanolyan volt. Elmerengtem hogy ha begyulladt az agyam vagy hártyája vagy mi akkor azt honnan lehet tudni, de végülis nem csináltam semmit amitől rosszul érezhette volna magát, panadolból meg megettem már egy kilót és még mindig nem volt jobb, mikor eszembejutott hogy két napja nem ittam kávét. Ittam, elmúlt, na most már van bizonyíték hogy kissé függök tán :)

Ugye mindenkinek van az hogy milyen kocsmát/kávézót nyitna (olyan ember márpedig nincs aki ne akarna nyitni), na az enyém egyik falán azért csak kivetítve menne a trabant előtt tájcsizó Jenő:

Húsvétra jól egyedül vagyok, család lépett nagyinál csokitojást vadászni (mikor mondták Artúrnak hogy a nyuszi hoz csokitojást és megkeresik, a srác csillogó szemmel megkérdezte hogy és akkor azután a húsvéti nyuszit meg fogják-e enni, szemmel láthatóan nem vetette volna meg a pecsenyét, de gyorsan lebeszélték hogy na húsvéti nyuszit azt nem eszünk). Mellettemszobában van a borhűtő tele francia borral-pezsgővel-belgasörrel és mondták hogy csak bátran, nemtudom mennyire tartanak alkoholistának, de mondjuk ez a síelés lehet rásegített, ők valamivel kifinomultabban kóstolták a bort, nem csak itták mint én, asszem, mondjuk ok volt ami jobban ízlett meg volt ami kevésbé, de én nem tudok(és ide egyéb ige is jöhetne) olyat mondani hogy tavaszinapsütésízű (ilyent nem mondanak ők sem). Néztem hogy esetleges londonikirándulásra mi a programajánlat holnap-holnapután, hát mindkét nap fellép az Ágaskodó Telivérek nevű együttes, jé. mármint hogy nem fordítás hanem magyar csapat játszik erretájt ajánló első sorában reklámozva, ami azért fura. nomindegyis. meg valamelyik nap, ha már beszereztem a Sátántangót, csak megtekintem röpke hétórásan, belenéztem hogy VígMihályIrimiás beszéde milyenis, hát hogy annak milyen kölyökhangja volt, hihetetlen. Talán csak IggyPopnak nem volt furahangja kicsinek ahogy most nézegettem youtubeon zenék, de azért neki is jobban állnak az évek, megcserzetlen bőrrel annyira furcsának tűnik.

Szóval leléptünk Oxfordból csütörtök délután, ami meglepő volt mert Liz előző este pakolásnál vette észre hogy az útlevele bizony eltűnt és a fejletlen ánglusok nem tudnak semmi mással átközlekedni a határon hiába hogy EU, már mindenki terveket szövögetett embercsempészetre, meg alternatív belföldi telelésekre, mikor végül aztán meglett és indulhattunk, és azt hittük hogy ez volt a neheze, ezt egy másfél és egy négyésféléves bekötött gyerek mellett gondoltuk az elején, meglehetőst tévesen. Egy darabig Leó matricákkal játszott (jobb karom nem látszott ki a matrica alól) Art meg filmetnézett, kaptunk kölcsön egy kis DVDjátszót, azzal egy ideig le lehetett őket kötni, volt kb öt film, odaúton kitartott volna ha nincs hatalmas dugó london felé, megálltunk párszor rohangálni de kölkök egy idő után persze így is kiborultak és Leó üveghangon visított kb negyven percen át hogy cseréljünk helyet Lizzel mert mamit akarja, nyilván ott ahol nem volt leállósáv se semmilyen kijárat autópályáról. Végig Tamás vezetett, aminek különös mellékhatásaként egyre több rossz és csak magyarul érthető szóviccet mondott, Liz így kimaradt belőle, gyerekek még nem értették, nekem meg hirtelen elmúlt az a hiány ami a paleográfiák óta izéé, kínzott, főleg amikor valami kajára mutatva amiben répa volt bejelentette hogy Kerótja van a carrottól. Este megérkeztünk Brüsszelbe, aznap ért oda kedvescimbora Zsófia is, másnap beiktattunk azért egy hihhetetlenül multikulti sörözést a párizsimagyar meg oxfordimagyar ír sörözőben brüsszelben címmel, közben majdnem levadászott minket a gyrosos maffia meg hatszor tévedtünk el amíg megtaláltuk a nyomorult pisilőfiút, ami amúgy jó hely mert mellette csomó csokiboltban adnak kóstolót. Ja meg ittunk málnás sört, finom, finom, de az alkoholos márka málna azért nem lesz a kedvencem. Brüsszelben cimboracsaládnál aludtunk másfelet, hajnalban indultunk hogy gyerekek aludjanak az úton, és így még odaértünk szombaton délután úgy hogy tudtunk síbérletet venni meg cuccokat bérelni sőt szánkózni is egyet, aztán másnap felmentünk mind pályára, lehetett mellette szánkózni, csak a kicsik végig üvöltöttek hogy látják a szülőket de nem jönnek oda, nagyfiúk kezdtek síelni tanulni, aztán meg Tamás fentmaradt tanítani minket Verával (másikaupair, román identitású csángó lány, nem érti a viccelődést és folyamatos beszólogatott, nem melegedtünk annyira össze ami azt illeti), megtanultam hóeke, tudtam lassan menni, fékezni, kanyarodni, aztán Tamás mondta hogy na ezt, csak sokkal gyorsabban. akkor estem párat, majd a méggyorsabban utasításra egy nagyot, bevágtam a fejem meg kibicsaklott kicsit a térdem, ami kellemetlen merthogy fáj, de vettem rá rögzítővackot és egy nap kihagyás után síeltem egy jót, lementem kék pályán, féltem ugyan meg volt ahol nem mertem fordulni csak hogy eldőlök aztán átpakolom a léceket másik irányba, ez ciki persze, de második nap, és leértem kék aljára no. utána nagyon esett és tönkrement a egész hó, csináltak műt meg lett belőle ilyen szottyos vacak, azon még utolsónap próbáltam menni de fáradt is voltam meg térdem se volt tökéletes meg halálfélelmem volt ezen a jégdarán, volt két méternyi hó az egyik pálya elején, azon vidám voltam, úgyhogy szerintem leginkább ez volt a probléma, de kékpályán gyakorlatilag síléc használata nélkül seggencsúszást és gyaloglást váltogatva mentem le, viszont amikor van rendes hó akkor ez egy olyan dolog amit szeretek csinálni azt hiszem. második síelés teljesen jó volt. amikor nem síelés akkor gyerekvigyáztam a Verával, piciket délelőtt, összeset délután, akkor meg végigjártam mind a két utcáját saint gervais les bainsnek, fotóztam hogy hegy, és ettem az isteni kajákat, merthogyugyanis az egy dolog hogy Tamás remekül sütfőz bármit, de Marcival (másikapa) van valami gasztronómiai versenyük amit mindkettő tagad és csinál. emiatt persze minden nap olyanokat ettünk hogy isteni fűszeres sült kacsamell almával ami valami nagyonjóra volt főzve-párolva, reggel meg pain au chocolat meg croissant-hegyek voltak, az úriemberek meg még úgy is gondolták hogy rendezzünk borkósotlást és hát hat felnőttként (amiből nem minden hölgy vette ki a részét nagyon) naponta elkóstoltunk négy-öt üveg bort éjfélig csevej mellett, szóval én igencsak jóléreztem ott magam, jófejek, alkohol, beszélgetés, mi más is kellhetne, a végére meg meglepetésszerűen benevezett a versenyükbe a Tamás engem is, pörköltöt csinált meg köretnek kiadta az utasítást hogy hajszálvékonyra vágott krumplikarikák hajszálvékonyra vágott nagyonfinomsajtokkal váltva egymásrarétegezni és összesütni, ez persze neki számít pontnak még ha mi csináltuk is az egészet, ami nem teljesen fair de mindegy persze, és hamár ott voltam megkérdezte hogyan kell articsókát pucolni mert vett párat, mondtam hogy hát az macerás, kívülről leveleket, belülről azt a szálas szart kell kiszedni mindegyikből, mire mondta hogy akkor inkább csináljam én, ha már értek hozzá, sőt, nekemadja, csináljak belőle valamit ami megy az eddigkészítettekhez, nyilvánhogy berezeltem és csúful inkább nemkommentálták a végén, pedig az előző próbálkozásnál jobb lett, először főztem-túlcitromoztam és kecskesajttal játszottam, most meg a szirmok közé (virág ez) csöpögtettem narancs levét és csináltam ilyen olívával meg kakukkfüves fűszerkeverékkel olajat, leszűrtem mert nagyon forrón akartam a perzselt fűszerek meg annyira nem jók ugye és ebben a cuccban megpirítottam, azt akartam hogy csak a széle piruljon közepe meg nyers legyen de nem számoltam azzal hogy ha vizes cuccot rakok olajba akkor megehetősen nehéz lesz azt kézzel aljáranyomva kicsit megkapatni, égésisérülések nélkül legalábbis, szerintem azért nem volt az rossz, de hát a fiúk jobbak. hüpp. nyaff. mindegy. megették udvariasan. Kölkök tündériek voltak, a két nagy hatalmi harcot játszott, a kicsik meg hirtelen nagyon védték a tesóikat és bántották az ellent, Samu, a másiknagy folyton kiabált hogy ne nyúljon hozzá az Artúr, meg ne is üljön mellé, és ha angolul beszél azt nem érti, és csak a Tóbiással meg maximum a Leóval akar játszani. Artúr meg mikor észrevette hogy Samu üvölt ha hozzáér egyfolytában arra hajtott hogy kiakassza, persze ez nem volt nehéz, de másfél percenként visított Artúr miatt Samu, vicces volt. Leónak meg szeretetrohamai voltak és egyszerűen beleszeretett Tóbiásba, ő két éves és szépen beszél már, de szerintem kisebb mint Leó, ami nem nehéz, Leó hatalmas, óriási, múltkor Liz lemérte őket, Art 20kg Leó 14 :D kis vasgyúró :) olyan combjai vannak :))) Liz szerint csak síelőizom persze :) és ezt dobálom egész nap :) szóval Leó bármikor meglátta Tóbiást, odarombolt azonnal, simogatni kezdte a haját meg puszilni, Tóbiás meg eléggé nem tudott mit kezdeni az egésszel, csak állt ott, néha menekült kicsit, de Leó vehemensebb volt és a végére már egész megszokta Tóbi is. Hazafele champagneban kerestünk szállást és valahol chaumont alatt egy faluban aludtunk csak nem tudom a nevét, az a baj, szerintem a néni utált minket hogy nem beszéltünk franciául meg hogy a Leó beleharapott a műanyagkörtébe ami dísznek ki volt rakva (olyan szuvatosodott házat, minden kacat volt ott felhalmozva) szép volt amúgy, meg farm is és voltak állatok, kecske, tehén, kutya, cica, Leó mindet végig is simogatta (én a macskát kihagytam mert amikor vele találkoztak nem voltam ott) szóval nem volt rossz hely, persze a néni nem főzött úgy mint a Tamás meg Marci, de az onnan ötpercnyire készített pezsgő azért helyrebillentette a dolgot, másnap mikor indultunk be is kanyarodtunk egy pezsgő kóstolás-vásárlásra, Tamás csak kicsit kóstolt, de Lizzel mi meg akartunk bizonyosodni a jó döntésről, aztán végére már eléggé vidáman néztünk az út elébe, ez is hiba volt, annyira kevésszer voltam fáradt mint mikor csalagút előtt egy órán át Leó azt játszotta hogy sütit kért, szétmorzsolta, rámdobta, majd angyali pofival nyújtotta a kis pracliját hogy ezzel végzett, kéri a következőt, és ha más játékot ajánlottam, sikítani kezdett. Eközben a másik oldalamon Artúr épp a kölcsön DVDcuccost szerelte szét amit próbáltam valamennyire hárítani a morzsa közül, nem nagyon ellenkeztem mikor Liz mondta hogy cseréljünk és hazáig már ő ül hátul, különben a nagyobb részt ő csinálta, Leó nyugodtabb volt amikor Liz ült mellette meg minden, de Artúr volt hogy engem kért, teljesenjó. Ja, és a síelés alatt Leó megtanulta a nevemet mondani, nemrég tanulta meg Artúrét (Aúú), én meg kb valami dladla vagy tlatla hangsor vagyok, de egyre tisztábban mondja már, nagyon édes :) Art hazafele lázas lett, most már elmúlt, csak két napos betegség volt, nem is nagyon volt tünete csak a láz meg hogy nagyon kis halk volt, olyan bújós kismadár lett, bekucorodott ölembe sokszor meg minden.

Na a reggel azzal kezdődött hogy lehet hoy túl korán pakoltam be mert Liz nem találja az útlevelét, egész éjjel keresték, gyerek hüppögve ment suliba, aztán reggel tízkor meglett, mégis síelés, na pá aztán másfél hét és vagyok megint!

No holnap indulás brüsszelbe, ahol remények szerint találkozó Zsófival, ő is holnap megy oda Párizsból kirándulni :D tök vicces. jól efelejtettem ezt amúgy, hogy nem egész héten leszek itt aztán megvettem az órákat, de átrakattam ma, dehatékony vagyok. Aztán meg elmentem beszerezni méregdrága nagyonprofi síkesztyűt, másik már nem volt ami nem hatalmas vagy ronda lett volna, ez meg remeknek tűnik, mindenféle bigyó van rajta, bizonnyal nagyon vagány dolog ilyenben síelni (egyik újabbkeletű vágyam a "vagány" szó újrahonosítása, szerintem roppant mókás valamire azt mondani hogy vagány, tulajdonképpen vigyáznom kell hogy terjesztés közben ne röhögjem el magam mert még nem vennék komolyan). És hát közben találtam sízoknit, az amúgy is kellett még, és ha már ennyire belejöttem a pénzköltésbe, és úgyis csak idő kérdése volt a dolog már, bementem a Boders-ba és megvettem a külföldiDVDk részről igencsak aranyáron a Sátántangót. Hét óra. Az a szöveg. Azok a képek. Azt hogy VígMihály, már mondani se kell. Majd síeléskor nem költök semmire. Van Sátántangóm!! Ezt amúgy otthon nem láttam sehol hogy árulnák. És most ha nem is hét órát, de Irimiás beszédét csak megnézem belőle :)

feb25től - Hét elején olyan sok nem történt, voltam előadáson csillagászbácsi mesélt üstökösökről, volt két héttel ezelőtt is első része, az kb arról volt hogy ilyen görög-római szövegekben milyen előjelnek tartották az üstököst (volt külön üstökösológia, nagykönyvben rendszerezve hogy forma, szín és csóvairány szerint mit jelentenek a különböző cuccok, és melyik országra vonatkozik az előrejelzés), most meg arról hogy jeruzsálemi templom lerombolását jelző üstökösök, és hogy a bácsi talált egy említést Flaviusnál amiről eddig nem tudtak és ismeretlen üstökös. Amúgy ez annyira nem volt egy jó hét, aminek lehetősége volt rá az mind tönkrement, plafonból víz csöpög, zuhanylefolyóból dzsuva jött föl és elárasztotta a fürdőmet, ezeknek annyira nem örültem, most fürdőszobám már van, jött szombaton bácsi elcsinálni a dugulást, ha már itt volt megnézették vele az egyik vécét is ami furcsa volt, vakarta a fejét, kiment a kertbe, felszedett egy vaslapot, és alatta volt a Golgotai, ha valaki látta volna a jay és némabob-filmeket. Art szaladgált mindenkihez, hogy "Did you know it is all kaki?" De most minden használható elvileg, és nemsokára a plafon se fog csöpögni, az remek lesz :) No mindegyis, tegnap elmentem London délután, gondolkodtam előbb is hogy csak oda kéne menni egy kicsit, csak persze mire felkeltem stb meg megnéztem mi honnan megy és honnan jön vissza stb már délután volt, dugók miatt meg az út két órás lett, de négyre beszabadultam Tate modernbe, simakiállításon csak átszaladtam kicsit hogy vissza kell-e majd jönni (naná), aztán mentem megnézni Duchamp-Man Ray-Picabia illetve Juan Muñoz kiállításokat, hát marhajók :) tetszett sok minden nagyon, csak hatkor zárt, nézelődtem vón még, node így se volt rossz, utána elmentem fényképezni hidat ittjárásból, csak utána eltévedtem jól, azért némi bolyongás után találtam buszt ami elment a Victoriára ott meg indul OxfordTube úgyhogy a végére meglettem azért. Legközelebb korán megyek, felkelek mint a rendes emberek meg minden.

feb24

A héten nem volt iskola Arturnak, úgyhogy lépett nagyihoz, vissza se jött péntekig, és hogy nem kellett suliból elhozni ráértem főzni mindenfélét amit jólnevelten megdicsért mindenki, úgyhogy örömködtem nagyon (azért Tamás persze sokkaljobban főz, sábbátra csinált szarvast meg konfitált bárányt - vagy bárány-confit? hogykellezt? -, na azok sem voltak épp rosszak). Ja, Artur meg vicces volt, múltpénteken (amikor még volt iskola) (csak akkor elfelejtettem írni) hazajöttünk, kajáltunk, elment pisilni, aztán látom ám hogy csórén mászkál megint (annyira nem rajong a ruhákért néha :)), kérdeztem bugyiját hol hagyta, mire csak nézett rám, hogy ott van a földön, de ő azt nem veszi föl mert az nem az ő bugyija. Valóban, egy kislánybugyi volt, Art szerint az iskola adta neki mert vizes lett a sajátja mikor átöltözött tesihez, de lehet meglepődnek majd a suliban mikor Liz beállít hogy visszahozta az iskolai bugyit.. :) Leó tündéri volt tegnap, amikor Tamás süt valamit akkor a srácok zseblámpával nézik a sütő üvegén át hogy kész van-e, Leó megkaparintotta a lámpát, ráakasztotta a karjára, és ahogy szaladgált ugrált körülötte a fény és táncolt vele, le akartam videózni hogy megmutassam de nem volt nálam gép sajnos. Este meg gyerekvigyáztam, és szülők messze mentek, kocsival, nem tudtak két perc alatt hazaszaladni, Leót először sikerült visszaaltatnom némi Tractor Tom mesével, de másodszor már csak mamit akart, elég lassan hagyta abba a sírást kölök, de mire megérkeztek már megnyugodott, csak az zavarta hogy beálltak a kép elé és nem látja a barikat, utána persze megvizsgálta a zavaró tényezőket, és örült hogy szülők, szóval végül egészen jó állapotban adtam le azért :)

Suliba visszatért a jófejtanár, ez öröm és boldogság mert holnap emiatt viccesórám lesz az meg hétfőn kell ugye. Voltam aranyos előadásokon, van egy sorozat ami középkori művészetben a látomásokról szól, most kezdték, nagyon lelkesek, osztogattak képeslapot mindenkinek (csütestés képeslapot! fel kell zárkózni!), szerdán meg benéztem David Attenboroughra, de nem beszélt semmit csak dedikált, ráadásul mindenki méltatlankodott hogy csak a nevét írta bele, semmi olyat hogy Annácskának nagyon sok szeretettel, puszi: David Attenborough, ami azért mégiscsak jobban nézne ki, úgyhogy csak lefényképeztem gyorsan, az úgyis olyan káeurópai, meléklet "David Attenborough nyitvahagyja a száját dedikálás közben"-fotó meg itt:

Meg akkor már képeslap is a miheztartás végett.

Amúgy ingyenbor is van az előadások után. Csak megemlítem. :) Csak a csütörtök volt halmozottan nagyonrossz, mert reggel kaptam egy levelet hogy a worker registration scheme cuccomat visszautasították, mert a benyújtott dolgok alapján nem érzik úgy hogy fontos meg hasznos munkát végeznék és ilyenek nem kellenek, csatolva ott a személyim, ha valami változik próbáljam újra, és azért eléggé elkámpicsorodtam hogy miért nem gondolják hogy elég jó lennék az angliábanmosogatáshoz ami pedig elég valószínű karrier ha a emberlánya képes volt bölcsésznek, magyarra és egyszakra menni, sőt hogy régimagyar, nem igazán kapkodnak az ember után a multinacionális cégek mint egyes geofizikuskörökben például :) Viszont később küldtek a Liznek is egy levelet hogy most változtattak valamit és emiatt aupairnek nem kell regisztrálni csak más munkával. Furák azért, na mindegy, este meg a nyelviskola elvileg tartott kocsmázást, én nem voltam az ötletnek ellensége, le is beszéltük csoportból sok emberrel hogy megyünk, na ahhoz képest basztak eljönni én meg elveszetten mászkáltam nagyon nem idegenekkel cseverészős kedvemben, az egyetlen akinek láttam a fejét már az a suli tulajdonosa, bizonyos Pítör, aki nemjófej, ezért egy idő után eloldalogtam és megint rájöttem hogy antiszociálisként tök nehéz cimborálni meg hogy ismétmegint szánalmasnyomorult vagyok, de lassan majd hozzászokom hogy itt is, és nem próbálok ugrálni. Vagyvalami. Hétvégén mászkáltam mindenfelé, meg néztünk gyerekekkel MisiMókust meg Charlie és a csokigyárat.

Tudok egy csomó jó helyet meg szépet, meg kirándulni is lehet mindenfelé, és nemsokára már lehet hosszú ladikokon evezni is (evezésben állandóan versenyek vannak a college-ok között, tele van festve a faluk azzal hogy melyik évben nyertek, és mint mindenből, evezésből is van oxfordi meg cambridgei módszer, egyikben a ladik elején kell állni és úgy evezni, másiknál a végén. Tamás Cambridgeben tanult, evezni is, és nem tágít attól, ezért egyrészt amikor evezni mennek mindenki nézi hogy na itt egy cambridgei, illetve elég instabilan mennek, mert a két helyen kicsit máshogy tervezik az eszközt éppemiatt. szóval biztos vicces). irodalmifesztivál programja meg itt, ha megtekintenétek: http://www.sundaytimes-oxfordliteraryfestival.co.uk/

feb17
Csináltam könyvespolcot könyvesblog drótpolcának ihletésével, ágytámla, fal és usbswifieszköz tartóbigyójának felhasználásával, bár nemtom annak jót tesz-e a könyvtámaszság illetve nem biztos még hogy alvás közben az egész nem potyog-e a nyakamba , de viszonylag faszánnézki és nem kell elmenni szekrényig mindenért. Szilvivel, aki takarít a házban, múltkor elmentünk kávézni aztán persze az is sörözésbe hajlott, viszont mondta hogy lakótársaival mennek STOMPra és csatlakozome úgyhogy mentem, van róluk tecsőn cucc itt meg itt és ezeken játszanak. Jók voltak, ügyes gyerekek, van még róluk hatezer videó ha valaki úgygondolná.
Pénteken lett volna megint ilyen magyartársasággyűlés valami költőbácsival, múltkor mondták is hogy menjek mindenképp, de úgy döntöttem hogy a szánalmasságnak is vannak határai és lehet hogy magányos és kitaszított bevándorló vagyok de attól még nem cimborálok ilyen furcsa emberekkel akik tuti hogy a kocsmában is csak azt tervezik hogy legközelebb ki vigyen szörpöt és ki kenjen szendvicset meg hova kiránduljanak nótákat énekelve. Amúgyis csak a tagságipénzre fájt a foguk nyilván. Meg különben sem voltam vidám, mert van egy aranyos tanár az iskolában (Phil) aki vicces és hétfőn meg pénteken van, gondoltam mulatunk, hétvége jön úgyis meg minden, erre nem volt és beküldték a világ legunalmasabb tanárát helyettesíteni, de hogy ahhoz képest bármi dikálás is jó óra, annyira, két órát szenvedtünk vele, beszélgetésóra címén két oszlopba írt szavakat vonalakkal összekötögetve, az elsőhöz vajon az a, b, vagy c válasz tartozik, meg ilyenek, jóvolt no. Viszont a végén mondta hogy mennyire jó az angolom. feltehetően remekül ejtem azt hogy c.

mivoltmég.. levágattam a hajam drágáért, mert sikerült a legpuccosabb helyre betévednem, két percenként kínáltak kávét teát, és nem voltak hajlandóak annyit vágni mint amennyit akartam, beszélhet az ember ezeknek, még mutogattam is hogy meddig szeretném, de a kislány beközölte hogy háát annál hosszabb lesz. remek. namindegy, végül persze nem emiatt lett fura hanem itthon elkezdett nemtetszeni egy tincsem és nekiestem hogy namajdén kiigazítom, aztán borzalmaslett, aztán még próbáltam tompítani valamennyire és hatodik igazításra már szinte emberi, azért asszem fodrász valahogy nem leszek inkább. válligér amúgy szóval kb ugyanolyan mint volt. Leó új játéka, hogy szokott lenni a kertben néha egy cica, és ha nincs épp ott, akkor nyávog neki hogy miaúú, miaúú, hátha a cica erre előjönne, namost egy idő után továbblépett, és kérdezgette hogy miaú? majd rázta a fejét szomorúan hogy nincs. vauvau? megint szomorú fejrázás, majd megállapította hasonló módszerrel hogy a kertben sajnos nincs elefánt se, tigris se, ló se, flamingó se és egyre szomorúbb lett, hát milyen kert az ilyen, még egy nyomorult kacsa sincs?? bájos nagyon. Artúr meg mikor hazaérek elkezd körbeszaladgálni azt kiabálva hogy Kata is here!, azt hiszem csak a show kedvéért, de azért nagyon kedves tőle a lelkesedés :) Kölkök simán mehetnének amúgy az artistaképzőbe ahogy másznak kezemen fejemen, az egyetlen ami fontos hogy nem szabad letennem őket, de pl mikor épp nem dobáltam eléggé akkor Leó rájött hogy ő tud spiccenjárni a gyomorszájamon, az mondjuk finom azért :)
Szerdán a két percre lévő könyvesboltban David Attenborough lesz, lehet elnézek aztán majd lehet menőzni hogy amikor oxfordban attenborough beszélt... hm, najó, ezzel annyira mégsem könnyű felvágni. találnom kell spektrumnéző törzsközönséget.
amúgy itt igenfurcsák a népek, például a magyarság nagyáltalánosságban a celluxban hisz (legalábbis a család, élénken emlékszem mikor unokatesóim a fal repedését celluxszal ragasztották le hogy egybentartsák a világot, persze gyerekként, deakkoris) itt ellenben a bluetech dívik. Köztéren azzal tesznek ki plakátot, szoba fala tiszta kék ragacs tőle mert amit tartott már leesett rég, elrepedt szekrényajtót azzal próbálták összetartani, szóval erős az ő hitük, és láthatóan senkit nem zavar hogy működni nem működik a dolog.

Valamelyik nap volt bolhapiac, a tér ahol a piac szokott lenni az utcánk végén van szóval oda lehet ugrani csak sose tudom mikor mi van, ha minden igaz szerdán meg talán valamelyik másik nap van rendes piac éés kedden vagy csütörtökön havonta egyszer ilyen zsibvásár, szóval kedden vagy csütörtökön elnéztem oda és aranyos könyveket szórtak egyfontért, nemmondom volt közte némi noraroberts, de pl nekem harrypotter nincsen angolul meg úgyhogy beszereztem egy másodikkötetet (ami amúgyis nagyon aranyos) asszem kb 350ftért, most valami annyi asszem talán a váltás.
csoportból megint majdnem mindenki hazament, a koreaiak meg a svájci kislány, aki francia részről jött és nagyon furán ejtette a szavakat valamint nem tudott angolul, viszont mindig mesélni akart: nagyon intenzíven belekezdett, majd egy fél mondat után bólogatott kettőt, majd egyetértve magával azt mondta hogy hmmm, já. azt hiszem úgy érezte amit végiggondolt mi is követtük. mi nem annyira éreztük úgy, de ettől függetlenül kedves leány volt, és hogy hazamegy már megint nem ismerek senkit. Tényleg, ha valakinek van ötlete hogy miképpen lehet bennszülöttekkel barátkozni, lehetőleg anélkül hogy szánalmas nyomorult bevándorlónak nézzen ki az emberleánya, az megoszthatná, mert ahol ilyen csoportdolog van ott a magyartársaságszerű furcsa emberek vannak jellemzően, ami túlzás volna. ami angolmintidegennyelv ott a többiek is bevádorlók, egyetemen előadásoknál meg nem merek megnyikkanni mert félek hogy gyér ahhoz az angolom hogy a shakespeareolvasásonnevelkedettekkel csevegjek. persze volna még opciónak a kocsma, de nincsen túl sok ember akit el lehet rángatni, egyedül meg nehéz beszélgetni, kezdetben legalábbis mindenképp. bár asszem szórakoztató vagyok angolul és mivel a csoport legtöbbtagja sokkal rosszabbul tud lehet hogy nem is azon nevetgélnek hogy milyen mondatokat rakok össze. bár fenetudja, lehet nem értenek belőle semmit és udvariasságból úgy csinálnak mintha vicces lennék mert látszik az arcomon az igyekezet. No lassan abbafejezem és HarryPotterolvasok vagy filmnézek vagy más semmitteszek, mert holnaptól megint gyerekezés van, bár ma is gyerekvigyáztam, Liznek közeledik a határidő phdleadásra aztán persze nem tart ott ahol szeretne és néha kétségbeesik, dehát ilyenkor ezt szokás csinálni majd túllesz, csak addig nem nagyon ér rá hétvégén se.

Jaj, reklám, március 31-ápr 6ig lesz oxfordi irodalmi fesztivál, Tom Stoppard és minden mi szemszájnak ingere, ha valakit érdekel, illetve rájöttem hogy két házra innen (talán tíz méterre) ki van téve az ablakba egy Bed & breakfast tábla, szóval aki nem akar pótágyon, vgy többen van, lehet ott is pl haesetleg

feb10
Ezen a héten is voltak napok, amik jók mindenfélére, például el lehet tölteni sok időt iskolából gyerekhazahozással, út kb negyed óra ha nagyon sétálunk, na eddig a szintidőm másfél óra azt hiszem.. útközben van például egy játszótér, ahol mindkét srác megtanult a csúszdán felmászni és a többi gyereket nem engedni lecsúszni, ennek nagyon örülnek, büszkék rá, és magasról tojnak arra hogy hazaindulást emlegetek, de szó szerint magasról, nem lehet leszedni se őket, ha meg mégis akkor sírnak mintha ugyan nyúznám épp őket, csak abban reménykedem hogy aki hallja az elhiszi hogy maguktól is tudnak ilyent és a folyamatban nem aktívan veszek részt, de lehet legközelebb rámhívják a gyermekvédelmiseket.. namost játszótérről úgy-ahogy kiszabadulva (ehhez csalafinta trükkök bevetése mint otthon palacsintasütés - na ez persze otthon már nem tűnik annyira remek ötletnek, de mindegyis, vagy hogy nem ismerem a játszótér ajtajának a szerkezetét és Artúr mutatná már meg hogyanis működik. A drága gyermek odajött, kinyitotta nekem majd ő bentmaradva nézte hogy mitlépek, de szerencsére kerítésen átmászással végül hajlandó volt kijönni. itt a sulitól két percnyire voltunk.) elmentünk a kereszteződésig, át a túloldalra, ott Art megszomjazott (I very much need water!) de kifejtette hogy nem megfelelő vizet hoztam, mondtam neki hogy otthon van jó víz, de az ötlet nem nyerte el a tetszését, zokogni kezdett, elszaladt vissza, az utcajárókelők már kérdezgették hogy ugyan kihez tartozhat a kisfiú, felvettem hogy hazaviszem de ordított mintha ölném valami különösen kegyetlen módszerrel, aztán mivel nagyon kiborult persze nyilván én adtam fel, menjünk az ellenkező irányba bármi is legyen ott, na akkor derült ki hogy a fiatalember tud egy boltot ahol megfelelő típusú vizet lehet kapni, vettünk - közben félkézzel hárítva Leó gumicukorlerablási kísérleteit, majd Artúr ivott másfél (Másfél!) kortyot és eltette hogy akkor mehetünk. Két lépéssel később elfáradt, és rossz babakocsit hoztam mert a másikon van egy rácsatolható kis fellépő amire ha rááll akkor lehet őt is tolni vele, na ezen nem volt. Próbált rámászni a már alvó Leó fejére, mondtam hogy ez végülis nem a legjobb ötlet, ha fáradt inkább egy kicsit viszem nyakamban. mondta hogy rendben, de nem kicsit hanem hazáig. Az mondjuk vicces volt mikor könyökkel Artur lábát szorítva két kézzel babakocsit kormányozva mentem és a nyakbanlévő az iskolatáskáját belógatta az arcom elé, de megbeszéltünk hogy ügyesen leveszi aztán majd inkább elteszem, és hazaértünk úgy hogy mindenki épségben volt nagyjából, remek. Szóval efféléket küzdök velük, viszont Artúrral, miután hazajöttünk és félóráig sírt az úton játszótérért, vízért vagy csak úgy, teljesen jó spagettit főztünk közösen, számolt tízig hol magyarul, hol angolul, és amikor tízhez ér, de pont akkor, kellett kivennem tésztát hogy megkóstoljuk finom-e már. Erről spagettiszakállas Artúr képek is tanúskodnak a szokott helyen (
http://picasaweb.com/mondhatatlan oxfordcsaládlakás) ja meg vannak új videók, nem minden browser tudja lejátszani, de aki nagyon bájos röhögést akar másfélévestől az próbálgassa, mert van az is. Amúúúgy nemistudom, mentem CoveredMarket, és találtam szép articsókát és csináltam belőle salátát tegnap jól, egészen ehető lett, meeg bejártam suliba, ügyintéztem (van NI számom! van NI kártyám! bűnronda! - hová fajult a vilg, hogy bárki csak úgy Ni!-t mondhat egy szegény öregasszonynak, bezzeg rekettyés alig akad -) (meg leadtam a worker registration scheme nevűt nagyjából öt perccel az előtt hogy illegálismunkás lettem volna, mert párárárárááá, ma egy hónapja vagyok kint) illetve lógtam be még pár előadásra, egyik elég vicces volt, Magdalen college (amit a gyüttmentek cseszetéséért Módlinnak ejtenek) volt a helyszín (valami gyönyörű parkja van, egyik legjobb cucc), ahova sokkalta kevésbé szabad nemegyetemieknek bemenni mint az Examination Schools nevűbe ami ilyen közös előadásosépület és ahova eddig szoktam beóvatoskodni, egyetemiarcvágással besiettem amikor bement másvalaki is, aztán próbáltam rájönni hogy a bizonyos Summer Common Room holacsudába lehet, ezt senki nem tudta, az ottlakók sem, úgyhogy méginkább egyetemiarccal megkérdeztem a portást, adott térképet, bejelölte merre menjek, jó előadást kívánt, és egészen bátor lettem addig, amíg be nem léptem a summer common roomba, ahol rajtam kívül csak hatvan év feletti professzorok voltak, és furcsán mosolyogtak rám miközben kérdezgették hogy akkor ugye én valami posztgraduális vagyok és hogy is kerültem ide, ezzel még nem lett volna akkora baj, de elfelejtettem hogy miről lesz szó, csak a helyet írtam ki hogy érdekes lesz ekkormegitt. A kedves emberek megkérdezték hogy speciálisan ez a téma érdekel-e, én meg próbáltam olyan arcot vágni mint aki tudja mi az a speciális téma, és mondtam hogy hátőőő, a történelmi hátterét tanulmányoztam kicsit de pont ezzel keveset ugye és hát ezért gondoltam hogy izgalmas lesz, közben meg nagyon erősen reméltem hogy bármiről is lesz szó volna annak némi történelmi háttere legalább. Szerencsére később szállingóztak még diákok olyan hárman.. :) Meghívottelőadós dolog volt, egy olasz professzorbácsi adott elő Francesco di Giorgioról meg korareneszánsz itáliai építészetről, tökjó volt, nagyon tetszett, azért a végén elmenekültem mielőtt megérdeklődik hogy mi is volna azzal a történelmi háttérrel, de tényleg aranyosakat mondott például gondoltátok volna hogy a mindenek mértéke ember dolgot komolyanvették olyigen hogy az oszlopfők beosztása emberi arc arányaira megy vissza? lehet tudni kellett volna de én ezt eddig sehol se hallottam, ez a Francesco di Giorgio meg így tervezte a dolgokat,
csekkolják! meg templomok, várak, házak, kastélyok is mindmind geometria és anatómia cuccokból vannak összekalapálva. Persze festő is volt meg mérnök meg minden amellett hogy néha mindenfélét tervezett.

feb3
Na megpróbáltam beóvakodni az egyetemterületekre, merthogy ezek mindenhol kiteszik hogy akinek nincsen egyetemi azonosítókártyája az tapodtat se lépjen beljebb, na erre előadásközeledtével próbáltam rohadtul olyan arcot vágni mint aki tudja hová igyekszik és már sokszor járt ott hiszen egyetemiember, nemtudom mennyire sikerült, lehet rontott a fellépésen hogy határozott arccal bemasíroztam egy kollégiumba ami nem az volt mint amit kerestem majd határozott arccal, mint aki tudja miért van ott felalá rohangáltam előadástkeresve aztán nagyon határozott arccal kimenekültem, de utána máris megtaláltam a jó helyet ahol tömegbevegyülve bejutottam, és ráadásul arra amire akartam is, nohát. Mondjuk az ajtónál állt egy tucat őr, de lehet hogy csak beszélgetni vannak ott senkit nem állítottak meg hogy hováhováhékás, bár az is lehet hogy nem is tudják hogy ezt kell mondani, hülye angolok, angolhülyék, ugye. Tehhát. Hét elején betegedtem kicsit aztán nem mászkáltam, hogy gyógyulás, ami tán jót is tett mert most kellemesebb a világ, aztán elmentem ilyenekre hogy művészettörténet előadás, huszadikszázadmásodikfele, Wols meg Dubuffet képeket mutogatott egy bácsi, ez jó volt, értettem is viszonylag többet belőle meg voltak jó képek, illetve hamár ott (természettudományos múzeumban van) megnéztem egy csomó halott állatot, van egy saját dodójuk, meg tyrannosaurus rexük, bár nekem mindigis a Triceratops volt a kedvencem (van triceratopszuk is persze), az elefánt meg olyan ritkahülyén néz ki agyarak nélkül hogy csak, tiszta ufó, szerintem be kéne tiltani. majd befotózom, nagyon buta feje van úgy. Különben ide gyerekekkel is jönnek gyakran Liz meg Tamás, Artur megmondja minden csontvázról már hogy milyen állat volt, Leó meg megmondja hogy milyen hangja volt szerinte, okosak. Pici is szereti mert van simogatórész, lehet hullákat tapizni, meg köveket, ilyesmi, jó játék. Mindegyis. Volt aztán este egy folyóiratbemutató, az szimpatikus volt mert a világlegjobbkönyvesboltjában tartották, volt ingyenpia, a tulaj terelte be a népet és amikor vége lett ő engedett ki mindenkit, kérdezte hogy tetszett, meg kellemes hétvégét kívánt meg minden, általában itt nem utálják a vevőket, egészen mintha tudnák hogy az az aki vásárol tőlük, nagyonfura. Mindegyis. A lapot az egyik college csinálja, tanárok-diákok írnak benne, és most három tanár olvasta fel írását, de előtte szerkesztők mondtak bevezetőt, aranyosnak tűntek, végig elviccelődték és nem gondolják azt hogy ők valaholazért világközepe volnának - vö. Univ... - szóval ez szimpatikus volt, meg két férfitanár is (filozófus, teológus) (ja, a téma ma egyház/vallásosság ma), csakhogy jött egy néni, hatvanéves a szentem, teológus volt és nemrég ő rájött hogy mindigis el volt nyomva sőt el is van merthogy nő, illetve hogymiszerint minden monoteista vallás fasiszta mert férfiközpontú világban íródtak a szentszövegeik, például ő megszámolta és a példabeszédeknek 87%a férfiról szól. Én meg rájöttem hogy a genderstudies is mondjonle mert az nem járja hogy tudománynak hívjuk azt ami arról szól hogy nekik igazuk van (volt a közönségben is két hívő kislány, akkorákat bólogattak hogy csak és a végén szólásra emelkedtek, hogy Hát ez annnyira jó és annnnyira igaz és hát nagyon egyetértenek) (amúgy ha férfiak művelnének ekkora baromságokat akkor lehetne tarantinoval és férfiközpontúan a ponyvaregényből a Na azért ne kezdjük el egymás faszát szopni kifejezést is emlegetnitán) ja, meg ha támadja egy nő akkor annak problémái vannak magával, ha meg egy férfi mondana rá bármit akkor elkezdenek kiabálni hogy Elnyomnak, elnyomnak, látta hogy elnyomott? tiszta monthypython. Nyilván lehet belőle normális dolgokat kihozni és azt csinálják is, de ez azért nagyongyér. Nem lehetne azt kipróbálni hogy ne csak olyanok legyenek nagy feministák akik utálják hogy nők? párdon abbafejezem csak tényleg kéne szólni nekik hogy gondoljákmárát. Nomindegy.
Beszöktem még másikelőadásra is, francia forradalom előtti filozófiai valamik, amin rájöttem hogy tökre nem tudom a töris meg filozófiai angol szakszavakat, valamennyit azért dekódoltam belőle, meg a vége felé jobban értettem hogy mit mond a bácsi, mert a nagyonbrit angol azért durva, kell némi ráhangolódás, szerintem ők is csak előadásokra tartogatják ezt a fajta kiejtést.. Aztán megnéztem egy NemesNagyÁgnes felolvasóestet :), egy bácsi angolrafordított verseket tőle és az oxfordi magyar társaság meg meghívta őt jól, felolvasta, mesélt, nem volt rossz, a társaságtól viszont tartottam csöppet, van neten róluk kép, és valahogy úgy néztek ki mint akik elmennek kirándulni és szalonnasütés közben nótáznak, hiányzik nekik egy csillebérc innen, hát valamennyire olyanok is, a tagok nagy része hatvan körüli, és van egy ifjúsági szekció, öt emberből, főszervezőnéni rám is küldte őket, ha már odavetődtem csevegjenek velem, nemtudom mennyire fűlt a foguk hozzá, de beszéltem összevissza marhaságokat (van két matematikussrác, bepróbálkoztam scifivel), elnevetgéltek, de nemtom valójában mennyire élvezték hogy rájuk lettem sózva, meg kocsmázni sem jöttek utána, hiába emlegettem hogy tulajdonképpen nem volnék az ötlet ellensége, viszont beígérte a jogászkislány következőre hogy utána sörözés, kocsmázásért kapnak még egy esélyt, de ha sorversenyek lesznek meg activity akkor lehet inkább maradok szánalmas nyomonc kitaszított :))) Ja, elképzeléshez: most kezdték szervezni az éves kirándulást ami több hónappal ezután lesz, mégpedig amiatt, hogy legalább olyan jó legyen, mint a tavalyi, mikor együtt elmentek a Stonehengehez... :)
Tegnap meg elmentem könyvvásárra, és az egy dolog hogy helyszín az Istenhátamögött, baktattam egy órát oda, de olyan könyvek voltak hogy csak, persze évesfizetésből meg tudnék venni párat, de lehet azt másra költöm, megnéztem egy tizenhatodikszázadvégi nyomtatványt, ajánlással kezdődött a magyar királynak, alatta meg az ára hogy még félévig biztos nem lesz annyim hogy megvegyem, jóvolt, inkább nem nézegettem tovább visszatettem gyors.. jólvan, pár könyvet azért találtam :)
Jah, közlemény, találtam olyat hogy vodafone passport, ez jó dolog mert lehet vele nem nagyonnagyon drágán telefonálni, úgyhogy alkalomadtán majd zaklatok mindenkit, és ha valakit esetleg érdekelne, viszontzaklatásnak is nagyon örülök, bár du három előtt lehet hogy a csevegésbe hápogás, brekegés, éneklés, sírás vegyül gyerekek hangulatától függően. Akik amúgy továbbra is megtekinthetők néha gyarapodó városbanmászkálásképekkel együtt itt e: http://picasaweb.com/mondhatatlan és ezenbelül értelemszerűen az oxforddal kezdődő nevű albumok. Aki gondolja írjon/hívjon. Aki nem gondolja annak kitépem a szívét és megetetem a kóbor ebekkel. Persze nem fenyegetés, csak megemlítettem. :)

Kata the nanny

ja, aki válaszolt az általában írta hogy puszilja a gyerekeket, nos egy állatoskönyvnézés közben mondtam Leónak hogy "Jaj, el is felejtettem, mindenki puszil", mire az állatkák felé puszilt a levegőbe egy csomót, úgyhogy szerintem ő is titeket.

jan28
Mivel lusta/gonosz vagyok illetvehogymert megnéztem hogy travelblog nemtetszik azért egyelőre ezmarad. képek frissülnek folyamatost, ami azt illeti fel lehet iratkozni képfrissülésre ha picasadologban azt klikkeled hogy én egy kedvenc vagyok és akkor ír mailt hogyha van új, de mivel ez hülyénhangzik akár azt is lehet hogy néha ránéz akit érdekel hogy miképpen brekegek másfélévesnek/merre jártam mikor nem hagytam otthon a fotóápárátot. közben szintentartom az emberi szavakat is valamennyire, mert némileg kínos lenne társaságban kizárólag állathangokkal csevegni mint most a napom felében :) Arturt ma sikerült kicsit lekenyereznem, mert vittem pom-pommesét és abban van gombócartúr, azt kedvelte hogy úgy hívják mint őt, és egyhuzamban akár fél oldalakat is el tudtunk olvasni belőle (Leó egyik játéka hogy kimegy az ajtón majd mikor már nagyon keressük beront - esetleg a lendülettől pofárazuhan, akkor némi vigasztalás után, de - sztárként ünnepelteti magát, hurrázás éljenzés esetleg tapsvihar erősen elvárt, kicsit ugrál majd Do! felkiáltással újra kimegy - na ilyen belépésekkor üdvrivalgani kellett, néha felkaparni földről, meg tisztábatenni de a mesével félóra alatt végeztünk is :))
Más és nemgyerek, egyik kislány (Isabel, chilei) hétvégén hazamegy, ezen a héten már nem is jön angolórákra (mint kiderült a végén kapunk egy papírt hogy oxfordban elvégeztük a nyelvkurzust, lehet lobogtatni, ami meg mókás hogy egy ilyen délutáni beszélgetősóra után is ugyanzt adják mint aki egy félévet bejárt) és pénteken búcsúznivágyott aztán mondta hogy kávét esetleg valaki nem inna-e, mindenki kimentette magát úgyhogy maradtam én majd hamár akkor bepróbáltam hogy az a kávé nem lehetne-e inkább sör, nyomatékosítani nem a legszerencsésebb módon sikerült persze, mert elkezdtem azon viccelődni hogy nyomorult kitaszított vagyok és nincs kivel innom, valójában lehet hogy ezt inkább új jövevénynek hívnák bár kitudja. Na mindegyis, sikerült hatni rá úgyhogy aznap este végignéztünk egynehány pubot, aztán szombaton is, meg hát vasárnap is, közbeközbe bementünk college-udvarokba úgyhogy van egy csomó fotó arról hogy fű (meg virág, kacsa, mókus, ház, utca, sírkő, merthogy ezek temetkeztek ahova csak értek, Oxford meg lázasan reciklál - öt kuka van az udvarban, csak mi lakunk a házban - úgyhogy a sírkövet nem ledózerolják hanem vagy hagyják ahol van, vagy építenek belőle lépcsőt mondjuk). Azonkívül összefutottunk ismerőseivel, spanyolkislánnyal, japánkislánnyal (a japánok még durvábbak mint a használtbugyiautomatákból sejteni lehet, másik japán hölgy mesélte hogy cimborájalány nővérke volt kórházban, és teljesen bevett dolog hogy ha sokáig nem tudja használni a kezét a páciensfiatalember, akkor evés-mosdáson kívül másmilyen segítséget is kér, hölgy meg vidáman betudta munkájáhoztartozónak). Szóval voltam ötven pubban, tudok navigálni belvárosban, van pótágyam, és valójában sokkal inkább innék cimborákkal, gyertekgyertek.

jan20
Szóval az úgy volt hogy mászkáltam környéken sokat és már nem tévedek el nagyon, voltam a Covered Marketban és ott ám sorban lógnap egymásmellett a fácánok hogy kedves vevő válogathassék, sőt pacal is van meg space invaders póló, remekhely. Nemkülönben az oxford kastély, amiben szintenként különböző kísértetek laknak, lent a pincében ami templom volt szerzetesek mászkálnak (mondjuk ha szellem lett belőle szerzetesként akkor azért valamit nagyon elronthatott), fent meg akasztott asszony sétál a börtönrészben, egész ügyes kis büntetőeszközeik voltak amúgy, na mondjuk itt nem dívik a szivecskésorrú szadomazo fémcucc a fejre mint Gyulán, ezek a fitneszben hittek. Taposógép fából, amúgy mintha teleshop, meg kerék, ami nem hajt semmit ámdeviszont nehéz, ilyeneket kellett működtetni napokon át amíg a fegyenc le nem fordult róla. Börtönön meg templomon kívül van még ott egy földvár, ami nagy zöld kupac, ám a gazok lezárták ezért sajnos nem tudtam árpádsávot tűzni a közepibe. Múzeumokat néztem még, Ashmolean ami kétpercnyire van és mostépp 1950 utáni kínai nyomatok, egyiptomi-görög-római mindenfélék meg reneszánsz sok képek vannak leginkább, többi rész le van zárva mert építik át, meg elmentem modern art of oxford nevűbe, amikor éppen volt ilyen körbekalauzolás, hátőő, voltak aranyos képek-szobrok, csak mostkiállítás az "lelkes helyi művészek" tematika, és két lelkes helyi művész vezetett körbe olyan szakmai titkokat osztva meg mint hogy "ezt a képet nagyon szeretem mert elgondolkodtat hogy vajon mi történt itt" meg hogy "ez nagyon jó, mert az a címe hogy ősz, és végülis ez egy parkolóház, és nem derül ki belőle hogy ősz van" nomindegyis. NI számot megszereztem bármihez kelljen is (adózáshoz amúgy) (asszem), egy olyan bácsi interjúvolt aki kevésbé tudott angolul mint én, de számot megküldték, nem szűrték ki hogy terrorista lennék. Nyelviskolában a tesztet megcsináltam, level5 vagyok ami nemtudom mit jelent, de ilyenből nincs délután rendes angolóra, csak ilyen beszélgetősre tudok menni, azt bepróbálom aztán maximum ha gány nem járok nagyon.. Elődásokat/kurzusokat néztem jókat, beszereztem naptárat hogy hátha tudok úgy csinálni mint a rendesemberek és beírtam egy csomó érdekeset amire megpróbálok belógni ha a gyerekek nem amortizáltak nagyon le előtte, mert az egy dolog hogy a másféléveseknek körbekörbe kell szaladgálnia állandóan hogy rendesen kialakuljon az egyensúlyérzékük, de a Leó nem szeret egyedül szaladgálni és tíz perc után már némileg szédülök, ő meg csak mondja hogy Do! (mégegyszer), meg sír a pöttöm érzelmizsaroló ha nem pörgök még újabb félóráig vele. Amúgy Oxfordról, gyerekekről, ilyesmikről tádádáá, vannak képek sőt videók, itte:
http://picasaweb.com/mondhatatlan a galériákból értelemszerűen ezekhez az "Oxford" illetve az "Oxford, család, lakás" feliratúakra kell tenyerelni. Utóbbiból a negyedik kép pl olyan videó, ahol Leó éppen kacsa. A videók alatt általában megállás nélkül pofázok, elnézést, ráadásul folyamatosan olyanokat mondok hogy Hűűű meg Húúúú meg Deügyees, majd próbálok a repülőn erősen koncentrálni a felnőttekkel beszélgetésre amikor megyek haza (nemtudommégmikor), amúgy kép-videó bővülni fog még, csak gyér itt net (bár már szobámból legalább), és lassan lehet feltuszkolni őket. Leó megtanult egyik pohárból másikba folyadékot áttölteni három napja, azóta nem iszik csak tölt ideoda, meg ha kicsit fáradtabb akkor asztalra, magára, ilyesmi, profin öltöztetek át. (Profin dobálok gyereket levegőbe. Profin pelenkázok. Gyerek szalad és közben. Nem mintha lenne más lehetőségem :) Mivanmég... szereztem némi könyveket, meg ruhákat - itt megdöbbentő módon nem az van hogy bemész valahova és kiválasztod azt ami még kb hordható hanem szép dolgok közül hogy épp melyik kell, nagyonfurcsa. na holnap megint dolgozom úgyhogy megyek most, mindenkinek puszi, pacsi, üdvözlet

Hát elnézést meg minden a hosszú semmiért, pótlásként bepostolom a hetileveleket amik azóta, tudom, csalás, bocs, majd lesz jobb is tán. azokat gyors megcsinálom aztán rendesbeírások. próbálom majd.