2008. március 1., szombat

feb17
Csináltam könyvespolcot könyvesblog drótpolcának ihletésével, ágytámla, fal és usbswifieszköz tartóbigyójának felhasználásával, bár nemtom annak jót tesz-e a könyvtámaszság illetve nem biztos még hogy alvás közben az egész nem potyog-e a nyakamba , de viszonylag faszánnézki és nem kell elmenni szekrényig mindenért. Szilvivel, aki takarít a házban, múltkor elmentünk kávézni aztán persze az is sörözésbe hajlott, viszont mondta hogy lakótársaival mennek STOMPra és csatlakozome úgyhogy mentem, van róluk tecsőn cucc itt meg itt és ezeken játszanak. Jók voltak, ügyes gyerekek, van még róluk hatezer videó ha valaki úgygondolná.
Pénteken lett volna megint ilyen magyartársasággyűlés valami költőbácsival, múltkor mondták is hogy menjek mindenképp, de úgy döntöttem hogy a szánalmasságnak is vannak határai és lehet hogy magányos és kitaszított bevándorló vagyok de attól még nem cimborálok ilyen furcsa emberekkel akik tuti hogy a kocsmában is csak azt tervezik hogy legközelebb ki vigyen szörpöt és ki kenjen szendvicset meg hova kiránduljanak nótákat énekelve. Amúgyis csak a tagságipénzre fájt a foguk nyilván. Meg különben sem voltam vidám, mert van egy aranyos tanár az iskolában (Phil) aki vicces és hétfőn meg pénteken van, gondoltam mulatunk, hétvége jön úgyis meg minden, erre nem volt és beküldték a világ legunalmasabb tanárát helyettesíteni, de hogy ahhoz képest bármi dikálás is jó óra, annyira, két órát szenvedtünk vele, beszélgetésóra címén két oszlopba írt szavakat vonalakkal összekötögetve, az elsőhöz vajon az a, b, vagy c válasz tartozik, meg ilyenek, jóvolt no. Viszont a végén mondta hogy mennyire jó az angolom. feltehetően remekül ejtem azt hogy c.

mivoltmég.. levágattam a hajam drágáért, mert sikerült a legpuccosabb helyre betévednem, két percenként kínáltak kávét teát, és nem voltak hajlandóak annyit vágni mint amennyit akartam, beszélhet az ember ezeknek, még mutogattam is hogy meddig szeretném, de a kislány beközölte hogy háát annál hosszabb lesz. remek. namindegy, végül persze nem emiatt lett fura hanem itthon elkezdett nemtetszeni egy tincsem és nekiestem hogy namajdén kiigazítom, aztán borzalmaslett, aztán még próbáltam tompítani valamennyire és hatodik igazításra már szinte emberi, azért asszem fodrász valahogy nem leszek inkább. válligér amúgy szóval kb ugyanolyan mint volt. Leó új játéka, hogy szokott lenni a kertben néha egy cica, és ha nincs épp ott, akkor nyávog neki hogy miaúú, miaúú, hátha a cica erre előjönne, namost egy idő után továbblépett, és kérdezgette hogy miaú? majd rázta a fejét szomorúan hogy nincs. vauvau? megint szomorú fejrázás, majd megállapította hasonló módszerrel hogy a kertben sajnos nincs elefánt se, tigris se, ló se, flamingó se és egyre szomorúbb lett, hát milyen kert az ilyen, még egy nyomorult kacsa sincs?? bájos nagyon. Artúr meg mikor hazaérek elkezd körbeszaladgálni azt kiabálva hogy Kata is here!, azt hiszem csak a show kedvéért, de azért nagyon kedves tőle a lelkesedés :) Kölkök simán mehetnének amúgy az artistaképzőbe ahogy másznak kezemen fejemen, az egyetlen ami fontos hogy nem szabad letennem őket, de pl mikor épp nem dobáltam eléggé akkor Leó rájött hogy ő tud spiccenjárni a gyomorszájamon, az mondjuk finom azért :)
Szerdán a két percre lévő könyvesboltban David Attenborough lesz, lehet elnézek aztán majd lehet menőzni hogy amikor oxfordban attenborough beszélt... hm, najó, ezzel annyira mégsem könnyű felvágni. találnom kell spektrumnéző törzsközönséget.
amúgy itt igenfurcsák a népek, például a magyarság nagyáltalánosságban a celluxban hisz (legalábbis a család, élénken emlékszem mikor unokatesóim a fal repedését celluxszal ragasztották le hogy egybentartsák a világot, persze gyerekként, deakkoris) itt ellenben a bluetech dívik. Köztéren azzal tesznek ki plakátot, szoba fala tiszta kék ragacs tőle mert amit tartott már leesett rég, elrepedt szekrényajtót azzal próbálták összetartani, szóval erős az ő hitük, és láthatóan senkit nem zavar hogy működni nem működik a dolog.

Valamelyik nap volt bolhapiac, a tér ahol a piac szokott lenni az utcánk végén van szóval oda lehet ugrani csak sose tudom mikor mi van, ha minden igaz szerdán meg talán valamelyik másik nap van rendes piac éés kedden vagy csütörtökön havonta egyszer ilyen zsibvásár, szóval kedden vagy csütörtökön elnéztem oda és aranyos könyveket szórtak egyfontért, nemmondom volt közte némi noraroberts, de pl nekem harrypotter nincsen angolul meg úgyhogy beszereztem egy másodikkötetet (ami amúgyis nagyon aranyos) asszem kb 350ftért, most valami annyi asszem talán a váltás.
csoportból megint majdnem mindenki hazament, a koreaiak meg a svájci kislány, aki francia részről jött és nagyon furán ejtette a szavakat valamint nem tudott angolul, viszont mindig mesélni akart: nagyon intenzíven belekezdett, majd egy fél mondat után bólogatott kettőt, majd egyetértve magával azt mondta hogy hmmm, já. azt hiszem úgy érezte amit végiggondolt mi is követtük. mi nem annyira éreztük úgy, de ettől függetlenül kedves leány volt, és hogy hazamegy már megint nem ismerek senkit. Tényleg, ha valakinek van ötlete hogy miképpen lehet bennszülöttekkel barátkozni, lehetőleg anélkül hogy szánalmas nyomorult bevándorlónak nézzen ki az emberleánya, az megoszthatná, mert ahol ilyen csoportdolog van ott a magyartársaságszerű furcsa emberek vannak jellemzően, ami túlzás volna. ami angolmintidegennyelv ott a többiek is bevádorlók, egyetemen előadásoknál meg nem merek megnyikkanni mert félek hogy gyér ahhoz az angolom hogy a shakespeareolvasásonnevelkedettekkel csevegjek. persze volna még opciónak a kocsma, de nincsen túl sok ember akit el lehet rángatni, egyedül meg nehéz beszélgetni, kezdetben legalábbis mindenképp. bár asszem szórakoztató vagyok angolul és mivel a csoport legtöbbtagja sokkal rosszabbul tud lehet hogy nem is azon nevetgélnek hogy milyen mondatokat rakok össze. bár fenetudja, lehet nem értenek belőle semmit és udvariasságból úgy csinálnak mintha vicces lennék mert látszik az arcomon az igyekezet. No lassan abbafejezem és HarryPotterolvasok vagy filmnézek vagy más semmitteszek, mert holnaptól megint gyerekezés van, bár ma is gyerekvigyáztam, Liznek közeledik a határidő phdleadásra aztán persze nem tart ott ahol szeretne és néha kétségbeesik, dehát ilyenkor ezt szokás csinálni majd túllesz, csak addig nem nagyon ér rá hétvégén se.

Jaj, reklám, március 31-ápr 6ig lesz oxfordi irodalmi fesztivál, Tom Stoppard és minden mi szemszájnak ingere, ha valakit érdekel, illetve rájöttem hogy két házra innen (talán tíz méterre) ki van téve az ablakba egy Bed & breakfast tábla, szóval aki nem akar pótágyon, vgy többen van, lehet ott is pl haesetleg

Nincsenek megjegyzések:

 

Free Blog Counter