Azért az nem kínos hogy chromera még mindig nem lehet google toolbart szerelni? múltkor is amiatt töröltem, pedig játszanék azért vele... jó, biztos anélkül is remek de akkoris.
Amúgy van már google toolbarból ötös verzió, én még régebbit használtam reggel is, lehet régóta van már, viszont ez megoldotta ami miatt többször állítgattam gombokat régen, netről elérhető bárhol ugyanaz a beállítás, nem kell többet nézegetni hogy milyen gombok is voltak a máshelyen pontosan, jóez. csodálkoztam is hogy nem volt régebben benne.

Túl sok ismeretlen tökjó angol vicces sorozat van, borzalom hogy a magyarok nem hallottak Jeeves and Woosterről, Black Booksról, Blackaddert meg elbaszott szinkronnal adnak csak, ha majd egyszer összekapom magam lehet írok hogyvoltot belőlük, legalább valamennyire látható legyen hogy van ilyen is.. [ja, és ki is találtam nekik egy szót, hogy britcom, szerintem jó kis szó]

az amúgy megvan, amikor úgy érzed, az illedelmesen mosolygás közben egyszercsak szilánkosra robban a koponyád, épp a beszélő arcába, akkor aztán meglepődne, nézne jól, persze így meg beszél tovább és bólogatsz. egyszercsak majd felrobban a jobb szemem a nyomástól, érzem én.

Kiolvastam tegnap ánglusul az utolsó harrypottert, eddig kimaradt valahogy, namost az egy dolog hogy félórát ríttam mikor a Harryt a halott szeretteinek árnyalakjai, gyakorlatilag zombik kísérték meghalni, na de azért mondjuk ha én feketemágusnak volnék, szerintem nem pont aranybögrécskébe, gyémántos diadémba, aranygyűrűbe meg kis drágaköves medálkába raknám a lehasított lélekdarabjaimat..

webkettőápdét, avagy írj róla és valósággá válik,
mikor néztem a google reader shared items lapomat, esküszöm mindenre hogy nem volt rajta előfizethető feed, na azóta lett, így lehet megosztani a feedekből kiszűrt jóságokat, akár kommentelve hogy miért szép és hasznosak. De ugye azóta kalapáltam deliciousben egy feedet, ami a mondhatatlan taggel jelölt lapokat szórja az ajánlóba. asszem körülnézek hol lehet csinálni olyan feedet amibe ezt a kettőt beállítom hogy simogassa össze, aztán ráeresztem blog mellé, persze így az is lesz feliratkozható, ha valaki nagyon helyesen nem az egész blogot töltené be minden alkalommal.
Amúgy a readerben a kommentelt megosztás ismerősök felé (ahogy azt egy csomó ITblog megírta) közösségi térré válik, nem pofázik bele aki nem ismerős, szórod szerte cimboráknak a jó tartalmakat, és pofonegyszerű meg gyors (mondjuk három klikk, de akkor már sokat mondtam). Úgyhogy drága cimborák, tessenek kipróbálni mert olyan nehezen lesz közösség abból hogy egyedül pofázok..
De ha már így, akkor megemlíteném, hogy nekem személy szerint bejönne a fülecskés rendszerezés az eddigieken túl a readerben, mert túl sok mindenre feliratkozva eléggé összehányt hatású most.

Pénteken meg megyek Leonard Cohen koncertre, jól.

Tegnap kirándultunk New Forestbe, az egy hatalmas természetvédelmi terület Dél-Angliában, ami tele van vadpónikkal. Nagyon szép különben az egész, tökjó kis falvak-városok vannak benne, meg gyönyörű az erdő, és pónikon kívül van sok őz meg szarvas meg borz meg ilyesmik.

Mikor út mellett láttunk három lovat a bokrok között akkor leparkoltunk és elkezdtük becserkészni a vadat, menekültek, követtük őket sokáig, már épp fordultam volna vissza, mikor fordulás közben megláttam hogy tőlem két méternyire épp nyugodtan legelészett egy póni a csikójával, nem is sunyta hátra a fülét hogy félne, sőt mikor odamentem hozzá akkor közelebb jött, hagyta hogy simogassam, aztán szóltam a többieknek hogy fogtam egy lovat, és megetettük egy csomó almával meg körtével, jófej volt nagyon, egy idő után meg a csikó is hagyta magát megetetni.

Gyerekek kaptak Triopnevelőkészletet, a triopok ilyen kis vízi élőlények sok lábbal, amik nagyon gyorsan nőnek, első nap kikelnek a vízben a tojások, de akkor még nem is lehet őket látni, és minden nap majdnem megduplázódnak, kedves lények, most őket tanulmányozom hogy az aranyhalcsemeték eltűntek egyszercsak, nemtudom azzal mi volt a gond most, nem is ehették le a nagyok őket, no mindegy, én mindent megtettem.

Mesét olvasok Leónak, nagymama elmegy mögöttem, fa bábszínház megint rázuhan a fejemre. Én lehet hogy rosszul olvastam a szerződést, de esküszöm nem emlékszem olyan kikötésre hogy naponta egy családtag koponyánbasz a bábszínházzal. Tudom, nem tehet róla senki, de lassan felaprítom tüzifának ha tovább csinálja. (a fát. nem az embereket. pontosításvégett.) El is megyek Black Books harmadik évadot nézni meg jógázni. ehh.

Voltam moziban, új JamesBondon, nemistudom. Nem hiszem újranézem.. Azért szépen törtek az üvegek benne. (újabban KMKn ajánlottak közül megtetszett pár disztroj játék és meglepően élveztem a gyilkot, kicsit ijesztő)

Most minden elvvel ellentétben videóztunk Leóval, de előtte a kicsi kirugdalta a fa bábszínház lábát, mire az olyan erővel baszott engem kupán hogy utána szédelegtem meg mondtam hogy jaj jaj, Leó nevetgélt is rajta, én meg gondoltam agyrázkódásközelben gyereketdobálni talán veszélyesebb volna mint kanapéról bámulni a micimackót. hát így.

A blogcímkép természetes az impossible mission II nevű örökbecsű játék screenshotja, naggyon sok időt töltöttem azzal tizensok éve.