és mindenki nagyon, nagyon sajnálhatja, ha nem volt ma Pécsen a Tiger Lillies Freakshown, mert annál jobbat hirtelen elképzelni sem tudok. szereztem dedikált plakátot, rongyosra tapsoltam a tenyeremet, néztem kígyónőt meg légtornászt meg táncoló törpéket baromijó zenével, tessenek intenzíven irigykedni és magukba szállni, ha holmi kifogásokkal kihagyták az estét. elfogult vagyok, de tán hogy mindenki az, aki látta. keressenek rá tecsőn, de az sehol nem lesz ehhez képest, csak mondom.

No végre alkalom adódott hogy kipróbáljam, tényleg elállítja-e a sebre kent pillanatragasztó az erős vérzést. elállítja, és nem csíp. durván néz ki bár, tervezem is, hogy gyorsan leforgatok valami véres mutatóujjal operáló horrort, de tök használható, a pillanatragasztót főzés esetére csak ajánlani tudom.

Mindig, mindig lehet tovább halogatni, az a jó a világban, ideológiagyártásban profi vagyok, és kelleni is fog a haladék, hogy nem kell most leadni a szakdogát, lehet következő félévben is, mert addig majd olvasok millió cuccot hozzá és még jobban meg fogom tudni mondani a tutit, pedig épp a minap jöttem rá, hogy már most is azért konyítok a steampunkhoz, azt hittem ugyanis, hogy nem, csak úgy csinálok, mintha, de mégiscsak, mert egy tanulmányt olvastam és szerintem nincs igaza és jobban vélem tudni mint ahogy ott leírják. hát így. Holnap Fehérvár, nagyszülők, holnapután Balaton, közben meg német, dolgozat, meg meg kéne már tanulni azt a nyelvet is, bénázok itt a csakangollal pedig mennyi mindent lehetne olvasni németül-oroszul-franciául(-latinul). (ennyivel nagyjából kiegyeznék, esetleg még olasz, lengyel és román, talán szerb, horvát szlovák jöhetne még végülis utána. és ha már LombKatóvá változtam, görög is.)

Szóval az van, hogy fogalmam nincs hogyan lesz meg valaha is a szakdolgozatom, amit most ősszel le kell adnom, mert muszáj, hogy megszerezzem a végzettséget amivel nem tudok majd sehol elhelyezkedni, és diplomás munkanélküliként gondolkozzam hogy alaptőke és minden ilyesmi híján vajon gyárba menjek el éhbérért gombokat megnyomni, angliába időseket vagy gyerekeket istápolni, afrikába iskolát építeni, tibetbe árvaházba, fordításból próbáljak meg megélni vagy legyek én is kalapkészítő, vagy kölcsönből alapítsak egy vállalkozást ami vagy szenvedő- és neurotikusállatos pólókat gyárt, vagy csatnit főz és terít hazai alapanyagokból, de szinte biztosan mindegyik terv olyan hogy becsődölne, illetve nem keresnék vele számottevő semmit, vakvágány, az van. azon kapom magam hogy cimborákkal beszélgetés közben is ökölbeszorítva a kéz, nem hogy ütésre, csak feszülök, eligazgatom magam mintha lazanyugodt lennék, többékevésbé, dehát. nem látok utakat

Két óra múlva ébredek fel. Akkor már minden jóvátehetetlen.

hmm, be kell majd próbálni egyszer..

Look! Crispy, Creamy Avocado Fries:

Look! Fried avocado slices! Have you ever seen such?

Read Full Post

David Tennant sings I Would Walk 500 Miles with the Proclaimers

Tennant, aki nem csak tizedik Doktor, de mellette Hamlet a Royal Shakespeare Companynál, meg minden, Proclaimers-rajongó (skót banda, ikrek énekelnek-gitároznak), és vigyorogva ugrálva énekel velük. Legvidámabb videó, ami valaha.

David Tennant gets his "Sonic Thing" out - QI Preview - BBC One

QI az egy ilyen műveltégi vetélkedő-komédia-cucc, (a Quite Interesting rövidítése), Stephen Fry vezeti aki az egyik legokosabb és legszellemesebb ember a világon, David Tennant pedig, aki a tizedik Doktor a Doctor Who-ból, itt saját, skót akcentussal beszél, nagyonjó. Azok az r-ek! és amikor beszólnak a tankos adománygyűjtésre! vicces, no

Néztem tegnap egy Robert Downey-s filmet, the soloist, az a címe neki, és ma elmerengtem, hogy vajon a Watchmen Komédiása, a Vicky Cristina Barcelonából a pasi meg a Robert Downey Jr az lehet hogy három külön ember, de akkor én egy béna vagyok és nehezemre esik kitalálni hogy melyik-melyik, kerestem is egy rakás fotót bizonyítéknak, és ha már akkor ide is pakolom mindjárást, de végül találtam egy honlapot, ahol ugyanezt kérdezik meg:http://www.inmirror.com/separated-at-birth/javier-bardem-robert-downey-jr-jeffrey-dean-morgan (és a szavazók több mint fele szerint ikrek), no képsor, lehet tippelgetni.

Bennem van a hiba, vagy Hollywood tényleg klónokat alkalmaz?

Vettem ma egy lonsdale cipőt, mert kötődöm a tárgyaimhoz, és a sagem telefon meg a lonsdale cipő kedves az én szívemnek, illetve a választásban szerepet játszott hogy adtak hozzá egy babakék bokszkesztyű-kulcstartót. kellett.

A brit konzervipar remekei sorozatunkban pedig megemlíteném, hogy a konzerv tikka massala, hiába néz ki úgy kibontáskor, mint valami zselatindús kutyatáp, megdöbbentőmód fényéveket ver rá a sainsbury's műanyagtálcás verziójára. például raktak bele sót is, meg van íze, és a csirkedarabok sem túl gyanúsak. Ettől még nyilván nem ez lesz az indiaikaják legjobbja, de azért hogy megehető.

ez meg a reklám helye, ha valaki egyszerre akarja a buzz (mindig elfelejtem mire van magyarítva, zümm? mindegyis) és a reader feedjeit olvasni (és elszállhatnának már az illúzióim hogy nem csak én vagyok olyan állat hogy feliratkozom több mint száz cucc feedjére és így szükséges ilyesmi), akkor a feedly.com az egyszerűen csodásremek, nem kell regisztrálni meg semmi, google accounttal belép, magazinként lapozgatja a színesszagosra rendezett feedtengert. jócucc.

..és hálaistennek jó az új Doktor, juj de féltem tőle Tennant után..

[találtam neten egy "You'll never forget your first Doctor" feliratú Doctor Who-s pólót. kéne. és naná hogy nem :D ]

tágul azoknak a dolgoknak a köre, amiket szeretek enni, kínaiféle cuccokért sosem rajongtam, de Chinatownban elkapott az érzés a kajáldáknál, hogy ha nem eszem azonnal tavaszi tekercset, akkor tulajdonképpen meghalok, és remek is volt. Ami meg mégjobb, hogy attól nemmessze megtaláltam a forbidden planet boltot, ami gyakorlatilag képregénymennyország, mindenfajta képregénnyel, figurákkal és összesfajta egyéb mörcsendájzzal, képregényekről szóló könyvekkel, mangákkal, játékokkal, és benne van a DouglasAdamséletrajzban is. És hihetetlen akaraterővel nem vásároltam. akkor! az akaraterő ugyanis nem mindig olyan hihetetlen mértékű, ugye.. [de csekkoltam a bátyámnak a Lost girls-t és itt is marhadrágán volt csak...]

Van egy RAKÁS Steampunk Magazineom

Elkapott valami színházberzerker tegnap, vettem egy rakás jegyet és egy hónapig minden hétvégén nézek dolgokat, például hogy ma is, Tom Stoppard The invention of love címűjét

Rájöttem, hogy egy csomó filmet, amit szeretek, Peter Greenaway csinált (A rajzoló szerződése meg Prospero könyvei például nagyon nagyon hűdefaszák), és a zenéjét sok filmnek, amiket nagyon szeretek, Michael Nyman csinálta, nagyrészt ugyanazokat, de nem csak, erre azért jöttem rá, mert a zenék között egyszercsak michael nymant dobott ki sufflén a ketyere, prospero-s zenéket, és hát hű, film nélkül is.

amúgy

és zene

sajnos csak ilyen külföldies dolgokat találtam, sima ánglust hirtelenjében nem, bocsássátokmeg

Miután pár hónapja úgy zakatolt a laptopom, mint egy traktor, és először ugyan erőteljes ökölcsapásra abbahagyta, ám később már arra sem, és gondolkodtam egy ideig, hogy az egy hónapnyi hátralévő garanciával vadásszak-e szervízt, ahol aztán egy hónapig rejtegetik az eszközt, letéptem a garanciamatricát, szétszedtem a belit, kipucoltam és megolajoztam a ventillátor tengelyét, meg össze is tudtam rakni úgy, hogy nem maradt ki belőle alkatrész, és most csöndes és működik. Ilyenkor azért kicsit megnyugszom, hogy még tudok ilyent, meg barátaim a gépek, ugye. [mondjuk hővezető paszta kellett volna egy kicsi, de ez ilyen szempontból nem egy jól felszerelt háztartás]

Nem is tudom milyenrégóta ez a legnagyobb sikerélményem. A legeslegjobb különben az volt, mikor a Gábortól kaptam egy elromlott fényképezőgépet, és ötezerszer szedtem szét-raktam össze, és a végén jó lett. minden csapágygolyót ismerek abban. jó.

Leóval játszottam délután, egyszercsak lelőtt, mondta is, hogy Bammmm, you're dead! Magyaráztam, hogy ez nem túl kedves dolog, ilyent mondani, meg hogy ha meghalnék, nem tudna játszani velem. Két perc gondolkodás után rámnézett, és azt mondta: -..but... ...I could... ..with the bones..

és elbábozta, tíz percen át, még mondta is, hogy Like puppets!, de sajnos a röhögéstől képtelen voltam elmagyarázni rendesen, hogy hullagyalázni nem ildomos. Hiába no, az én nevelésem is :))

Leó felsorolta hogy kiken gondolkodik, mint lehetséges feleségjelöltjei, mire Artúr bejelentette hogy ő William-cimboráján gondolkodik, Leó ránézett, hogy hát, akkor nem biztos hogy lesz gyereked, mire Lizzel mondtuk hogy háát, jah, de lehet örökbefogadni, mert vannak gyerekek akiknek nincsen családja, stb, mire Artúr csak annyit kérdezett az örökbefogadható gyerekekről, hogy "How much is it?". elég vicces volt. Mennyi lesz darabja?

Tamás megfertőzött ezzel az állandó "mi ennek az evolúciós oka" kérdésével... eszembejutott hogy milyen durva hogy az öregek először a rokonaikat felejtik el, és a munkájukra még simán emlékeznek, meg történeteket mesélnek róla, és gondoltam ennek azért nincsen akkora evolúciós magyarázata, mert régen nem is szoktak sokáig élni, meg amúgyis, de aztán rájöttem hogy mégis, mert az a közösségnek nem értékelhető tudás hogy melyik is az unokák közül a bandika, míg az, hogy hogyan kell lovat patkolni, jól jön.

Négyévesen szerintem divatgurunak kellett volna mennem, akkor feltaláltam a vastagharisnya felsőruházatként viselését (a szoknyát sosemis értettem), kötött nagy pulcsival, pontosan így néznek ki a brit tinikurvák, csak harisnya helyett leggings és balerina/hótaposó van rajtuk, időjárásra való legkisebb tekintet nélkül.

"Legalább cigink legyen ha életünk már nincsen" - multejjel blogon találtam, ez lesz a kibaszott mottóm.

Oxfordban, a visszajutás sokkal problémamentesebb volt, és a hosszantartó hó miatt egészen érdekes megfigyelni ahogy sorra felfedeznek az ánglusok olyan találmányokat mint a só vagy homok földreszórva, meg néhol-néhol akár szerintem még hólapátot is, bár ez kétséges, mert tegnap, mikor a hatcenti mély jégkásában toltam babakocsiban a "fáradt" gyermeket (aki célállomáson röhögve elszaladt játszani), ami amúgy nagyon nemvidám, meg is tanultam, hogy húzni kell, az kevésbé kurvafárasztó, csak épp ezalatt a bennszülöttek úgy néztek rám mint egy futóbolondra, miközben ők ilyen virágcserépnél használt kislapáttal takarították el a jeget a ház előtt a járdáról, guggolva. najó, csak egy, de simán lehet hogy mindenki trükközik, aki felvette a harcot, a maradék 80% meg kibekkeli amíg elmúlik az anyag magától.

ja és egy jótanács, csak halkan, és leginkább magamnak, ha legközelebb egy szekrényben rálelünk egy cigarettatárcára, benne legalább harmincéves cigarettával, mégsem jó ötlet elszívni azt. jaj.

Most belegondoltam, és 2009 éve az tényleg dislike volt, valami indexes cikk írta ezt azthiszem, csak nem találom most. Szilveszter megint érdekes lett, szétcsaptam magam még az óévben, és bejelentettem mindenkinek hogy most muszáj azonnal hazamennem, próbáltak hatni rám, hogy tíz perc és éjfél, de leperegtek az érvek, Bandi elkísért, ami jól jött, mert folyamatosan a falat súrolva haladtam, aztán a téren beleestem egy gödörbe, amit már jóelőre kiszúrtam, hogy hohó, terepakadály, jó lesz vigyázni, bamm, ha nincsen Bandi lehet, ott reggeledek, szóval ezer köszönet meg minden. Túl sok mindent nem hagytam ki, megint nem indult el a társaság sehová, mondtam én pedig kilenckor hogy menni kell, amíg még képesek vagyunk ilyesmire, dehát majd megintcsak jövőre.

Internet saved my sorry ass again, ezt ki akartam írni, csak hátmégis, de azért a google a barátom, mert az oxfordi kurzushoz még le kell adnom egy óangol szöveg fordítását, de persze a könyvet otthonhagytam, kintotthon, határidő meg lejár, mielőtt utazom, szóval ez így nem annyira jött volna össze, de a google digitalizálta a könyvet, pont az a rész megvan belőle, ami kell, meg közben neten találtam még mindenféle másik szótárakat, fordításokat, cuccot hozzá, szóval letudhatóvá vált ez is, ami nem árt azért.

2010 pedig, úgy döntöttem, hogy a lezárások éve lesz, amúgysem lehet már tovább húzni a dolgokat, egyetembefejezés ősszel, utolsóutolsóhatáridő persze, aztán hazajövök tényleg, keresek munka, vagy elmegyek máshova, tudjafene, végülis ez még csak a lezárások éve, az elkezdéseké, gondolom, csak azután jön.