XhetetlenXX

Szóval leléptünk Oxfordból csütörtök délután, ami meglepő volt mert Liz előző este pakolásnál vette észre hogy az útlevele bizony eltűnt és a fejletlen ánglusok nem tudnak semmi mással átközlekedni a határon hiába hogy EU, már mindenki terveket szövögetett embercsempészetre, meg alternatív belföldi telelésekre, mikor végül aztán meglett és indulhattunk, és azt hittük hogy ez volt a neheze, ezt egy másfél és egy négyésféléves bekötött gyerek mellett gondoltuk az elején, meglehetőst tévesen. Egy darabig Leó matricákkal játszott (jobb karom nem látszott ki a matrica alól) Art meg filmetnézett, kaptunk kölcsön egy kis DVDjátszót, azzal egy ideig le lehetett őket kötni, volt kb öt film, odaúton kitartott volna ha nincs hatalmas dugó london felé, megálltunk párszor rohangálni de kölkök egy idő után persze így is kiborultak és Leó üveghangon visított kb negyven percen át hogy cseréljünk helyet Lizzel mert mamit akarja, nyilván ott ahol nem volt leállósáv se semmilyen kijárat autópályáról. Végig Tamás vezetett, aminek különös mellékhatásaként egyre több rossz és csak magyarul érthető szóviccet mondott, Liz így kimaradt belőle, gyerekek még nem értették, nekem meg hirtelen elmúlt az a hiány ami a paleográfiák óta izéé, kínzott, főleg amikor valami kajára mutatva amiben répa volt bejelentette hogy Kerótja van a carrottól. Este megérkeztünk Brüsszelbe, aznap ért oda kedvescimbora Zsófia is, másnap beiktattunk azért egy hihhetetlenül multikulti sörözést a párizsimagyar meg oxfordimagyar ír sörözőben brüsszelben címmel, közben majdnem levadászott minket a gyrosos maffia meg hatszor tévedtünk el amíg megtaláltuk a nyomorult pisilőfiút, ami amúgy jó hely mert mellette csomó csokiboltban adnak kóstolót. Ja meg ittunk málnás sört, finom, finom, de az alkoholos márka málna azért nem lesz a kedvencem. Brüsszelben cimboracsaládnál aludtunk másfelet, hajnalban indultunk hogy gyerekek aludjanak az úton, és így még odaértünk szombaton délután úgy hogy tudtunk síbérletet venni meg cuccokat bérelni sőt szánkózni is egyet, aztán másnap felmentünk mind pályára, lehetett mellette szánkózni, csak a kicsik végig üvöltöttek hogy látják a szülőket de nem jönnek oda, nagyfiúk kezdtek síelni tanulni, aztán meg Tamás fentmaradt tanítani minket Verával (másikaupair, román identitású csángó lány, nem érti a viccelődést és folyamatos beszólogatott, nem melegedtünk annyira össze ami azt illeti), megtanultam hóeke, tudtam lassan menni, fékezni, kanyarodni, aztán Tamás mondta hogy na ezt, csak sokkal gyorsabban. akkor estem párat, majd a méggyorsabban utasításra egy nagyot, bevágtam a fejem meg kibicsaklott kicsit a térdem, ami kellemetlen merthogy fáj, de vettem rá rögzítővackot és egy nap kihagyás után síeltem egy jót, lementem kék pályán, féltem ugyan meg volt ahol nem mertem fordulni csak hogy eldőlök aztán átpakolom a léceket másik irányba, ez ciki persze, de második nap, és leértem kék aljára no. utána nagyon esett és tönkrement a egész hó, csináltak műt meg lett belőle ilyen szottyos vacak, azon még utolsónap próbáltam menni de fáradt is voltam meg térdem se volt tökéletes meg halálfélelmem volt ezen a jégdarán, volt két méternyi hó az egyik pálya elején, azon vidám voltam, úgyhogy szerintem leginkább ez volt a probléma, de kékpályán gyakorlatilag síléc használata nélkül seggencsúszást és gyaloglást váltogatva mentem le, viszont amikor van rendes hó akkor ez egy olyan dolog amit szeretek csinálni azt hiszem. második síelés teljesen jó volt. amikor nem síelés akkor gyerekvigyáztam a Verával, piciket délelőtt, összeset délután, akkor meg végigjártam mind a két utcáját saint gervais les bainsnek, fotóztam hogy hegy, és ettem az isteni kajákat, merthogyugyanis az egy dolog hogy Tamás remekül sütfőz bármit, de Marcival (másikapa) van valami gasztronómiai versenyük amit mindkettő tagad és csinál. emiatt persze minden nap olyanokat ettünk hogy isteni fűszeres sült kacsamell almával ami valami nagyonjóra volt főzve-párolva, reggel meg pain au chocolat meg croissant-hegyek voltak, az úriemberek meg még úgy is gondolták hogy rendezzünk borkósotlást és hát hat felnőttként (amiből nem minden hölgy vette ki a részét nagyon) naponta elkóstoltunk négy-öt üveg bort éjfélig csevej mellett, szóval én igencsak jóléreztem ott magam, jófejek, alkohol, beszélgetés, mi más is kellhetne, a végére meg meglepetésszerűen benevezett a versenyükbe a Tamás engem is, pörköltöt csinált meg köretnek kiadta az utasítást hogy hajszálvékonyra vágott krumplikarikák hajszálvékonyra vágott nagyonfinomsajtokkal váltva egymásrarétegezni és összesütni, ez persze neki számít pontnak még ha mi csináltuk is az egészet, ami nem teljesen fair de mindegy persze, és hamár ott voltam megkérdezte hogyan kell articsókát pucolni mert vett párat, mondtam hogy hát az macerás, kívülről leveleket, belülről azt a szálas szart kell kiszedni mindegyikből, mire mondta hogy akkor inkább csináljam én, ha már értek hozzá, sőt, nekemadja, csináljak belőle valamit ami megy az eddigkészítettekhez, nyilvánhogy berezeltem és csúful inkább nemkommentálták a végén, pedig az előző próbálkozásnál jobb lett, először főztem-túlcitromoztam és kecskesajttal játszottam, most meg a szirmok közé (virág ez) csöpögtettem narancs levét és csináltam ilyen olívával meg kakukkfüves fűszerkeverékkel olajat, leszűrtem mert nagyon forrón akartam a perzselt fűszerek meg annyira nem jók ugye és ebben a cuccban megpirítottam, azt akartam hogy csak a széle piruljon közepe meg nyers legyen de nem számoltam azzal hogy ha vizes cuccot rakok olajba akkor megehetősen nehéz lesz azt kézzel aljáranyomva kicsit megkapatni, égésisérülések nélkül legalábbis, szerintem azért nem volt az rossz, de hát a fiúk jobbak. hüpp. nyaff. mindegy. megették udvariasan. Kölkök tündériek voltak, a két nagy hatalmi harcot játszott, a kicsik meg hirtelen nagyon védték a tesóikat és bántották az ellent, Samu, a másiknagy folyton kiabált hogy ne nyúljon hozzá az Artúr, meg ne is üljön mellé, és ha angolul beszél azt nem érti, és csak a Tóbiással meg maximum a Leóval akar játszani. Artúr meg mikor észrevette hogy Samu üvölt ha hozzáér egyfolytában arra hajtott hogy kiakassza, persze ez nem volt nehéz, de másfél percenként visított Artúr miatt Samu, vicces volt. Leónak meg szeretetrohamai voltak és egyszerűen beleszeretett Tóbiásba, ő két éves és szépen beszél már, de szerintem kisebb mint Leó, ami nem nehéz, Leó hatalmas, óriási, múltkor Liz lemérte őket, Art 20kg Leó 14 :D kis vasgyúró :) olyan combjai vannak :))) Liz szerint csak síelőizom persze :) és ezt dobálom egész nap :) szóval Leó bármikor meglátta Tóbiást, odarombolt azonnal, simogatni kezdte a haját meg puszilni, Tóbiás meg eléggé nem tudott mit kezdeni az egésszel, csak állt ott, néha menekült kicsit, de Leó vehemensebb volt és a végére már egész megszokta Tóbi is. Hazafele champagneban kerestünk szállást és valahol chaumont alatt egy faluban aludtunk csak nem tudom a nevét, az a baj, szerintem a néni utált minket hogy nem beszéltünk franciául meg hogy a Leó beleharapott a műanyagkörtébe ami dísznek ki volt rakva (olyan szuvatosodott házat, minden kacat volt ott felhalmozva) szép volt amúgy, meg farm is és voltak állatok, kecske, tehén, kutya, cica, Leó mindet végig is simogatta (én a macskát kihagytam mert amikor vele találkoztak nem voltam ott) szóval nem volt rossz hely, persze a néni nem főzött úgy mint a Tamás meg Marci, de az onnan ötpercnyire készített pezsgő azért helyrebillentette a dolgot, másnap mikor indultunk be is kanyarodtunk egy pezsgő kóstolás-vásárlásra, Tamás csak kicsit kóstolt, de Lizzel mi meg akartunk bizonyosodni a jó döntésről, aztán végére már eléggé vidáman néztünk az út elébe, ez is hiba volt, annyira kevésszer voltam fáradt mint mikor csalagút előtt egy órán át Leó azt játszotta hogy sütit kért, szétmorzsolta, rámdobta, majd angyali pofival nyújtotta a kis pracliját hogy ezzel végzett, kéri a következőt, és ha más játékot ajánlottam, sikítani kezdett. Eközben a másik oldalamon Artúr épp a kölcsön DVDcuccost szerelte szét amit próbáltam valamennyire hárítani a morzsa közül, nem nagyon ellenkeztem mikor Liz mondta hogy cseréljünk és hazáig már ő ül hátul, különben a nagyobb részt ő csinálta, Leó nyugodtabb volt amikor Liz ült mellette meg minden, de Artúr volt hogy engem kért, teljesenjó. Ja, és a síelés alatt Leó megtanulta a nevemet mondani, nemrég tanulta meg Artúrét (Aúú), én meg kb valami dladla vagy tlatla hangsor vagyok, de egyre tisztábban mondja már, nagyon édes :) Art hazafele lázas lett, most már elmúlt, csak két napos betegség volt, nem is nagyon volt tünete csak a láz meg hogy nagyon kis halk volt, olyan bújós kismadár lett, bekucorodott ölembe sokszor meg minden.