XhetetlenXX

Metró, abban töltöttem a fél hetet, van ötszáz vonal, meg RER hálózat (ilyen HÉVszerű, földalatti vonat, néhol kétemeletes verzióban), meg millió busz (fura is volt mikor Pesten néztem hogy három metró, olyan volt mint két hete mikor németórán rájöttem hogy az a ragozási táblázat ami ráfér egy lapra nem egy része a dolognak, hanem az egész - latin meg orosz után nem is értettem, négy eset? alanyon kívül három? mi volt ebben nehéz bármikoris? persze tanulni nyilván nem tanulok rongyemberén, de tökszimplának tűn így ránézésre). Közlekedés nagyonjó, mindenhol ott lehet lenni kb fél óra alatt, ez már olyan kedvemrevaló nagyságú városnak tűnt, turistadolgokat (hátígy belváros, vagy belebbváros vagy miaz) gyalog is bejártam, azért nem kicsi, el lehet ott lenni jól. Közlekedési eszközökön hatványozott esélye van az embernek félkegyelműekkel találkozni (utcán csak sötétedéskor rajzanak ki), sajnos ezek közül az utazás során több honfitársnak bizonyult, el se tudtuk dönteni hirtelen hogy minden magyar ilyen nyomorult pára vagy a selejtje feltűnőbb külföldön és itthon beolvasnak a masszába, esetleg hogy a hosszú idegenbeszakadás csinál nyálcsorgató idiótát némelyekből, azért remélem angliában nem kezdek idegeneket agresszívan zaklatni hirtelen. Viszont a franciák (francia alatt csak nemturistát értve, a legtöbb echte francia nem fehérbőrű, és a bevándorlók annyira beleszervesültek az egészbe hogy odalenne a hangulat jórésze nélkülük) találékony pénzkeresése betör az utazásba is, nemcsakhogy a megállókban van komplett fúvószenekar néhol, de bizony megesik hogy az ember ül a szerelvényen, és mikor kinyílik az ajtó belép egy ember maga után húzva a nagymamákféle cekkert, táska helyére gumipókkal hangfalat rögzítve a fémvázra, aminek a tetején odaszigszalagozva figyel a discman, majd egy gombnyomásra durvás szintifutamok töltik be a teret, és a barátunk előbb egy tangóharmonikával rázenélve az alapra zendít rá a Yesterdayre franciául (szintetizátor. harmonika. yesterday. francia. nemtudom átmegy-e, de tényleg erős a produkció), majd a zsebéből kinyerve egy poharat körbekalapozik vele és a távozás hímes mezejére lép. És ennél még van tovább, létezik két román fiatalember akik szintén zenei aláfestésre a kapaszkodók rúdjain lejtenek erotikus táncot. Mondjuk láttunk jópofát is, egy srác bejött, feldobott két kapaszkodórúd közé egy megfestett lepedőt és speedygonzales zenére bábozott, az aranyos volt nagyon. Az ilyen produkciókon kívül meg még mindig ott vannak az automaták a legnagyobb számban, több napon át múzeumok között azzal éltem túl, ha valaki olyantájt jár, van egy csoki piros zacskóban, a neve M-el kezdődik, kis golyók, belga csoki kívül, és roppan és isteni.