2007. december 8., szombat

Szóval Párizs. Utólagmondva úgy gondoltam, hogy kihagyni kár lenne a várost, de egészen elvagyok nélküle, és némileg vacakul is éreztem magam hogy akiknek elmondtam sok esetben azzal reagáltak hogy (lágysóhaj) Páááárizsn (párás tekintet), míg én sosenemis sóhajtottam bele a világba, és biztos inkább a sóhajtóknak kéne menniük egy igazságos világban, dehát ígyalakult ugye, nohát ehhez képest ha nem is az hogy Páááárizs, de egyszerűen hűdenagyonjóhely. Tulajdonképpen már első nap, mikor Zsófi egyetemen volt (blokádokon át lehet csak bemenni, csak külföldi diákot engednek be, mivelhogy a honi egyetem fizeti a nyelvi képzést, ezért azok az órák meg vannak tartva sztrájk közben is, többiből lehet nem lesz vizsga se stb) és sorbonnekörnyéken bóklásztam aztán egyszercsak ott volt egy hatalmas füvészkert, mellette természettudományimúzeum vagymi és három szobán át tartó dínócsontváz kukucskál az ablakán, a kertben meg csomó szökőkút labirintus virágzó növény (egyáltalán, mindenhol épp virágzó növények vannak decemberben, mennyi időnként kell ott cserélni a csoffadtabbakat??) meg szobrok, óriási libanoni cédrus illetve összevissza repdeső madarak (majdnem szívrohamot kaptam, az egyik fán valami rohattnagy dög elkezdett hörögni-vonyítani, majd felrepült, egy daru volt. szerintem kiszökött a szomszédos állatkertből, de kitudhassa. Ehhez képest kb semmise volt a Tuileriák, jó mondjuk az biztos nyáron azért más, de ezt milyen remekül megcsinálták most is. Tuileriákban csak a vadkacsák meg a sirályok voltak mókásak, előbbiek nem féltek, utóbbiak már támadtak is. A botanikuskert mellett a másik ami azért nagyonhűde, az a Luxembourg kert, hát az valami nagyonjó hely. Mondjuk akkor már mindennek örültem ahol lehetett ücsörögni mert hét vége felé mászkáltam arra, és egész heti talpalás után a lábam csak vízhólyagból állt, és a cipőm talpa meg kettétört (mindkettőnek!), nem is értem hogyan, meg azt sem tudom mikor, pedig most vettem nemrég, micsodavilág.

Nincsenek megjegyzések:

 

Free Blog Counter