XhetetlenXX

Most megfontolás alatt a következő terv, hogy visszajövök-e oxford miután/miközben otthon egyetem. Mert akár megvárnának, két félévet várnának rám, hihetetlen. Szóval hogy most keresek órák itt, amiket lehet bekreditáltatni műveltséginek, az nem lenne egy utolsó dolog mert pl legalább letudnám egy részét előre, azokon kívül pár óra van magyarból, meg szigorlatok (régimagyar záró, elmélet záró, finnugor meg második irotöri, meg hát szakdoga után ilyen államvizsga de az még távol), pedagógiából van két tanítási gyakorlat meg egy rakat személyiségfejlesztő tréning, amiktől mind hányok mert gyakorlatilag ez is színes filccel csomagolópapírrarajzolás lesz, fasza ám, hazudni hogy hiszek ebben az ostobaságban, na mindegy, meg pedagógia szakdoga, de az kb egy kibővített fogalmazás ha jól sejtem, majd választok neveléstörténeti témát akkor legalább talán csinálhatom a tanszék egyetlen normális emberénél, az jó volna. Dehogyszóval. Februárban hazatérek, nyár elejéig egyetemezek, megpróbálom letudni azokat a tárgyakat amiknél feltétlenül szükséges a jelenlétem. Nyárra visszajövök, jó esetben itt maradok és innen járok vizsgázni, ha túl sok órám marad akkor otthon vagyok és úgy. Aztán egyetem befejezve, és gyerekekkel vagyok még nyár végéig, amikoris lehet hogy itt nézek körül hogy egyetemen hogyan lehet mit csinálni, mert az nem hangoznék rosszul ha itt csinálnék valami cuccot, főleg ha le lehetne valahogy akasztani ösztöndíj is. Jól hangzik ez vajon így? Az egyetlen gondom, hogy nem érzem a gyerekvigyázást munkának, olyan mintha folyamatost nyaralnék talán, ok, elfáradok benne, de a gyerekek az nem munka. És ettől ilyen hülye érzésem van hogy csak lógatom a lábam és nem is csinálok semmit. Mondjuk ha közben kutatnék, ami a mostaniban nem volt terv, de ha később nem volnék ennyire lusta mint amilyen vagyok? hmhm.