XhetetlenXX

Tamás mondta tegnap (out of the blue), hogy nemsokára lejár a posztgrad jelenkezés határideje oxfordba, amin kicsit elcsodálkoztam, hogy dehát nekem még nincsen is diplomám, hogyan jelentkezhetnék, de szerinte lehet. Eddig erre nem is gondoltam, meg pénzem sincsen tandíjra, diákhitel után itteni kölcsönt most nem játszanék meg, és nem tudom hogy van-e kedvem évekig tanulni itt. Azt se tudom hogy végezni van-e kedvem egyetemen, most épp, gyanús nekem hogy persze, szeretem meg minden régimagyart, de szerintem tökre semennyire nem értek hozzá és nem tudok róla semmit szinte, meg három hónapja vagyok itt kb, és nagyjából bele se szagoltam a témámba még... és megható hogy otthon tanárcimborák pedzegetik a péhádét ilyesmit, de nem biztos hogy nekem ilyent kéne csinálnom. Nagyon sok embert szeretek, akik akkor közel lennének, de nélkülük nem ülnék be a könyvtárba tanulmányokat olvasni. Vagy beülnék, de csak úgy. (nem szeretném elveszíteni/szeretném újramegtalálni a csakúgy beülést, csakúgy olvasást, viccből kéziratböngészést..) Nem hiszem hogy tudnék annyira jó lenni, hogy megérje csinálni, nagyon sok okos ember van már ott, és nem vagyok biztos benne hogy boldog lennék könyvtárban kutatva. Jó lenne látni, hogy valamit változtat, amit csinálok. Jó, a tanárság is főleg robot, bemész, beszólnak, túlélsz, készülsz, ilyesmi, de néha biztos lehet csinálni is valamit. Vagy hétvégéken házat építeni másoknak. afrikában iskolát. mittomén.