XhetetlenXX

Tanítok gimiben most, tök más, meg érdekes, hogy általánosban a gyerekeket imádtam, tényleg, érdekelt hogy melyikkel mi van, tudtam róluk csomó mindent, nevüket nagyrészt mire elkezdtem tanítani, már megtanultam, jó volt ez, csak ott építeni kell, hogy gimiben majd lehessen rombolni, mítoszt, kultuszt, kánont. Rombolni jó. Gimi az hülyén jött ki, egyetlen rövidített órát hospitáltam, a 35 fős osztályból kb három gyerek nevét tudom, ami rossz, de itt tulajdonképpen az osztály most tök nem érdekel, valószínű hospitáláshiány miatt különben, de tanítani imádom őket. Két év különbség és annyira felnőttebbek hogy hihetetlen. Reneszánszot tanítok, az nagyon kedves korszak nekem, folyamatosan viszek nekik kéziratokat rejtvényfejteni, meg mesélek vicces történeteket humanistákról, protestantizmusról, Tycho Brachéról, és amikor mesélek tök csöndben hallgatnak. Hihetetlen. Meg múltkor kellett velük íratnom egy röpdogát óra elején. Hát áltiban ott lett volna vége a világnak, egész órán nem lehetett volna velük semmit kezdeni ezután, itt meg három perccel később simán dolgoztunk, nem vonyogtak meg semmi. Ha kapnék osztályt hosszabb távra akkor persze más lenne teljesen, mármint gyerekek is számítanának nagyon, de hét óra alatt most csak tanítok. Kurvajó különben. Nyelvtant elrontottam jól, beszéltem marhaságokat összevissza, de az nem a szívemcsücske és igazán nem voltak miatta álmatlan éjszakáim, az irodalmak meg mind jók lettek eddig, és az érdekességeket kajálták. Az jó, nem? [lehet különben hogy elvetemültnek gondolnak, kiszalad a számon olykor olyan hogy "Figyeljetek oda, ez tökjó, ez tök izgalmas, ez reformáció!" - asszem nem megy át teljesen :) ]