XhetetlenXX

Amikor kijöttem oxfordba, nem volt kulturális sokkom attól hogy fizetek-szolgáltatást kapok, meg mosolyognak az emberek, tetszett, jónak tűnt meg hogy így természetes, néha meglepődtem azon hogy milyen logikával és mégis működik minden, meg hogy alapvető jóindulat. hogy hiába a káeurópai gyanakvás, és olyan kicsit bután jön ki hogy a semmit méregetem rosszakar-é. Vagy nemtudom, lehet ez is sokk, csak a nem pofánvágós fajtából. Merthogy mikor most félévután hazamentem az utóbbi sokk volt, egyszerűen elszoktam tőle, kijöttem a napi rutinból, hogy már nem evidens az hogy lazán tegez a buszsofőr és kiröhög mikor jegyet akarok venni és nem értem hogy neki azzal csak meló lenne és inkább üljek már végre le a seggemre hogy indulhassunk. Az elején még meg is hatódtam, hogy milyen kedves hogy nincs apróm csak ezresem és mégis elvisz, de van egy olyan gyanúm hogy nem puszta szívjóság volt. És egyáltalán, ha elszánt vagyok és fizetni akarok azért amit igénybeveszek akkor ufónak kell nézni? De miután visszazökkentem már fasza volt, mentem régimagyar konferencia, begyűjtöttem cimborának még egy szegedi okosembert, hát már én is embereket gyűjtök, tiszta pokémon, már majdnem teljes a szegediokosembersorozatom. Átsétáltunk Párkányba is, az nem a legjobb szervezés volt, kb öt percet töltöttünk ott buszrarohanás előtt, de onnat nézve tényleg nagyonszép Esztergom, fotó stb. Pécsen tudtam találkozni szinte minden cimborával, siker, beszélgetés, örömboldogság hogy vannak ők meg összetrombitálhatók a kedvemért :)