2010. augusztus 17., kedd

Két óra múlva ébredek fel. Akkor már minden jóvátehetetlen.
Posted by at

4 megjegyzés:

Laslow írta...

?

2010. augusztus 17. 8:44
mondhatatlan írta...

Egy Petrivers vége ez, remek sorok. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000782&secId=0000072452&mainContent=true&mode=html#Petri_Gyorgy-Osszegyujtott_versek-00120

2010. augusztus 17. 9:45
mondhatatlan írta...

Néhány nappal korábban

„Nem bírom!” – hajtogatta. „Nem bírom!”
néhány nappal korábban eszelősen;
feje folyvást a fürdőkádhoz koccant,
ahogy féligöltözötten térdelt
a kövön, a kád peremébe kapaszkodva,
leszegett fejjel: „Nem bírom!
Nem bírom!” Nagyon untam.
Mit tud az ember ilyenkor csinálni.
Álltam hülyén és illedelmesen
– nem lehet, amikor valaki sír, kimenni.
Hogy addig is elfoglaltságot találjak:
nézegettem a testét (ahogy ott
térdelt félpőrén, és a kád megkondult,
valahányszor homloka hozzákocódott).
Súlypontot váltottam: a lábam elzsibbadt.
Még mindig a „Nem bírom! Nem bírom!”
metronóm-pontos hisztériája.
Már egész libabőrös volt
– egyszál kombinéban a hideg kövön.
De hát tiszteletben kellett tartanom,
hogy ilyen állapotban ez mindegy az
embernek: nem terítettem
hátára fürdőköpenyt.
Elapadtak a könnyek. Csak zihált.
Ahogy víztelenített csapból levegő jön.
(Végül mégis kimentem. Aztán el.
Le a lépcsőn, ki a kapun.
Csinál az ember hülyeségeket.
– Jelen van, mit se használ; nem is tudják, hogy ott van.
Aztán cipelheti. Legalábbis: a kelleténél
gyakrabban jut eszébe.)

2010. augusztus 17. 9:47
mondhatatlan írta...

utóbbi is Petri, volt egy hölgy, Sára, aki miatta lett öngyilkos, ő meg vitte az egészet magával (legalábbis: a kelleténél gyakrabban jutott eszébe), valahol így kell ezt, szerintem, ha már.

2010. augusztus 17. 9:51

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
 

Free Blog Counter