2008. június 17., kedd
Zsófi cimbora itt volt péntektől, gyerekezés után mentem London, mentünk Sohoba, mert az először kinézett Vaddisznó a pocsolyában kocsma tele volt, meccs, ilyesmi, és hasonló okokból seholse találtunk helyet, na a Duke of Wellington bárnál untuk meg, ahol először furcsállottuk hogy csak fiúk vannak, utána meg már nem furcsállottuk, csak esmég kívülállók lettünk,ez különben visszatérő motívum lesz, valahogy a helyi cimborák gyűjtése projekt eddig nem a legsikeresebb. Ittunk még pár helyen, Zsófi barátkozik intenzíven, bár lehet hogy nem a legjobb taktikát választottuk mikor olyan szavakat mondogattattunk az emberekkel amik igenviccesnek tűntek igaziangol kiejtéssel (food, park, I bought a boat) illetve azt meséltük hogy london sucks, mert éjfél után gyakorlatilag lehetetlen sörhöz jutni. Valami helyen voltunk ahol először indiaiakkal ittunk tán, utána meg egy kinti csoporthoz csapódtunk, volt egy Petros Chrisostomou nevű fiatalember aki mondta hogy ő most híresember és kiállítása van és épp ezt ünneplik, és rajzolt is valamit amit aláírt meg mindenféle elérhetőséggel látott el, illetve kaptam névjegyet, felkészült híresember az már biztos, ellenben furcsa cimborái vannak, Molo nevű néger srác ismerősnekjelölte Zsófiát, és egyrészt jehovatanúja, másrészt meg olyan képe van fent amin egy pisztolyt fog a kamerára, hát inkább visszajelölte gyorsan, ki tudja mit csinál azokkal akikre megorrol. Aztán spanyolokkal, akiket én végesvégig olaszoknak hittem, annak hívtam, stb masíroztunk egy sikátorba a trafalgartér környékén, ahol volt egy darab hotdogos, én nem tudom miért de ettől ők boldogok és izgatottak lettek, mi meg inkább zaklatni kezdtünk egy egyedül ücsörgő Adrewt, őt az ismételgetett szavakért cserébe némi magyarra is tanítottuk, de azt eléggé zokonvettük hogy bennszülött létére ő sem tud szerezni sört. így ránkreggeledett, hunyorogtunk bele a napsugárba bután, aztán vártuk hogy kinyisson a csomagmegőrző meg hogy jöjjön a busz meg hogy hazaérjünk meg hogy átaludhassuk a napsütést (apropó, a ragyogó napsütés és a rendkívüli meleg nem győzte meg Zsófiát, hiába mászkált minden ánglus egyszál pendelyben ő elkékült körmökkel vacogott pulóverben-kabátban), ez amúgy is szerencsés volt mert nem nyomorítanám meg a gyerekeket azzal a kinézettel inkább. Délután felmásztunk emberek közé, gyermekcsék jó megbámulták, ilyen "És mit eszik?" tekintettel, de az is kiderült, közelről figyelték mikor táplálkozott, nagyon érdekesnek találták :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése