2008. június 20., péntek
A baj ott kezdődött hogy nem szinkronban rúgtunk be hanem felváltva, vasárnap én mocsokmód, hétfőn Zsófi, bár mindig ő szerezte be a barátjelölteket, használhatatlan vagyok. Ittunk pár helyen, meg majdnem vízibicikliztünk, meg kacsát kínoztunk, szóval csak a szokásos, végül a lila teknős nevű helyen kötöttünk ki, ahol barátkoztunk valami rockerekkel, meg egy Douglas nevűvel, aki jófejnek tűnt mert pl teljesen béna volt csocsóban így legalább nem egyedül én, meg mondta hogy orvos én meg teljesen lelkesedtem hogy akkor ő tulajdonképpen ki van képezve emberölésre, bár kicsit megorrolt hogy leháziorvosoztam mikor nem az, de nem lehetett engem akkor átverni (meggyőzni). Faggattuk hogy bennszülött-e, mondta hogy skót de nincs akcentusa, és emlékeim szerint kerítettünk igazi angolokat és beszéltettük hogy mondják meg tényleg nincs-e akcentusa, de ez kicsit homályos, az viszont hogy fényképezkedtünk is velük teljesen kiesett, csodálkoztam is mikor néztem Zsófi képeit, na mindegy, szóval kedves fiatalembernek tűnt, mikor hazaért bejelölt minket facebookon és meghívott csónakázni délutánra, de három óra józanodás után veszettmód lemondta hogy ejj de sajnálja mintha lenne már programja, de egyet se búsuljunk, majd máskor. Hazafelé azért még akivel csak összeakadtunk elmondattuk hogy I bought a boat, pl rakodómunkásokkal a sainsburys előtt, akkor kellett volna feladni mindent mikor Douglas lerázott minket, szertefoszlott minden remény oszt kész, de mi nem adtuk fel, nekivágtunk a hétfőnek is, sajnos az enzimek miatt én minden igyekezet ellenére szinte józanon, king's arms nevűben szenvedtünk hogy hideg van, meleg a sör, ostobák az emberek, és minden húszéves öltöny-nyakkendőben, ha volna magázás szerintem csinálnák egymás között, sok fontoskodó huszonkevéséves nyikhaj, borzalom, ennek is a legmélyét céloztuk be, fizikusbanda, utolsó vizsgáik után, csokornyakkendőben itták magukat mocsadékrészegre, és mondták hogy van velük egy tanáruk is, mondjuk ő is valami négy évvel idősebb otthon max demonstrátor, de fontossága teljes tudatában nézett ki a fejéből még ha beszélni akkor már aligis tudott, viccelődni akartam és mondtam hogy megtiszteltetés hogy megismerhetem, de ettől azt hitte hogy ismerek bárkit a tanítványai közül és folyvást azt akarta megtudni hogy kit, de amúgy úgy tűnt érti ahogy viccelődök, pl amikor kiderült hogy a fiúkon pátentos a csokornyakkendő akkor ezt szóvátettem hogy mégiscsak gyász, de mondta hogy neki rendes van, sok munkával kiérdemelte, én meg egyetértettem hogy így kell ezt csinálni, ezzel a vizsgával befejezték az egyetemet, lehet hogy ez az utolsó lehetősége hogy megalázza őket, hogy még rendes nyakkendőt se köthetnek, és bólogatott hogy bizonybizony, de hiába, ő sem lett a cimborám, valami borzalmas diszkóba mentek ahol én józanul és önszántamból nem töltök huzamosabb időt, el is menekültünk, hogy a lila teknősben bezzeg barátságosak voltak. na annyira, hogy megismert minket a kidobó, a csapos, törzsvendég lettünk, a lányok akik hajót mondatnak, de amikor ki akartuk vinni a sört akkor leparancsoltak minket, és amikor Zsófinak ötlete jött, hogy nem kiviszi a poharát dohányozni, hanem ő hazamegy, ezért a kidobóknak nem felelőssége hogy mit visz, akkor az egyik szó nélkül kikapta a kezéből és a csatornába öntötte, micsoda világ. Felzaklatta az esemény, el is mesélte mindenkinek hazafele, összefutottunk újra a sainsbury's rakodóival, egyik lány messziről kiabálta hogy i bought a boat, mire a másik aki az épületben volt kiüvöltött hogy megint az a kettő? és előrajzottak nevetni rajtunk, hát én már nem is tudom mit lehetne csinálni, egyszerűen még az alkoholisták sem fogadnak be. hjaj. de ezenkívül persze jolly good fun isnit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése